Marton Péter

Észak-ír politikusok látogatása zajlik Afganisztánban - tanácsokat adnak Hamed Karzai afgán elnök számára, hogyan sikerülhet szerintük a békekötés az ő országában, bármilyen nehéznek tűnjön is ez jelen pillanatban. Hosszasan idézem az érintettek megszólalásait, aztán röviden elmondom, mit gondolok én.

Az afganisztáni brit nagykövet, Richard Stagg nyilatkozatából a látogatással kapcsolatban:

"A látogatásnak tudatosítania kell az emberekben, hogy lehetséges megváltoztatni a dolgok menetét, ahogyan Franciaország és Németország is megtette ezt 1945-ben. Bármennyire borzasztó és bármennyire véres vagy mély a múlt összes konfliktusa, a gyűlölet - eljöhet, sőt eljön, a pillanat, amikor mindez kezelhetővé válik.

(...)

"Még azok is, akik mélyen érintettek egy nagyon erőszakos és véres konfliktusban, amely megoldhatatlannak látszik, megtalálhatják az utat egy jobb, egy stabilabb és békésebb környezet megteremtéséhez, ha készek néhány kemény választás meghozatalára.

Nem azt remélem, hogy leckékkel tudunk szolgálni az észak-ír tapasztalat alapján, hanem hogy át tudjuk beszélni, ami történt, és ezzel lehetővé tehetjük, hogy ezek a leckék természetes módon megfogalmazódjanak. A szörnyű dolgok ellenére, amelyek történnek, mi végül is eljutottunk oda, hogy mindkét oldalról résztvevők osztoznak egymással a hatalmon a kormányon belül. Ebben van egy üzenet.

(...)

"Ezek a dolgok nem egyszerűek, és még ha azt is hiszi az ember, hogy készen áll minden, a múlt újult erővel törhet fel, és a válasz erre az ilyen történések megfelelő kezelése, nem pedig az, hogy a korábbi, a megállapodás előtti állásfoglalásokhoz váltunk vissza."

Jeffrey Donaldson, unionista parlamenti képviselő:

"Nem a barátaival köt az ember békét. Képesnek kell lenni szóba állni a talibánnal. Észak-Írországban én elvesztettem családtagjaimat. Nem valamifajta földtől elrugaszkodott, teoretikus békeépítő perspektívával érkezem ide. Kemény döntéseket kell hozni. Remélem, olyanokkal beszélünk majd itt, akiknek módjában áll a talibán felé kommunikálni azt, amit mi mondunk.

(...)

Nem azért jöttünk ide, hogy megmondjuk az afgánoknak, mit csináljanak. Nincsen kész tervünk Észak-Írország címszóval. Megosztjuk itt a tapasztalatainkat a békeépítésről Afganisztánnal, és reméljük, hogy meg tudjuk mutatni, hogy még a legtartósabb konfliktusok is megoldhatók, ha van szándék és megfelelő vezetés ennek érdekében."

Nem irigylem Hamed Karzai afgán elnököt. Amellett, hogy a világ egyik legveszélyesebb állása az övé, ahol élet-halál kérdések kapcsán egyszerre kellene üvöltöznie az összes testvérével, szövetségesével és ellenségével, amit nyilvánvaló okokból nem tehet, emellett még a nyugati békeépítő diskurzus pszeudo-Afganisztánjának a pszeudo-valóságához is alkalmazkodnia kell, amelyben a legnagyobb természetességgel esik meg, a maximális felületi politikai korrektség jegyében, hogy messziről jött emberek egy analógiát fejtegetnek hosszasan, majd hozzáteszik, hogy véletlenül sem ennek az analógiának az utazó nagykövetei egyébként - a frissen alakult szervezetük, a Causeway Institute for Peace-building and Conflict Resolution élén...