Perry kiesésével újabb olyan GOP-elnökjelölt távozott a versenyből, aki megengedhetetlenül gyenge külpolitikai megnyilvánulást is elkövetett a versenyzése során. Herman Cain jött "U-beki-beki-bekisztánnal" a "mittudoménmilyen elnökével" (kb.). Michele Bachmann előadta, hogy "Obama bevitt minket Líbiába, és most be akar vinni minket Afrikába". Persze mások is mondtak blőd dolgokat, de az idézett szintet igazán Perry beszólása ütötte meg a szememben, a szerinte "iszlamista terrorista" török vezetéssel kapcsolatban.*

Érdekes kérdés lehet ennek fényében, milyen szakértői háttérrel dolgozott, és ezzel kapcsolatban a Tube-ról itt van két interjú is Victoaria Coatesszal, aki a külpolitikai csapat stabil tagja volt Perry mögött.

Coates igazi curveballt kap ebben a beszélgetésben. Jan Helfeld, aki az interjút készíti vele, minarchista libertariánus, aki sajátos logika mentén haladva kérdez. Először kicsit Borat-jellegű benyomást kelt, aztán látszik azért, hogy van ész a fejében, de végül mégsem olyan bonyolult képlet. Coatesnak meg kellene találnia a fogást rajta, de nem megy neki könnyen. Helfeld folyamatosan az "elvi alapú külpolitikát" kéri számon rajta - Coates azt csinálja jól, hogy legalább következetesen válaszol erre: "esetről estre mérlegelni kell a körülményeket". Ennél kül- és belpraktikai szempontból az lenne még jobb válasz, ha kibökné, hogy az amerikai nemzetbiztonsági érdekek követése a legfontosabb elv, és azt nem lehet feláldozni valamilyen absztrakt preferencia következetes érvényesítéséért.

De nem állítom, hogy teljesen rosszul kezelte a helyzetet, és azt sem, hogy rossz lenne külpolitikai szakértőnek. Inkább egy kicsit szürke ebben az interjúban. Valószínűleg nem készülhetett rá sokat, elképzelhető, hogy Helfeld helyben kérte fel erre a beszélgetésre.

Kérdés, hogy Coates mennyire tudta érvényesíteni a saját véleményét a Perry-stáb egyéb tagjaival szemben. Külpolitikai tanácsadóként sem volt teljesen egyedül - Perry konzultált pl. John Boltonnal és Liz Cheney-vel (Dick Cheney lányával) is. Ha tippelnem kell, utóbbiaknál Coates pragmatikusabb tanácsokat adhatott, de kérdés, az ő szava volt-e az erősebb minden esetben.

Ilyen dolgokon is múlhat sok minden.

* Mielőtt valaki mást feltételez, Obamáról is írtam a múltban, amikor blődséget mondott; igazából pedig a világ összes többi döntéshozója is - korlátozások nélkül - terítékre kerülhet itt, amikor ilyen formában dokumentál a megfigyelő számára hibás elemeket a gondolkodásában.