Röviden mondom a legfontosabb dolgokat. Az olcsó könyvek között fedeztem fel, a közértben, előtte nem hallottam róla. Herman Wouktól korábban olvastam már, meglepett, hogy ezek szerint 88 évesen újabb könyvet írt. Az A hole in Texas, magyarul a Texasi labirintus 2004-ben jelent meg, Wouk pedig most 98 éves. A könyvben a Higgs-bozon kutatásának történetéből csinál dinamikus, végig realisztikus felépítésű és hangvételű történetet, mely mégis szatíraként hat - amiről a valóság tehet. A Higgs-bozon egy szubatomi részecske, melynek létezését - elnézést, ezt le kell lőnöm - a valóságban 2012-ben, a CERN komplexumában sikerült végül kimutatni, itt, Európában. A könyvben a történet kiindulópontja azonban az, hogy a kínaiak érik el ezt a sikert. De nem Kína van a történet középpontjában. Inkább az amerikai politika, a média és a szórakoztatóipar kapcsolata a tudománnyal - és ahogyan ezt a kapcsolatot "a kínaiak lehagynak minket" típusú körömrágás felkavarja. Wouk munkájában az a zseniális, hogy egy kifejezetten erőlködés nélkül elmesélt történetbe milyen precízen szövi bele a fizikát és a kongresszusi politizálást, pont megfelelő adagolásban. Le a széles karimájú texasi kalappal!

***

Ízelítő gondolat a könyvből: tekintve, hogy a kvantumfizikában jártasak és nem-jártasak között a különbség a specifikus tudás tekintetében olyan, mint ember és majom között általában, az ide vonatkozó alapkutatások rendelkezésére álló költségvetés kérdéseiről egy kicsit olyan, mintha majmok döntenének.

Kritika: szellemes érzékeltetése ez a specifikus ismeretek problémájának, de éppen ennek következményeként a tudományos világon belüli érdekcsoportok érdekkijáró tevékenysége válik a végső döntések egyik alapvető meghatározójává. Vannak tehát, akik etetik a "majmokat" - népszerű tudományos stílusú összefoglalókkal és tájékoztatókkal, talking pointokkal és soundbyte-okkal.