Ha már pár nappal ez előtt írtam Glenn Greenwaldról, a Guardian újságírójáról, aki a Snowden-féle anyagokat dolgozza fel újsága számára, rámutatva az illető messze az elfogadható kategóriáján túlmenő elfogultságára az Egyesült Államokkal szemben, itt egy friss, érdekes adalék Greenwald viselkedését illetően.

Legnagyobb meglepetésemre időközben Greenwald és az őt ajnározók teljes lendülettel nekiugrottak egy ismerősömnek, Joshua Foustnak, aki jól sikerült cikkekben kritikus gondolatokat merészelt megfogalmazni a Snowden-üggyel kapcsolatban (ezeket lásd itt, itt és itt, többek között). E kritikus gondolatok helyett Greenwaldék Joshua Foust motivációinak a megkérdőjelezését választották fő stratégiai csapásirányul a jelek szerint, és úgy akarják beállítani, mintha mindaz, amit Foust ír itt vagy ott a témában, az abból következne, hogy a múltban az "amerikai védelmi szektorban" dolgozott, azaz - ahogy ők mondanák - a "nemzetbiztonsági állam" számára. Hogy mit csinált ott pontosan, az őket nem érdekli persze, hogy már nem ilyen munkát végez, az sem, és eleinte arról sem akartak tudomást venni, hogy ha nyilvános adatként leltek rá arra, amit Joshua Foust maga tett fel az internetre önmagáról, vagyis hogy volt neki ilyen állása a múltban, akkor nem mondhatják rá - bár ők mégis ezt tették -, hogy a "múltját" próbálja "eltitkolni". Foust itt reagál minderre, érdemes végigolvasni.

A Foust elleni támadás logikája kapcsán is érdemes elgondolkodni. A "múltját" firtató állítások mögötti állítás nyilvánvalóan az, hogy Foust múltja a jelene is igazából. Ha egyszer "azoknak" dolgozott, akkor most is "azoknak" dolgozik, tök mindegy, mit csinált anno, mit csinál most, mit mond, és hogy mire, hogyan reagál.

Ami Foust reakcióját illeti, azt pedig igen érdemes idézni, és ezt a pósztot ezzel zárom, mert magáért beszél. Precízen a háttérhatalom-hívők korlátlanul értelmezett "hatalomközeliség" fogalmát veszi célba többek között:

"Greenwald a saját elmondása szerint képes volt mozgósítani Brazília külügyminiszterét és londoni nagykövetét (Miranda őrizetbe vételét követően). Senki nem találja különösnek, hogy egy órán belül egy külföldi újságíró képes hadrendbe állítani egy 200 milliós lakosú ország vezető tisztviselőit? Mert én igen. Ahogyan azt is figyelemre méltónak találtam, hogy Greenwald - az újságírás szólni nem félő védelmezője, és az újságírók befolyásolására irányuló bárminemű kísérlet hangos bírálója - teljesen csendben maradt a Brazíliát megrengető tömeges tüntetéssorozat ügyében, amelynek során az újságírókkal szembeni méltatlan bánásmód igen elterjedt volt (és még meg is haltak egyesek). Ami azt illeti, az újságírók megölése eléggé elkeserítően rendszeresnek mondható Brazíliában. Gyakran megesik."