Olvasom a New York Times cikkét a Kínai Népköztársaság, pontosabban - igazából - Hainan tartomány által nemrég bejelentett új rendszabályokról, miszerint január 1-től a kínai parti őrség illegális tevékenység felfedezése esetén megállíthat hajókat, azok fedélzetére szállhat, és átveheti felettük az irányítást, a Dél-kínai-tenger egy jelentős részén (bár mindezt olyan kétértelmű szövegbe öntötték, hogy a gyakorlati alkalmazás a január 1-jei hatálybalépést követően hozhat akármit, sőt annak az ellenkezőjét is).
Idézem a cikket, kicsit átollózva, hogy kerekebb legyen:
"A hainani tartományi törvényhozás által elfogadott új törvény - Hainan tartomány igazgatja elvben a dél-kínai-tengeri területeket, amelyekre Kína igényt formál - az elemzők szerint újabb lépés Kína területi követeléseinek megerősítése érdekében."
Ez minden bizonnyal így lehet, összességében. Ami engem igazán érdekel ebben a bejegyzésben, az a tartomány szerepe és súlya az aktuális esetben. Úgyhogy előástam ezt a kiváló tanulmányt Chen Zhimintől, melynek tézise érdekes lehetőségként számításba jöhet a kézenfekvő feltételezés mellett, miszerint a kínai külpolitikában a dolgok alapvetően valamiféle központi, pekingi szándék folyományaként történnek.
A szerző egyik legfontosabb állítása, hogy miután a gazdasági reform jegyében már évtizedekkel ezelőtt megindult a decentralizáció (mely nem volt persze teljesen egyenes folyamat), ennek nyomán a tartományok mára felfoghatók önálló érdekérvényesítő és -kijáró szereplőként, és ebből a szempontból számít, hogy a Népköztársaság legfőbb döntéshozó testületeiben, így még a Politikai Bizottságban is, egyre több a tartományi tisztséget viselő tag. Tizenhétből négy az 1982-1987-es ciklusban (három a part menti tartományokból); huszonnégyből nyolc 2002-2007-ben (akkor hatan a part menti tartományokból).
Mivel most, novemberben választották meg a Politikai Bizottság, illetve a PB Állandó Bizottságának legújabb tagjait, ebben az ügyben érdekes tenni egy friss kört. Ha jól látom, a tizennyolcadik PB tagjai között tizenhárman tartományiak a huszonötből (ebből hatan part mentiek: Beijing /Peking/, Guangdong, Tianjin, Fujian és Shanghai tartományokból - utóbbi két taggal is képviselteti magát, mivel a PB tagjai között van Han Zheng, Shanghai polgármestere). A PBÁB tagjai között szülőhely szerint négyen valók part menti tartományokból: Xi Jinping Beijiingből, Zhang Dejiang Liaoningből, Yu Zhengsheng Zhejiangból és Zhang Gaoli Fujianból. Hainan viszont nem szerepel ezeken a listákon.
Ez persze nem közvetlen bizonyíték semmire. A tartományoknak lehet befolyásuk, de hogy mekkora, vagy hogy éppen a dél-kínai-tengeri fejlemények szempontjából mekkora a jelentőségük, és hogy például Hainan tényleges (nyilvánvalóan erősen korlátozott) autonómiája mekkora az ügyben, azt illetően ebből sokat nem tudunk meg. Mégis érdekes tisztában lenni azzal, hogy a fent ecsetelt változásokra, és általában a kínai tartományok szerepére odafigyelni érdemes.
Zárásnak bevágom még a hainani tartományi népi kongresszus épületének képét. Például arról is döntés született itt még a nyáron, hogy a Sansha "városi" törvényhozó testület létrehozása végett egy szervezőbizottságot alakítanak. Sansha ténylegesen telepek, avagy települések együttese, Yongxing szigeti központtal, és a hainani kongresszus fent említett döntését megelőzően, júniusban kapott elöljárósági városi rangot. Yongxingen kívül három másik szigetet igazgat a Paracel-szigetcsoporton belül: Xishát, Zhongshát és Nanshát.* Yongxing szigeten kívül a környező dél-kínai-tengeri vizeket is igazgatja, papíron. A helyi népesség főként - nem meglepő módon - katonákból és halászokból áll... Egy Sanshához hasonló előretolt állás, akarom mondani település üzemeltetése mind a Paracel-, mind a Spratly-szigetek fenntartható követelése szempontjából fontos lehet a Kínai Népköztársaságnak, Vietnam és a Fülöp-szigetek ellenében.
* A korábban írtakkal ellentétben, mint arra vonatkozóan kommentben pontosítás érkezett, Xisha a Paracel-szigetek, Nansha pedig a Spratly-szigetek neve.
