Még tavaly novemberben, amikor Pakisztán lezárta a szárazföldi határátkelőit a NATO-utánpótlások előtt, tiltakozva valami homályos miatt, ami az afgán határvidéken történt, jeleztem, hogy többek között így kívánhatták a tavaly decemberi bonni konferencia előestéjén demonstrálni az alkupozíciójukat, mivel a NATO a pakisztáni utánpótlások teljes kiváltására a jelen pillanatban sem képes.
A NATO ebből hivatalosan annyit ismer el, hogy drágult az utánpótlás, mivel a közép-ázsiai utánpótlási vonal hosszabb, macerásabb és drágább. Az ár az útvonal eltérülése miatt (kb. a szükséges utánpótlás 70%-a számára kellett alternatívát biztosítani) havi 104 millió dollárra ment fel, ami komoly költségnövekedést jelent az itt idézett kalkulációk szerint (de nem tízszereset, ahogyan ott írják, hiszen az árban elvileg benne van az eddig is más útvonalon bevitt utánpótlás).
Na de sikerült-e kihagyni Pakisztánt a játékból? Nem.
1) Ez a cikk említi, hogy a korábban hajón, pakisztáni kikötőbe (többnyire Karachiba) befutó árukat Indiába kellett átirányítani, hogy aztán onnét szállítsák azokat tovább, a levegőben. Én hozzáteszem: nyilván Pakisztánon - a pakisztáni légtéren - át.
2) A megoldásnak nem a legfontosabb eleme, de e szerint a forrás szerint - ha igaz - naponta 20-25 kisebb konténernyi árut vagy a NATO, vagy valaki más (ha tippelnem kell, inkább "valaki más"), de afganisztáni műveletek céljával csempészés útján juttat át a határon, a térségben nagy rutinnal bíró csempészek - gondolom, a releváns Núrzai és Acsakzai klánok - szolgálatait igénybe véve.