A ciprusi bankrendszerrel kapcsolatos fejlemények megérdemelnek egyszer egy alapos elemzést. Most csak néhány link következik itt, de azért kommentárral, a kontraszt kedvéért kétféle, nagyon különböző diskurzusból.

A HVG cikkében egy elemző lényegében amellett érvel, hogy rabolt pénzből rabolni, azaz a ciprusi bankbetétekben elhelyezett, részben pénzmosásból származó pénzekből elvenni helyes dolog, és ezen a téren legfeljebb apró hiba, hogy a rabolt pénz között ártatlanok pénze is akad, hogy a kollektíve gyanúsítottak ellen nincs konkrét bizonyíték, csak a sejtés, és hogy például a kisebb betétekre is vonatkozott a ciprusi parlament által egyelőre elutasított intézkedés. Nem tervezek etikaórát tartani, hogy elmagyarázzam, ez az érvelés nonszensz, illetve emberek egy csoportjának az érdekeit figyelmen kívül hagyja, emberek egy másik csoportjának az érdekeit szolgálva.

Az orosz reakciók is sokatmondók. Medvegyev miniszterelnök a Szovjetunióra jellemző intézkedésként kritizálta a ciprusi bankbetétek megadóztatását, az orosz befektetők bizalma pedig hosszú távra rendülhetett meg a ciprusi adóparadicsommal kapcsolatban.

Mintha az EU Ciprus megsegítésébe akarná belezsarolni Oroszországot, amire az orosz fél a maga részéről egyelőre a "by-gones be by-gones" elvnek megfelelő, racionális választ ígér, és nem feltétlenül kész fizetni azért, hogy ami eddig működött, mostantól egy kicsit kevésbé működjön. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló ciprusi-orosz megállapodás felülvizsgálatát helyezték kilátásba. Nyilván ez sem lenne fájdalommentes megoldás; a kérdés az, hosszú távon kinek, mi lenne a kisebb rossz. A gazdasági elit rövid távú érdekei egyfelől, egy ország hosszú távú érdekei másfelől nem feltétlenül esnek egybe sehol - az ilyen veretes bölcsességekre mondják, hogy "my two cents' worth".