Marton Péter

Ilgar Mammadov egy azeri politológus, aki a CEU-n szerzett MA-diplomát. A mai nap során azért vált ismertté a magyar médiában, mert egy orosz hírügynökség idézte egy cikkét, amelyben előadja: szerinte az amerikaiak előre tudtak Ramil Szafarov kiadásáról. Mammadov azért gondolja így - ahogyan blogján kifejti -, mert szerinte az amerikaiak "boldogan dezintegrálják a pro-orosz örmény politikai rendszert". Ezzel a veretes meglátással összegzi, szerinte hogyan is volna ez.

Ez úton is gratulálok az őt idéző hírügynökségeknek a forráskritikai szempontok maximális érvényesítéséhez, de most nem is Mammadovnak ennél a megállapításánál állnék meg, hanem hogy a cikk érvelésének egy másik darabját idézzem kritikus jelleggel, mert külpolitika-elemzési szempontból végig érdekes az érvelés. Mammadov szerint Alijev azeri elnöknek két "jó oka" volt Szafarovnak kegyelmet adni. Az egyik "történelmi", a másik "gyakorlati".

Itt jön a "történelmi ok" - néhány tévedéssel tűzdelve:

"2001 áprilisában, 17 évvel a bebörtönzése után, Franciaroszág kiadta az örmény terroristát, Varujan Karapetyant, és Robert Kocharyan (örmény elnök) megkegyelmezett* neki még mielőtt a gépe leszállt volna. Karapetyan más örmény terroristákkal együtt 1984-ben** egy bombamerényletet hajtott végre a párizsi Orly repülőtéren, amely nyolc civil, köztük négy francia életébe került. Pedig ő nem volt Örményország polgára, és Szafarovval ellentétben bizonyosan terrorista volt."

* Mammadov téved: Karapetyannak a franciák kegyelmeztek meg, az örmény diaszpóránál szerezve ezzel piros pontokat. Úgy engedték ki a börtönből, hogy egyben örményországi deportálásáról is döntöttek.

** Mammadov ezt illetően is téved, az eset 1983-ban történt.

A "gyakorlati ok" Mammadov szerint az (ez valóban az elnöki döntés tényezője lehetett), hogy Alijev kész tényt akart teremteni, elkerülve, hogy valamiféle kampány indulhasson az ügyben.

De ugyancsak a gyakorlati aspektus részeként Mammadov azt is hozzáteszi:

"Figyelemre méltó, hogy Azerbajdzsánban Magyarországról hagyományosan az a kép él, hogy olyan ország, ahol az örmények évszázadokon át mélyen a politikai, gazdasági és kulturális elit részévé integrálódtak. Éppen ezért Szafarov esete egy nagy pofon mindazok számára, akik hisznek az örmény diaszpóra erejének a mítoszában."

Kommentár: nincsenek kételyeim afelől, hogy Alijev kalkulációi ennél komplexebbek voltak. De az azeri perspektívát illetően, általában, mindenképpen elárul valamit mind az örmény lobbira és annak feltételezett magyarországi befolyására vonatkozó rész, mind az örmény "precedenssel" kapcsolatos önigazolás-keresés.

----

Off. A varázsgömbömben egyre világosabban a "nagy örmény összeomlással" kapcsolatos vallásos jellegű várakozás jeleit látom egyébként az azeri oldalon.

Egy másik ilyen jel Azerbajdzsánból - itt az elnöki Új Azerbajdzsán Párt vezető tisztviselője, helyettes vezetője, Ali Akhmedov véleménye Szafarov augusztus 31-i kiadatása kapcsán. Úgy fogalmaz:

"Karabah is, és Ramil is, szabotőrök áldozatai lettek. Az elsőt elfoglalva tartja az ellenség, míg a másikat oly sok évre bebörtönözték. Ramilt kiengedték, a következő Karabah felszabadítása lesz. Kérlek, Istenem, hagyd, hogy eljöjjön a nap, amikor az Elnök és Legfelsőbb Parancsnok, Ilham Alijev bejelenti Karabah felszabadulását. Mindenki hisz ebben, és várja ezt. Egy igazságtalanság ma már a múlté, a másiknak, úgy hiszem, ugyancsak vége szakad."