Beágyazom ide ezt a videót, mert minden kommentár nélkül is érdekes néznivaló - utána persze jönnek az én kommentjeim, és azon kívül néhány kérdés és felvetés. 

A film az Invisible Children szervezet műve, akik már jó ideje igyekeznek kampányolni az Úr Ellenállási Hadserege (Lord's Resistance Army, LRA) ellen. Utóbbi viszonylag átlagos - vagyis az átlagosnál nem könyörtelenebb - gerillaerőként indult. Az acsóli kisebbséggel szemben nem éppen barátian fellépő ugandai rezsim ellen harcoltak; ezek után vált az LRA-ból az idők során hírhedt, magát sajátos modell szerint fenntartó veszedelem.

Az LRA fegyveresei települések ellenőrzésére alig törekszenek, gyorsan, nagy területen mozognak, és emberanyag-utánpótlásuk érdekében gyerekeket rabolnak el falvakból, akiket aztán a legbrutálisabb átnevelési módszerekkel szocializálnak használható harcosokká. Az idők során volt, amikor kormányok is támogatták őket, így például a szudáni vezetés számára jól jöttek hajdanában a Dél-Szudáni Felszabadító Hadsereg ellen. Mióta Dél-Szudán felett Khartúm elvesztette az ellenőrzést, az LRA ettől a támogatástól nagyrészt el van vágva. Az elmúlt években ezért még inkább a már leírt modell irányában mozdultak el, és pusztítottak a Közép-afrikai Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. Íme, egy térkép arról, 2007-ben merre jártak éppen, az LRA történetét a maga teljességében be nem mutató videóban legalább ez a térkép feltűnik egy másodpercre hasznos adalékként, ha nem is kap figyelmet igazán:

Az Invisible Children a maga kampányában Konyt Hitler és Oszama bin Laden egyenes utódjaként mutatja be. Az LRA gyerekkatonáit pedig a Hitlerjugendhez hasonlítják.

Egy reálisabb - nem hatásvadász analógiákat puffogtató, közben pedig valójában a részletek tanulmányozását kerülni igyekvő - perspektíva az LRA gonoszságával kapcsolatban a lassan felforralt vízből el nem menekülő béka képzetének kifordítása lehet... Ha az LRA valaha béka volt, a víz forrása kapcsán átalakult valami egészen mássá, kb. a Loch Ness-i szörnnyé, hogy életben maradhasson - benn a vízben. Mikor a Journeyman Pictures 2006-ban találkozott velük - Joseph Konyval is -, a kemény élethez, erdőjáráshoz, harchoz, nélkülözéshez edződött társaságot kapott kameravégre, akik már régóta különösebb gondolkodás nélkül teszik, amit éppen a túlélésnek ezért a formájáért tenniük "kell". Akár moralizálnak, önigazolást gyakorolnak, tagadnak és érvelnek is, amikor az erdőn, sőt a kontinensen kívülről jön valaki, oly hosszú idő után, akivel leülni beszélgetni hasznos lehet. Íme, az említett tudósítás:

Ideológia nélkül a kitartás egy ilyen életforma mellett nem lenne lehetséges, és a csoport vezetői, Kony vezérkara úgymond, a szellemekkel fenntartott kapcsolatra és keresztény szimbólumokra egyaránt hivatkoznak. Alább, kikockázva, az LRA logója látható, középen a szív belsejében a tízparancsolatra utaló kitárt könyvvel.

Ha valaki engem kérdez, az LRA már nagyon régóta túl van azon a ponton, amikor még valamiféle kulturális relativizmus vagy poszt-koloniális távolságtartás jegyében toleranciát élvezhetne a térségen kívül élők részéről. A kérdés az, hogy ennek a toleranciának a hiányában (ami nem automatikusan azonos a cselekvéssel) meddig kell elmennie egy kívülállónak. Kony eltávolítása önmagában nem feltétlenül vetne véget a történetnek, mivel az LRA magja egy összetartó csoport. De Konyt éppen ezért nem is nagyon lehetne elfogni vagy megölni ennek a magnak az elfogása vagy megölése nélkül.

A vita kedvéért hat olyan gondolatot dobok be, amelyek mindegyikére szívesen látok reakciót.

1. Az olyan, humanitárius NGO tevékenységében, amely a nem annyira demokratikus sztenderdek szerint működő ugandai hadsereg bőkezű támogatására is kész felszólítani, illetve akár direktebb amerikai katonai intervenciót is sürget, egy sajátos, humanitárius-katonai komplexum körvonalai fedezhetők fel, amelyről az érintetteknek nem árt tudomást venniük. A "humanitárius háborús uszítás" (humanitarian war-mongering) kifejezés ennek minden lehetséges ellentmondását magában foglalja. A humanitárius szervezetek számára dilemma lehet, hogy a haderők fenntartásához és ezek rendszeres külföldi bevetésének kérdéséhez hogyan viszonyulnak, a haderők, illetve az ezeket bevető államok szempontjából pedig figyelemre méltó lehet, tényleg van-e keresnivalójuk adófizetői pénzből ott, ahol nincsenek igazán jelentős állami érdekek (bár a közvélemény érdeklődő szegmenseinél piros pontokat szerezni persze lehetséges, és ez egy döntéshozónak vonzó lehet).

2. Azt azért nem mondanám, konkrétan ebben a kontextusban, hogy az LRA elleni regionális fellépés megszervezése és marginális segítése kategorikusan nem amerikai érdek. Az Egyesült Államok éppen az ilyen, mások számára közös érdekek mentén partneri viszonyt hangoló funkció révén tud irányító szerepre szert tenni a globális kormányzásban. Akár meglesz Kony, akár nem.

3. Szíriában a felkelők vajon mennyire örülnek ennek a kampánynak, és az időzítésének?

4. Az utóbbihoz kapcsolódóan: láttunk már olyat, hogy problémás, közelebbi beavatkozás helyett valaki inkább kinézett egy "kellően csúnya" afrikai konfliktust. Ilyen volt az idősebb Bush adminisztrációjának esete Szomáliával annak idején - ők akkor a boszniai beavatkozás gondolatát kerülgették éppen.

5. Mindenképpen speciális humanitárius intervenció az olyan, amely egy kormány oldalán történik, bár nekem egyébként fogalmilag nem összeférhetetlen az oltalmazás kötelességének (Responsibility to Protect, R2P) a gondolatával ettől még.

6. Küldjön-e Magyarország katonát oda ebben az ügyben? Akik Magyarországról megosztották az Invisible Children videóját itt vagy ott, küldenének-e magyar katonát oda kifejezetten Konyra vadászni?