Az új kirgiz elnök, Almazbek Atambajev bejelentette, hogy a többek között az Egyesült Államok által használt Manasz reptér és logisztikai bázis amerikai bérlete 2014-ig maradhat csak. A New York Times emiatt először is jelzi az aggodalmat, hogy mindez zavart okozhat az afganisztáni utánpótlást terítő - és Pakisztán hasonló szerepét legalábbis csökkentő - Északi Elosztóhálózat működésében. De azért a remény is felcsillan a beszámolójukban, a korábbi tapasztalatok alapján: lehet, hogy ez is megint csak a pénzről szól, éppen úgy, mint korábban, 2009-ben például, Kurmánbek Bakijev elnök idején. Annak idején a bázis éves bérleti díja 17,4 millió dollárról 60 millióra ment fel a bezárás (vagy inkább kizárás) rebesgetését követően. Soha még ekkora izgalom nem övezett (amerikai szempontból tulajdonképpen pitinek mondható) negyvenvalahány-millió dolláros, nemzetbiztonsági érdekeltségtől hajtott üzletet. Joshua Foust a Registanon e szerint reagál maga is, figyelmeztetve, ne csináljunk túl nagy ügyet az egészből - alkudni kell, és 2014-ig van idő.

Az értelmezés csábító lehet a térséget nem ismerők számára is: elmélyedt specialista és laikus itt egymásra találhat. A laikus azt gondolhatja, láttam ezt a Közép-Ázsiát a Boratban, az nagyon vicces volt, és ezek biztosan ilyen piaci kofák módjára, de alapvetően olcsón elintézhető társaság. Még januárban írtam ezen a blogon egy pósztot a kirgiz politikai humorról, és az elég népszerű és olvasott volt annak idején. Utólag beláttam persze, hogy miért. Én úgy írtam a kirgiz politikai humorról, ahogyan a zimbabweiről vagy a magyarról vagy az amerikairól írtam volna: érdeklődéssel. Többek számára viszont a cím annak a képzetnek a megerősítése volt, hogy a "kirgiz" szó önmagában politikai humor. (Ami persze  azt is jelenti egyébként, hogy Sacha Baron Cohen egyáltalán nem Kazahsztánra szabott komédiája tökéletesen célba talált.)

Ezért úgy döntöttem, megpendítek itt valamit, amit érdekes lehet figyelembe venni. Bakijevék a pénz mellett azt is letárgyalták annak idején, hogy a manaszi "légibázis" legyen átnevezve "tranzitközpontnak". Atambajev pedig a legutóbbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy a "tranzitközpontból" lehetne "Oroszországgal és esetleg az Egyesült Államokkal vagy bármely más érdekelt állammal közös civil objektum".

Tehát, összefoglalnám a kirajzolódó folyamatot.

1. Légibázis, 2009-ig, amikor is jött az amerikai "surge", és Manasz jelentősége fokozódott.

2. Nagyobb jelentőség a vevő számára, nagyobb kockázat a kirgiz vezetés számára = átnevezés és magasabb ár.

3. 2014 után, amikorra az afgán biztonsági erők elvileg átveszik a Nyugattól az elsődleges felelősséget a biztonság őrzése (vagy valami olyasmi) terén, civil objektummá minősítés. Felajánlás Oroszország számára először is, és ha ez mindenkinek megfelel, akkor például az Egyesült Államok számára is.

Szerintem nem egy irracionális és korrupt elképzelés ez igazából. Benne van az igazodás Oroszországhoz, a kockázat racionális beárazása és egy jó adag konstruktív gondolkodás. Bármi személyes haszon ezen felül hab a tortán, és nem a torta elkészítésének az oka.

Bónusz: Wagner Péter éppen a manaszi bázison járt nemrég, és a beszámolójához fotókat is feltöltött.