Mint mindig, az elmúlt napokban is felbukkantak zombikkal kapcsolatos fejlemények és írások a világ hírfolyamában. A Fox News szerverkarbantartás közben zombult be rövid időre a hét közben, a Zombi Világnap hírét kürtölve szét, kissé váratlanul, de nem teljesen alaptalanul: a texasi Wacóban eközben ugyanis a zombik elől elszaladás futóversenyét rendezték meg, Brazíliában pedig 2007 óta már sokadszor megtartották az éves zombifelvonulást, ahol rövid időre Batman bezombulásának a kockázata is fennállt.

Csak néhány bizonyíték arra nézve, hogy amiről a nemzetközi kapcsolatok elméletének tudósa, Daniel Drezner a zombikkal kapcsolatos növekvő érdeklődésként beszél A zombik és a nemzetközi kapcsolatok elmélete c. könyvében, valós és tapintható - ott kapar, morog és dörömböl a bejárati ajtó mögött!

További illusztráció az idén csődbe ment Detroit városából, ahonnét részben elvándorolt a valaha virágzó autóipar (bár itt egyébként van még lehetőség a visszatérésre az élőhalott állapotból):

Mindez a filmgyártásra is hatással van, és a kis költségvetésűtől a nagy költségvetésű produkciókig sorra születnek újabb és újabb alkotások a témában, tévésorozat formájában is.

A válasz a miértre vonatkozóan minden bizonnyal összetett. Biztosan szerepet játszik benne valamiféle korszellem. Hogy egy olyan világban élünk, ahol váratlan változások indulhatnak ki globális kiterjedéssel meglepő helyekről. És ahol minden fennmaradó jelentős különbség mellett is végbemegy egy globális hasonulási folyamat, és hasonló vagy éppen azonos dolgok bukkannak fel mindenütt, a kamerás telefonoktól, a medúzáktól és a vírusoktól a befektetőkön, turistákon és bevándorlókon át a demokratikus politikai részvétel lehetőségének elvárásáig, a gazdasági libertarianizmusig, a valóságshow-kig, a dobozba mászó macska mémjéig és a hülyébbnél hülyébb összeesküvés-elméletekig bezárólag (csak néhány példát kiemelve, összefüggések nélkül).

De tudományos szempontból nem csak ezért lehet érdekes a zombiprobléma. Hipotetikus felvetésként is jó. Adva az esetében egy újszerű probléma, és izgalmas kérdés, hogyan, mit tenne ezzel kapcsolatban az emberiség. Nemcsak gondolatkísérlet végezhető: a lehetőségek analogikusan modellezhetők. Drezner a maga könyvében pontosan erre a célra használja a globális zombipandémia látomását. A nemzetközi kapcsolatok elméletének különféle rivális iskolái szerint elgondolva mutatja be, mi történne azok alapvető feltételezéseiből kiindulva.

A könyvével kapcsolatban a legalapvetőbb kritikám talán az lenne, hogy időről időre úgy tűnik, mintha nem tudta volna eldönteni, mi lenne mindezzel a legfőbb másodlagos célja. A nemzetközi kapcsolatok elméletéről karikatúraszerű ábrázolást adni egy szűkebb, bennfentes célközönség által értékelhető poénokkal tűzdelve, vagy pedig ezek alapján az elméletek alapján komolyan a zombipandémiával kapcsolatos lehetséges forgatókönyveket felvázolni. Csapong komolyság és komolytalanság között.

Komoly, amikor azt mondja, hogy a zombik elleni fellépés hatékonyságát rövid távon a bürokrácia lassú reagálása nehezítené - hiszen a bürokrácia mereven működik, lassan dolgoz ki új bevett eljárásokat egészen új problémákra, és csak hosszú távon optimalizálja a teljesítményét. Az is komoly, amikor megállapítja, hogy a zombik elleni fellépés fokozatos át-belpolitizálódására tekintettel idővel a konfliktusos belpolitika ronthatja a fellépés hatékonyságát, éppen akkor, amikorra a bürokrácia egyébként kezdene fokozottan ráhangolódni a feladatra, és megbirkózni a helyzettel.

Nem komoly viszont Drezner, amikor azt írja, hogy a marxista és a feminista szerzők szemszögéből azért nem ír a zombipandémia problémájáról, mert azok úgyis a zombikkal szimpatizálnának - mert ők már csak ilyenek, emancipálnának mindenkit, még a zombikat is, mint valamiféle globális alsó osztályt, a kitaszítottakat; ráadásul a feministáknak elegük van a patriarchális társadalomból, és akkor a zombiknak biztosan örülnének, gondolja Drezner, mert köztük nincsenek elnyomó gender-ideálok.

A munka másik alapvető kritikája az lehet, hogy amikor a bürokrácia (vagyis az állami szervek, az államigazgatás) szerepéről ír, Drezner igazából elhagyja a nemzetközi kapcsolatok elméletét, és annak államközpontú elemzését. Amit ezen a ponton csinál, azzal már sokkal inkább a döntéshozatali folyamatok ember- és intézményközpontú elemzésének a sajátos területére téved.

Mivel ez a külpolitika-elemzés (Foreign Policy Analysis, FPA) fókusza egyben, én pedig azt művelem többek között, különös előszeretettel, egy hónappal ezelőtt hirtelen felindulásból el is határoztam, hogy tartok egy előadást "A zombik és a külpolitika-elemzés" címmel, megmutatva, hogy a külpolitika-elemzés területéről milyen forgatókönyvekkel tudnám kiegészíteni Drezner félkomoly prognózisát. Éppen akkor felkértek ugyanis egy szereplésre, és volt elég mozgásterem a teljesen szabad témaválasztáshoz. Ott, az előadást követően pedig meg is ígértem pár embernek, hogy egyszer még erre a blogra is megírom mindezt. Most éppen ezt teszem.

Már korábban is érett bennem a téma, egy ideig még azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy ez lehetne a külpolitika-elemzésről szóló könyvem frappáns befejezése, de azután ezt az elképzelést inkább ejtettem.

Az előadáshoz téma bőven volt. Miután az egyik szervező éppen a Halott hó c. norvég "náci zombis" filmből vett részlettel illusztrálta a Facebookon az előadást, azzal kezdtem, hogy az ilyen filmek a helyzet rendkívüliségére tekintettel olykor szabadabban beszélnek mindenről, így politikai kérdésekről is, és ebben a norvég filmben például nyíltan kimondják egy ponton a kellemetlen történelmi igazságot, miszerint a kollaboráció a nácikkal Norvégiában eléggé elterjedt volt annak idején - többek között éppen azért teszik ezt, hogy jelezzék, a filmben tárgyalt, a hegyekbe dühös falusiak által vasvillával felkergetett, majd onnan kísérteni visszajáró náci megszállók esete kivételesnek mondható.

Áttértem azután a Z világháborúra, hiszen mégiscsak ez volt a nyár legfőbb zombis attrakciója (a megfelelő hangulat érdekében kis zenei aláfestés hallgatható ehhez kiegészítésként itt, de csakis továbbolvasás közben). Már a film elkészülte is szolgált munícióval bőven. A Terrorelhárító Központ vecsési akciója kapcsán (amikor is rajtaütöttek a filmesek szerintük nem megfelelően hatástalanított fegyvereinek készletén, és ideiglenesen zárolták azt) adott volt a lehetőség a hazai bürokratikus szereplők értékelésére, de ennél még érdekesebb, hogy a könyvtől igencsak eltérő film forgatókönyvét menet közben teljesen átszerkesztették egy ponton az alkotók, és az utolsó harmadot lecserélték, úgy, ahogy volt. Így aztán a havas Moszkvában vallási felekezeti alapon frakciókba tömörülő emberek nagy (zombiirtó) honvédő háborúja helyett egészen más, a kisebb léptéket előnyben részesítő vezetést kapott a cselekmény, Oroszországtól messzire (a spoilereket kerülném).

A film története maga is fűtötte közben a politikai diskurzust, többek között a filmben felbukkanó Koreai-félszigettel és a Közel-Kelettel kapcsolatban - különösen az utóbbit illetően. Miután a filmet különböző emberek (konkrétan a "falas" jelenet miatt) hol Izrael-pártinak, hol palesztinpártinak találták, adott volt az alkalom számomra az ellenségesmédia-hatás említésére, miszerint meglévő elfogultságaik fényében, és előítéletes információfeldolgozásukból adódóan az emberek hajlamosak a nézeteiket nem teljesen visszhangzó közléseket ellenségesen elfogultnak nyilvánítani - ellenkező beállítódású emberek akár ugyanazt a közlést is, ellentétes irányban, amint ezt egy gyönyörű kísérlet is kimutatta annak idején, éppen a Közel-Kelettel összefüggésben.

Ezután jött a lényeg. Teljesen részletesen leírni nem fogom, de meghívásra szívesen kifejtem bővebben is. A külpolitika-elemzésnek a döntéshozatal jellegére fókuszáló, úgynevezett "rövid hatótávolságú" elméletei alapján két különböző lehetőséget vázoltam fel, egy negatívat és egy valamivel pozitívabbat.

Az egész alapja, a premissza az a helyzet, amelyből a Z világháború is kiindult. Az ott szereplő zombik gyorsan mozognak - nem félnek, hogy megállna a szívük az iramtól, vagy hogy egy rossz lépéssel kificamíthatják a lábukat, vagy hogy leesnek valahonnét. Hiszen meghalni már nem fognak. A harapásuk okozta fertőzés inkubációs ideje pedig rövid. Ez az egyik legkellemetlenebb forgatókönyv (Batman bezombulásának lehetőségét leszámítva), és a valóságban igen komoly kihívást jelentene.

Az általam felvázolt negatív lehetőség azzal számolt, hogy 1) kevés a döntéshozatalra rendelkezésre álló idő, és ez kapkodást szülhet; 2) a helyzet nyilvánvalóan adódó értelmezése az, hogy "nagyon gáz a helyzet", és hogy "vesztésre állunk", amivel kapcsolatban az emberi kockázatvállalás modellje, a kilátások elmélete túlzott kockázatvállalást jósol; 3) amint azt Drezner is figyelembe veszi, a bürokrácia gépezete (kormányzat, minisztériumok, katonaság, rendőrség stb.) egyelőre 100%-ig kész válaszok nélkül lép fel a problémával szemben; 4) a talán már a kabinetszobán kívül, a folyosón szaladgáló zombikkal szembesülő kabinettagok körében pedig erősebben jelentkezhet a groupthink, avagy a csordában gondolkodás hatása, és ez megint csak átgondolatlan, kockázatos lépéseket jelez előre. Mindennek alapján nagy területre ható fegyverek bevetéséről születhetnek igen gyorsan döntések, az elveszettnek vélt településközpontokban esetlegesen magukat még tartó emberek tömegeit pusztítva el, egyben hosszú távra lakhatatlanná téve ezeket a városi központokat a később talán visszatérni képes túlélők számára is.

Illusztrációként érdemes megnézni a Vírus című film egy klasszikus jelenetét - ez itt tejszínhabos-csokis piskóta a nagy zombipandémiával kapcsolatban elképzelhető sürgős és kétségbeesett döntéshozatalhoz képest:

Éppen emiatt, az időkorlát, illetve a negatív értelmezési keret kényszerének nyomására tekintettel a szimulált zombik bevetése olykor katonai gyakorlatokon is előforduló eszköz egyébként - hiszen javíthatja a feladatteljesítés képességét stresszhelyzetben; lásd például itt.

A fentihez képest pozitívabb lehetőség az, hogy 1) a döntéshozóknak analógiaként eszükbe jut a spanyolnátha járványa, ahol (tekintettel az első világháborúra) az államok elégtelen együttműködése súlyosbította a helyzetet, és ez is az akkor elmaradt együttműködés megvalósítására ösztönözheti őket; 2) a "tengerre (illetve szigetekre) település", azaz a "Seabasing" alapvető stratégiai válaszát követően időt is nyernének megfelelőbb döntések meghozatalára (ahogyan ez a Z világháborúban is történik, ahol ugye kutatni is nekiállnak a zombipandémia eredetének felderítése érdekében).

Ebben az esetben is adódnak azonban még figyelemre méltó kihívások. Nagy területre ható fegyverek bevetésére így is sor kerülhet, bár talán inkább indokolt esetekben - például mert a Seabasing fenntartásához fontos lenne biztosítani legalább a partközeli olajforrásokat, és ennek során egyszerűbb lehet azokhoz közel eső településeket, ahol alig vagy egyáltalán nem maradt élet, így megtisztítani a zombiktól.

A döntéshozók - egójuk védelmében, egyfajta kognitívdisszonancia-redukció részeként - eközben szükségesnek érezhetik a kiváltságos, relatíve biztonságos helyzetük igazolását legalább a látszat szintjén gyorsan eredményt hozó intézkedések révén. A szárazföldön hátramaradtakért aggódó kimenekítettek mint érdekcsoport nyomást is gyakorolhatnak rájuk kisebb "humanitárius beavatkozások" érdekében. Kimenekíthetnek - például a Margitszigetről és hasonló helyekről - túlélőket egy kockázatos vállalkozás részeként akár a tengertől több ezer kilométerre lévő pontokról is. E mellett a lehetőség mellett nem lehetne csak úgy elmenni, hiszen éppen a vesztésre álló helyzet megfordításának egyik első praktikus lehetőségéről lenne szó, a kilátások elmélete alapján sem jelentéktelen módon. A helyzet stabilizálódását követően viszont nagyon nagy nehézséget jelentene szárazföldi területek visszafoglalása a kimenekítettek megfelelő elhelyezésének biztosítása érdekében. Ahol egyetlen zombi is marad újranépesített területen, majd hirtelen előkerül valahonnan, az eredeti probléma újra (és újra) jelentkezhet, a már ismert formában. Nagy körültekintéssel, és eleinte csak korlátozott területen végrehajtható feladatról van tehát szó a kontinentális területek visszahódítása esetében. Ezen a ponton az államok együttműködése már könnyebben széteshet, visszatérve a nemzetközi kapcsolatok elméletéhez: nem mindegy, hogy a visszaköltözéssel kapcsolatos lépések milyenek, tiszteletben tartják-e a letűnt világ politikai határait például, és hogy ezeket a lépéseket rivális szereplők hogyan értelmezik... Az is igen valószínű, hogy a zombikat néhány állam megpróbálná biológiaifegyver-programok részeként felhasználni.

Ízelítőül akkor ennyit. Az előadáson a vicc kedvéért, illetve zárásnak még illusztráltam - mélyről jövő torokhangokkal - azt is, hogyan nézne ki a Drezner által szinte magától értetődően létrejövőnek elképzelt zombifejedelemség külpolitikai döntéshozatala, például egy zombi kabinetülés keretében.

Ez így természetesen egészen sikeres volt. A körülbelül ötven fő, aki megjelent, reményeim szerint jól szórakozott. A kérdések-válaszok rész már kifejezetten felszabadult forgatókönyvírásba ment át, ahol egy ponton azt vizionáltuk kollektíven, hogy a szárazföldről evakuáltak között mindenféle konteók terjednek, és ezért az egyik hajó gyomrában, elviselhetetlen melegben sínylődő embertömeg egy része fellázad - a hangadó lázadó pedig a letört fejű fogkeféjével próbálja ledöfni az első, útjába kerülő őrt...

Epilógus

A könyvembe ilyen részek aztán nem kerültek be, méghozzá stratégiai okokból, miután öncenzúrát gyakoroltam az ügyben. Meg kellett becsülnöm a lehetőséget, hogy egy komoly könyvet összerakhattam az általam már évek óta tanított tantárgyhoz. Nem kis küzdelem volt igazán stratégiai partner kiadót találni erre a célra.

De ha elég pozitív visszajelzés érkezik, ki tudja, egy kiegészíthető második kiadás idejére talán érdemes lesz már átgondolni mindezt újra, és lehet, hogy megírom majd ezt a fejezetet. Most annyit ígérhetek, hogy aki olvassa a könyvet jelen formájában, az a fentebb említett elméletekről és oksági mechanizmusokról pontos képet kap, zombik és egyéb, fiktív esetek tárgyalása helyett valós példákkal, hús-vér, és ami fontos, gondolkodó emberekkel.