Nagyon-nagyon jó áttekintés a Reuters jóvoltából Tripoli bevételéről. Nyilván lenne, aki azt mondaná, hogy ugyan, hol van itt az izgalom, hiszen ez a sztori alapvetően a kisegeret legyőző, de ehhez körmönfontan strategizáló elefánt története. De ez valójában egyrészt nem igaz, másrészt még ha igaz is lenne, akkor is érdekes lenne tanulmányozni benne, hogyan oldottak meg a résztvevők különféle problémákat. Utóbbiakból ráadásul akadt azért bőven. Kadafi erői vesztésre álltak, de sokáig kitartottak, a nyugati háborús részvétel pedig a szalonképességi korlátokra tekintettel volt csakis sok megfontoltsággal kivitelezhető dolog.
Kiszemezgetem a számomra érdekesebb dolgokat - ezek egy része természetesen nem volt ismeretlen korábban, de az ilyenekhez legalább van újabb megerősítés.
- A védelmi outsourcing veszélyei... Abdel Madzsid Mlegta egy olyan vállalkozás vezetője volt, mely Kadafi erőinek a város különböző pontjain élelmezést biztosított. Így aztán eleve volt információja arról, mi, hol van, de kicsit még szervezkedett és kutakodott is az ügyben olyanoknál, akikkel össze tudott barátkozni, majd az egész csomag információt cakk und pakk memóriakártyán nyújtotta át "a NATO-nak". Feltételezem persze, hogy nyilván nem ez volt az egyetlen információforrás, melyre a NATO támaszkodott, már csak azért sem, mert áprilisra Mlegta már dobbantott a fővárosból.
- A nem-kombatáns áldozatok kerülése. A pontos célpontmegjelöléshez és kapcsolattartáshoz brit különleges erők jó ideje beszivárogtak Tripoliba. Persze nem mindig jártak sikerrel.
- A felkelő erők elitjét részben Líbián kívül képezték ki a NATO és a szövetségesei.
- A katari fegyverszállítmányoknak nagy jelentősége volt. A Reuters cikke ezt úgy magyarázza, mintha mindez egy személyes kapcsolatra lenne visszavezethető, méghozzá egy Ali asz-Szalabi nevű líbiai vallástudós katari emigrációjára. Asz-Szalabi sokakat megnyert magának a katari emír környezetében az elmúlt években állítólag, és innen Katar lelkesedése az ügyben - legalább részben. Én figyelemre méltónak tartom ezt a dolgot egyébként, legalább annyiban, hogy Link_Elek kollégával korábban kommentet váltottunk Ali asz-Szalabi testvéréről, Iszmail asz-Szalabiról, aki a bengázi "Február 17-es alakulat" nevű formáció, és így 5000 ember vezetőjeként fontos szerepet játszott a harcokban. Nála is szolgáltak a Líbiai Iszlám Harci Csoport emberei közül, de asz-Szalabi saját elmondása szerint nem volt tagja az utóbbinak, és Abdelhakim Belhádzshoz sem fűzte korábban szoros kapcsolat. A katari külpolitika ettől viszont még sokkal bonyolultabb, és ennek illusztrálására csak annyit tennék hozzá, hogy hallottam már olyan pletykát az elmúlt időszakban, miszerint Katar még a líbiai turizmus felvirágoztatásában is érdekelt lehet gazdaságilag.
- Említettem itt korábban én is, hogy a felkelőknek két műveleti központja is üzemelt az eleinte kicsit széteső koordinációjuk olajozása végett, az egyik bengázi központtal, a másik pedig a nyugati hegyekben. Az utóbbival kapcsolatban a Reuters tudósítója azt állítja, hogy annak vezetője egy amerikai akcentussal beszélő líbiai volt (akivel ő összetalálkozott). Az illető saját elmondása szerint "sok időt töltött az Egyesült Államokban és Kanadában", a kíséretében pedig két "szőke hajú, bajuszos, erős felépítésű ember" volt.
