Marton Péter

A hét egyik jelentős fejleménye volt számomra, közvetve globális jelentőséggel, hogy Richard, azaz Dick Lugar indianai szenátor hat szenátusi terminus (36 év!) után vereséget szenvedett a republikánus előválasztáson, nem ő fog tehát a pártja színeiben megmérkőzni a demokratákkal az idén az így megüresedő szenátusi helyért. A képen balról John Kerry (D) és Dick Lugar (R) munka közben, a Szenátus Külkapcsolati Bizottságában (Karen Bleier, AFP/Getty).

Lugar gyakran volt kész támogatni jó külpolitikai célokat akkor is, ha ez egy demokrata elnöknek kedvezett éppen, ahogyan tette ezt az Új START-szerződés esetében is. A kétpárti támogatás érdekében demokrata politikusokkal együtt kész volt fontos kezdeményezések mögé is odaállni: ilyen volt például a Nunn-Lugar Kooperatív Fenyegetéscsökkentési Program. Sam Nunn demokrata szenátorral együtt járták ki ennek beindítását - a program azon a felismerésen alapult, hogy a Szovjetunió a végnapjai idejére már nem az ereje, hanem éppen a gyengesége miatt jelentett fenyegetést, segélyezni kellett tehát, többek között a szovjet nukleáris arzenál biztonságosabb őrzése érdekében.

Ehelyett nyert most Richard Mourdock, aki a kétpártiságot akkor tartja elképzelhetőnek, ha a demokraták belátják, hogy nem nekik van igazuk (saját szavai); az is sokatmondó, hogy a Medicare-program alkotmányosságát vitatók közé tartozik. A külpolitika pedig nem túlzottan érdekli.

Ennek a cikknek - bár egyébként ír benne a szerző hülyeséget is, pl. a líbiai intervencióról, ahol Lugar nem következetlen, hanem józanul szkeptikus volt szerintem - talán úgy foglalható össze az üzenete, hogy az a csoda, hogy Lugar, "a hidegháború terméke", idáig kihúzta. Hát, lehet - de hogy a republikánusok hogyan akarnak választásokat nyerni ilyen átrendeződéseket követően, az is érdekes kérdés, és talán ez is segített Lugarnak eljutni idáig. Ebben a nagyon gonosz kis videóban a szemfüles kommentátor a jól ismert mémszériához kapcsolódóan Hitler szájába adja, miért nem olyan jó a jobbra csúszás a republikánusoknak. Más kérdés, hogy maga Lugar pedig éppen azzal veszített szavazatokat, hogy Obama felé táncolt. Így néz ki, amikor kinyílik egy szakadék.

Ironikus, hogy az imént linkelt klipben Romney az esély versus Gingrich, aki a klip készültekor vezetett éppen az elnökjelölti versenyben, és biztos bukásnak tűnt a független szavazóknál. A Mourdock-Lugar csere azt mutathatja, hogy a Romney-Gingrich párharc kimenetele valójában nem számított ennyit a mélyebb politikai trendek közegében.