A CNN-nek ebben a tudósításában egy mali katonatisztnő bizonyítékként mutatja be a kamerának a fenti, pénzátutalásról szóló elismervényt, majd hozzáteszi:
"Hallunk erről, de ez itt a bizonyíték. Beszélnek Katarról és Szaúd-Arábiáról meg minden. Ez a bizonyíték. És én megtartom ezt a bizonyítékot a népemnek."
Nem tudom ellenőrizni a dokumentum hitelességét, illetve a feltételezés érvényességét, miszerint az ott feltüntetett - körülbelül 80 ezer forintnak megfelelő összegű - pénzátutalás ténylegesen az iszlamisták finanszírozásának a része volt.
Ha mindez stimmel, akkor ez is mutatja, hogy téves lehet a terrorizmus finanszírozása elleni fellépés során feltétlenül a hawalákra koncentrálni, vagyis kizárólag az iszlám világban elterjedt informális pénzátutalási hálózatokat és az ezeket menedzselő hawaladarokat szem előtt tartani, mint kockázati forrást - átutalások X-től Y számára a Western Unionön keresztül ugyanúgy részévé válhatnak különféle kevésbé kívánatos tevékenységek pénzelésének.
Ha stimmel, ha nem stimmel, Katar és Szaúd-Arábia diskurzusbeli átértékelődése ugyanazt tükrözi vissza, ami a mali intervenció lényege is: a korrekció szándékát és szükségességét az iszlamisták kezdetben lelkesebb támogatása nyomán, miután ez az "arab tavasz" és következményei szempontjából nem pont olyan eredményeket hozott, amilyeneket az érintett döntéshozók reméltek. A két öbölbeli ország szerepét Líbiában fogadta igazán pozitívan a nyugati beavatkozók tábora. Szíriával kapcsolatban már jobban kijött az egyet nem értés egy csomó kérdésben. Itt, Maliban pedig lám, már-már ellenségként kerülnek említésre, tekintettel arra, hogy kinek jut ezekből az országokból (persze nem feltétlenül hivatalos politika részeként, hanem akár magán forrásokból) támogatás.
Frissítés (február 4.): itt egy jó kis elemzés Katar lehetséges szerepéről. A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy a hivatalos katari külpolitika aligha állt a mali iszlamisták kemény magja mellé, megállapítja viszont, hogy a katari Vörös Félhold korábban hozzáfért a Mouvement pour l'unicité et le jihad en Afrique de l'Ouest (MUJAO, a Nyugat-afrikai Egységért és Dzsihádért Mozgalom) uralta területekhez, ehhez pedig minden bizonnyal kötött valamiféle taktikai alkut. "Ahogyan ez megszokott" - teszi hozzá a szerző, csakhát attól még, hogy ez valóban megszokott és "taktikai", és hogy ilyen alkut köt adott esetben a Vöröskereszt is az afgán talibánnal például, a következmények politikai természetűek.
Frissítés (február 17.): közben viszont ne feledkezzünk meg az egészen biztosan a térségbe áramlott európai pénzekről sem. Ebben az NYT-cikkben áttekintés olvasható az emberrablásokért európai országok által többnyire készséggel megfizetett váltságdíjakról, melyekből az elmúlt évtizedben akár 130 millió dollár bevétele származhatott különféle csoportoknak, így többek között a hírhedt Mokhtar Belmokhtarénak is.