Ez a bejegyzés nem egy átfogó áttekintés a témában - csak gyorsan összedobálok ide pár linket, hogy alapvető részletek összeálljanak. Többek között a szankciók hatására előállt gyógyszerhiányról lehet például olvasni itt, itt, itt és itt, a külföldön tanulni próbáló iráni diákok problémáiról pedig itt. Alapozónak a szankciókkal kapcsolatban íme, a Congressional Research Service áttekintése, illetve egy Q/A a BBC-től.
Általában figyelemre méltónak találom az alábbiakat:
- Van törekvés a szankciók emberibbé tételére, de kevés eredménnyel. Az importkifizetésekhez szükséges banki infrastruktúra használhatatlan, ha a bankokat a szankciók kockázata, illetve az ehhez mérten csekély haszon visszatartja a humanitárius jellegű tranzakciók támogatásától. Gyakran még diákok bankszámláit sem merik kezelni, nemhogy komolyabb tétel vásárlásokhoz asszisztálnának.
- Az eredmény humanitárius szempontból - ezek után nem meglepő módon - kezd csúnyán alakulni: hiány alapvető és létfontosságú gyógyszerekből. Ezt a kínai és egyéb helyettesítő források nem enyhítik megfelelő minőségben.
- Alapvető gazdasági következmény a durva infláció és az árfolyamromlás. Erre az iráni politikai és gazdasági elit részéről korrupt válaszként megjelent a kettős árfolyamrendszer (egy szelektív "árfolyamgát"), vagyis az állami források felélése révén finanszírozott kamu (azaz mesterségesen jó) árfolyam, amelyen különféle szükségletek kielégítésére kemény valutához lehet jutni. Jelenleg úgy tűnik, ebből főként nem humanitárius igényeket látnak el. A gyógyszerbüdzsét durván megvágták, az ezt szóvá tevő tisztviselőket pedig leváltották.
- A források persze nyilván végesek, és kérdés, mekkora tartalékai vannak Iránnak. Ezek a tartalékok valószínűleg csökkennek, mivel Irán mostanra jóval kevesebb olajat képes értékesíteni, mint korábban. Többek között az EU tavalyi szankciói is jelentős hatással voltak erre (az EU-s olajvásárlásoknak és az olajszállítmányok biztosításának a kiesésén keresztül).