Érdekes átfutni ezt a cikket az EU afganisztáni nagykövetétől, a litván Vygaudas Ušackastól, a korábbi litván külügyminisztertől. Új nagyon nincs benne, meg különösebben lenyűgöző gondolat sem, de bizonyos vonatkozásai lehetnek nagyon is figyelemre méltók. És akkor ebből az apropóból már tanácsokat is osztanánk a saját maga köré legendát anekdoták révén előszeretettel gyártó VIP reprezentáns egyede számára.
1. Azt érdekes volt megtudni, hogy Ušackas a szovjet hadsereggel majdnem bevetésre került Afganisztánban annak idején. Ušackas saját elmondása szerint leitatták a parancsnokukat Kazahsztánba érve, és így valahogy nem csupán lemaradtak a csatlakozásukról, de a későbbiekben sem kellett Afganisztánba elmenniük. Valahogy ez a történet persze nem stimmel, nyilvánvalóan hiányoznak hozzá információk - ezen a ponton valaki, aki átolvasta a szöveget a megjelenés előtt litván részről (ha volt ilyen), szólhatott volna Ušackasnak, hogy az olvasónak nem áll össze a kép, és ha véletlenül valamilyen említetlenül maradt részlet nem is hangzik annyira jól, még akkor is jobb, ha szerepel a sztoriban, mert hitelességet teremthet (ami jelenleg hiányzik).
2. Ušackas megemlíti, hogy az "ő országa" volt a legnagyobbak és leggazdagabbak egyike valaha Európában, és a területének része volt "Belarusz, Ukrajna és a mai Lengyelország és Oroszország bizonyos részei". A szavak igen kreatív halmozása ez, de Ušackas azért említhette volna a Lengyel-Litván Unió, a lengyel királyság és a litván nagyfejedelemség alkotta Rzeczpospolita nevét. Csak nem a "lengyel" rész említése okozott nehézséget neki?
3. Litvánia kétszeri szovjet annektálása kapcsán így beszél a köztes időkről: "volt néhány év nyugalmunk a kommunistáktól, míg a nácik uralták az országot a második világháború alatt". Ezzel az a gond, hogy ez egy iszonyatosan etnocentrikus, kirekesztőn nacionalista (és következésképpen antiszemitizmus felé hajló) elbeszélése annak az időszaknak, amikor a nácik a litván lakosság egy részét (például a litvániai zsidók 93-94%-át) lemészárolták, másrészt pedig a Wall Street Journal olvasóközönsége, akiknek Ušackas ír, végképp a fejét fogja vakarni értetlenkedve, hogy Ušackas miért beszél nyugalomról a nácik alatt. Túl azon tehát, hogy morális értelemben vállalhatatlan, nyilvános diplomáciai értelemben nem hatékony, amit Ušackas mond.
4. És akkor már a cikk apropójáról is ejtsünk szót: Ušackas elvileg az afgánoknak üzenne benne. Na de a Wall Street Journalben, és a litván történelmet fejtegetve. Kicsit kilóg a lóláb, de azért ez külpraktikának elmegy: a kelet-európai üzeneteket az amerikai olvasóközönség tudatába tényleg többnyire más kontenttel együtt kell becsempészni, ez világos. De azért lehet ezt ügyesebben, illetve kevésbé "együgyűen" csinálni, ha már.
