Javul a gazdaság állapota, de emelkednek az üzemanyagárak az Egyesült Államokban, és emiatt a republikánus jelöltek most hiányolják a Keystone XL vezeték jóváhagyására vonatkozó döntést Obamától. Utóbbi kátrányhomokból kitermelt olajat szállítana délre, amerikai finomítókba Kanadából, ám tavaly novemberben, környezetvédők és más aktivisták tüntetései nyomán Obama elhalasztotta a döntést a projektről. Új útvonalat kell keresni, hogy akár teljesen megkerüljék a vezeték által potenciálisan veszélyeztetett Ogallala-víztartót. Pletykák kezdtek keringeni arról, hogy a TransCanada vállalat, a Keystone XL leendő építője a vezetékről lemondva esetleg a kanadai nyugati partra vezetné ki az albertai olajat, hogy többek között a kínai keresletet szolgálja ki általa a jövőben.
Szóval drágul a benzin, és ezek után Kína röhögne a markába? Naná, hogy a kérdés aktivizálta a republikánus elnökjelölt-reményeseket, így többek között Rick Santorumot is. Santorum Lengyelországot, azaz Polandet talán összekeveri Pakisztánnal, mint az Egyesült Államokat fenyegető országot, de egy ilyen magas labdát nem téveszt el - mint fogalmazott:
"Mindenféle lehetőség adott számunkra, hogy energiafüggetlenek legyünk. És akkor mit mond Ő? "Kanada, ti csak építsétek azt a vezetéket a nyugati part felé inkább, és küldjétek az olajat Kínába", (azt mondja)."
Gingrichet sem kellett félteni:
"Amit garantálhatok, az az, hogy az Obama-program a magasabb árakkal és a nagyobb, a Közel-Kelettől való függőséggel egyenlő, vagyis a nagyobb sebezhetőséggel olyan országok felé, mint Szaúd-Arábia, Irak és Irán."
P.S.: Gingrich esetében ugyanakkor külön figyelemre méltó, hogy sokadszor beszél nyíltan energiafüggőségi kihívásként Szaúd-Arábiáról - ez a többi elnökjelöltre nem jellemző, nála viszont ez az uralkodó értelmezési keret a szaúdiakkal kapcsolatban a nyilvános kommunikációjában. És ha már ezen a ponton megállunk, vegyük észre azt is, hogy ezúttal Irak is ugyanebben az értelmezési keretben bukkant fel nála.
