Ennek a cikknek a mellékleteként ott van a ma elhunyt, a szíriai tüzérségnek Homsz városában áldozatul esett Marie Colvin utolsó tudósítása is Baba el-Amrből, Homsz városának abból a részéből, melyet a szíriai hadsereg a leginkább lő mostanában, mivel a Szabad Szíriai Hadsereg fegyveresei jelen vannak ott - ami természetesen nem jogosítaná fel a szír vezetést arra, hogy civilek lakta területen nagyrészt válogatás nélkül romboljon. Idézzük Colvin szavait a már említett tudósításból:

"Senki nem érti itt, hogyan lehetséges, hogy a nemzetközi közösség hagyja ezt megtörténni. Különösen miután ott van Szrebrenyica példája, egy város lövetése, sok vizsgálódás az ügyben az ENSZ által az után a vérfürdő után, a sok esküdözés, hogy ez nem történik meg többet újra... Huszonnyolcezren élnek Baba el-Amrben, Homszban, ahol vagyok, és amelyet ostromolnak. Nem tudnak elmenni innen (az emberek), mert a szíriaiak nem engedik ki őket, és lövik a civilek lakta területeket. A Szabad Szíriai Hadsereg jelen van itt, de csak nagyon gyengén vannak felfegyverezve... Kalasnyikovokkal, és láttam néhány RPG-t is... Ők nagyrészt védekező szerepet játszanak. Az emberek valójában félnek, mi lesz, ha elmennek innen..."

Colvin komoly veteránja volt a haditudósítás műfajának. Egyik szemét 2001-ben, Srí Lankán veszítette el, az ottani harcok során, amikor repesz találta el. A szavainak, különösen a fent idézett (Szrebrenyicára persze tévesen, Szarajevó helyett utaló) Bosznia-analógiával együtt, minden bizonnyal lesz hatása nyugaton az intervenciót sürgetők diskurzusára. Ettől még a szíriai helyzet képlete persze nem lesz egyszerűbb. Sem a beavatkozás mikéntjére, sem a hosszú távú miértjére nincsenek igazán praktikus válaszok.