Marton Péter

Lényegében ezt kérdezte jövő időben a Daily Mail egyik cikkének a címe szombaton, az aznap esedékes Obama-Hollande-találkozó elébe tekintve. Utóbbi napirendjén az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy Francois Hollande francia elnök a választási győzelmét követően továbbra is kitart-e korábbi ígérete mellett, miszerint a francia csapatok nagy részét az év végéig hazahozza Afganisztánból - márpedig igen, jött aztán a megerősítés: Hollande szerint ez a kérdés "nem újratárgyalható". Ami a tegnap kezdődött chicagói NATO-csúcs előestéjén nem volt kellemes fejlemény. Hollande ugyanakkor azt megígérte, hogy egyéb természetű hozzájárulásokkal Franciaország kompenzálja majd a szövetségeseket katonáinak az idő előtti távozásáért.

Az idézett cikk viszont elsősorban nem ezzel foglalkozik, hanem azzal, hogy Michelle Obama vajon hogyan jön majd ki Francois Hollande barátnőjével, Valérie-vel. Nem érdektelen a felvetés. A first lady-k találkája csak látszólag a partvonalon kívüli történés. Az ilyesmi alapvetően a két országot képviselő csapatok interakciójának szerves részeként fogható fel inkább, és befolyásolja a kialakuló bizalmat, azzal együtt pedig az igazán lényeges kérdésekről folyó tárgyalások légkörét. Releváns tehát. Kati Marton Titkos hatalom című könyvét tudom ajánlani ezen a ponton az olvasóknak - ebben a szerző az amerikai elnökfeleségek szerepét követi végig adminisztrációról adminisztrációra, és hogy a jelen elemzés tárgyához kapcsolódó példát említsünk, találhatók benne részletek többek között Rosalynn Carter és Aliza Begin vagy éppen Barbara Bush és Raisza Gorbacsova kapcsolatának jelentőségéről is.

Tetszik tehát a Daily Mail cikkének a témaválasztása, de az írás azért megragad a pszichologizálás egy naivabb szintjén, és alapvetően arra fókuszál, hogy a különbözőség és a hasonlóság hogyan hathat egy barátság kialakulására.

A vélt, Michelle Obama és Valérie Trierweiler közötti óriási különbség ügyében idézhető az írásból:

"Trierweiler, a negyvenhét éves újságíró, aki élete során eddig kétszer vált el, és van három tizenéves gyermeke, az egyik francia tévécsatornán egy heti rendszerességgel adásba kerülő beszélgetős műsor házigazdája volt mindössze néhány hónappal ezelőtt. A leginkább arról ismert, hogy a Paris Match magazin politikai kommentátora - itt dolgozik már évtizedek óta.

(...)

Bár Michelle Obama komoly jogi karriert futott be, és volt például kórházi tisztviselő Chicagóban, ebből következően pedig érti, mit jelent a hivatás és a magánélet feladatai közötti állandó egyensúlyozás, az ő háttere nagyon más, mint Trierweileré."

Ami a hasonlóságot illeti, a szerző, bizonyos Toby Harnden ilyet is talál, úgyhogy ezt is idézem:

"Obama asszony és Trierweiler mindketten szerény körülmények közé születtek. Trierweiler szülei hat gyermeke közül az ötödikként jött a világra, és egy tanácsi lakásban cseperedett fel. Az édesapja, egy hivatalnok, elvesztette az egyik lábát, amikor 1944-ben aknára lépett a háborúban - alig tizenkét éves volt. Ami az Egyesült Államok akkor még csak jövendőbeli First Lady-jét illeti, az ő apja a városi vízművek alkalmazottja volt, és szklerózis multiplextől szenvedett. Az édesanyja, aki most a Fehér Ház lakója, és ott vigyáz az unokákra, egy katalógusáruház titkárságán dolgozott."

De igazán lényegesnek Harnden mégis a különbséget érzi:

"Obama asszony élete a stabilitás példaképe Trierweilerével összevetve."

Harnden ezen kívül még azt is hozzáteszi, hogy Carla Brunival, vagyis gyakorlatilag Valérie elődjével Michelle milyen jóban volt, és hogy ezek után nehéz lehet számára a váltás.

A helyzet az, hogy a látszólag sok mindenben különböző emberek számára nem feltétlenül nehéz barátságot kötni, vagy legalábbis jól kijönni egymással - ahogyan azt igazából mindenki a saját tapasztalatából is megmondhatja. Pontosabban nem mindegy, mik a különbségek.

Csányi Vilmost követve, humánetológiai alapon érvelve, az általában elmondható, hogy az ember erősen szociális lény, és ez a humán szocialitás részben genetikailag is öröklődő diszpozíció lehet, a faj, és egyben a hozzá hasonló fajok (pl. a gorillák és más majomfélék) sajátossága. Ha egyszer egy bandában vagyunk valakikkel, általában össze tudunk hangolódni, különösen, ha erős érvek szólnak ennek szükségessége mellett - balesetek persze történhetnek, illetve történnek is gyakran.

Ami pedig a barátságok szociálpszichológiai hátterét illeti, kis leegyszerűsítéssel az alábbi változók játszanak bennük szerepet: (1) térbeli közelség (kerülünk-e egymás mellé), (2) közös tevékenység, (3) kölcsönös nyitottság és tartalmas, élvezetes kommunikáció, illetve (4) az utóbbi során kapott kölcsönös megerősítések az identitásunk és különféle egyéb, fontos kérdések tekintetében. Emellett fontos lehet persze mindenféle haszonalapú ösztönző is, de önmagukban ezek nem vezetnének őszintén megélt barátsághoz.

Az identitás megerősítését illetően kiemelendő, hogy az azonos kategóriába tartozókkal, például a hasonló társadalmi státussal bírókkal keveredni általában az emberek kedvelt (azaz a másokkal eltölthető időhöz képest preferált) választása. Ez a társadalmiidentitás-megerősítési elmélet lényege, melynek érvényességét különféle kutatások igyekeztek dokumentálni a múltban, például Weisz és Wood (2005).

Ennyiből már lehet látni, hogy Michelle Obama és Valérie Trierweiler nem feltétlenül lesznek rosszabb párosítás, mint bármelyik másik, a diplomácia világában egymás mellé sodródó duó. First lady-k jelen pillanatban, és ez a fontos. Mindenféle kellemes és hasznos dolgokat csinálhatnak együtt (például ellátogatnak majd együtt a chicagói South Side-ra is, ahol Michelle Obama felnőtt), és ez is fontos. Haszon is rejlik az egész hátterében, egész országok számára, és ez is fontos.

Persze ha Michelle és Valérie valamiért mégsem élvezik az egymással folytatott kommunikációt - valaki tesz egy rossz megjegyzést például -, az kihívás lehet. De valahogyan majdcsak megoldják. Carla Bruni és Michelle barátsága ezen a téren nem feltétlenül jelent bármelyik fél számára akadályt, sőt még stratégiai módon kihasználható téma is lehet kettejük között (persze pont ez rosszul is elsülhet). A kontextust illetően pedig még egy fontos dolgot említhetünk: Michelle és Valérie az idő nagy részében igazából nem kettesben lesznek, hanem együtt a többi, az Egyesült Államokban vendégeskedő állam-, avagy kormányfői feleséggel.

Ítélet: a Daily Mail felvetése érdekes volt, de amíg valamilyen konkrét botlásról nem hallunk, valószínűleg nincs okunk komolyabban aggódni Michelle és Valérie kapcsolatát illetően. Már ha valaki a Bayern München csúfos szombati veresége után még ilyesmik miatt aggódott volna... Illusztráció (igen, a képen a meccset Camp Davidben figyelő szurkolók láthatók, a fácsén már vírusként terjedő felvételen):

Kieg.: ha valaki sokat akarja tanulmányozni Obamáék mindennapjait, például ezeket a nyomokat követve tumblászhat az ügyben: erre, erre, meg emerre.

A legfontosabb kiegészítés: itt a folytatás a Daily Mail részéről. Rendkívül mély elemzést adnak például Michelle és Valérie első puszijáról (nem vicc). Minden áron megpróbálják belevizionálni a nehézségeket, amelyekről az előző cikkben elmélkedtek. Kicsit erőltetett - mint ahogyan a puszi is az volt igazság szerint.