Marton Péter
Két hírt is szembeötlőnek találtam a napokban Afrikával és az államépítés tágabb témakörével kapcsolatban.
1. Ahogyan ezen a francia blogon olvasható, a Szomáliában zajló kenyai katonai műveletek miatt - melyek forrásairól itt írtam korábban -, a kenyai kormány kénytelen lesz 17,3 milliárd shillinget átcsoportosítani az idei költségvetésén belül, fejlesztési forrásokról lemondva. Ez több, mint 152 millió eurós lefaragást jelent az utóbbi kategórián belül.
Az arányokhoz tudni érdemes persze, hogy a teljes kenyai költségvetés mérete 2011/2012-re 1155 milliárd shilling, és ebből például 220 milliárdot tesz ki az infrastruktúra-fejlesztési célokra fordítandó összeg. A bevételi oldalon a hazai forrás dominál (713,6 milliárd shilling tervezett bevétel mellett), e mellé jönnek külföldi segélyek, illetve hazai és külföldi hitelfelvétel. Az átcsoportosított milliárdok esetében nem brutálisan nagy összegről van szó, és éppen ennek a fajta (két, különböző célra jutó források közötti) átváltási viszonynak a finomhangolása terén és révén az európai államok, ha lassan is, de sokat fejlődtek az évszázadok során.
Itt ugyanakkor nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a kenyai katonai műveletek külső, nyugati érdekeket is szolgálnak, és hogy jelentős a külső segélyezés. Az államépítési egyenlet nem ugyanúgy fest tehát, ahogyan Charles Tilly európai államokkal kapcsolatos, "ami nem ölte meg őket, az erősebbé tette őket" jellegű szemlélete szerint az európai államfejlődés során festett.
2. Egy másik érdekes cikk az Afganisztánban dolgozó afrikaiakról szól. Egy igen érdekes részlet benne, a globalizáció sajátos illusztrációja:
"A 33 éves etiópiai Henok Tessema, aki most egy helmandi katonai bázis civil kvártélyának lakosa, a szokásos online álláskeresés közepette jutott el Afganisztánig. Négy részidős állás között zsonglőrködött otthon, Hararban, mint pénzügyi ügyintéző és könyvelő, mielőtt a Central Asia Development Group hirdetését meglátta volna, és ezáltal lehetőséget kapott, hogy munkavégzését egyetlen pozícióhoz kapcsolódóan konszolidálja.
Napokon belül sor került egy interjúra, pár héten belül pedig az afganisztáni kiutazás is megszerveződött."
Szóval az emberek mennek a gazdasági lehetőségek után, amerre tudnak. Ez a folyamat is régóta hajtóereje a történelemnek. Európa annak idején részben a kivándorlás révén menekült a malthusi csapdából. Viszont a mai migrációhoz eleve transznacionális politikai-gazdasági struktúrák jelentik a platformot.
Azt a valamelyest triviális meglátást pedzegetem tehát ebben a laza, péntek délelőtti pósztban, hogy a Rada Péter által ebben a bejegyzésben említett államépítési dimenziók közötti kölcsönhatás működése terén lehetetlen ugyanazt a konfigurációt elvárni, mint amely kifejezetten Nyugat-Európa esetében bírt hatással. És ezt meg lehetne világítani még nagyon sokféleképpen; ma ezek a példák jutottak illusztrációnak.
