Érdekes tudósítás Oroszország stratégiai befolyásolási törekvéseiről.

Amit a cikk leír, nem a legmagasabb hitelességű forrásból származik, de nem is tűnik életszerűtlennek: a trollkommentelők, kalkulált világnézetű blogok és egyéb társadalmi médiás eszközök tudatos, nagyüzemi, stratégiai felhasználása a közbeszéd alakítására, Oroszország által, az Egyesült Államok esetében/ellenében.

Nyilván érdekes lenne ennek az eredményességét firtatni. Ösztönösen érzi az ember, hogy sok, a(z online) környezetünkben megtalálható, spontán(abbnak tűnő) trollt éppen az ilyen diskurzus fertőzhette meg vagy sodorhatta el valaha. A jelenségről eltöprengve mégis inkább a munka jellegét illetően jutottak eszembe kérdések - ez persze nem független a hatásosság kérdésétől, ahogyan ide mindjárt eljutok majd.

Ha valaki az ilyen munkát teljes állásban csinálja, akár úgy, hogy blogot ír, akár úgy, hogy cikkekhez, blogbejegyzésekhez szól hozzá, az vajon milyen személyes tapasztalaton megy keresztül? Utána kell néznie dolgoknak, ha igazán hatásos akar lenni - gyakorlatilag kutatómunkára kényszerül. Persze előre megírt következtetésekkel - de konkrétumokat nem nélkülöző módon, azokat pedig fel kell tárni. Ez a folyamat garantáltan feldob "kényelmetlen tényeket".

Nyilván lehet ezt a munkát is nemtörődöm módon végezni, papagájkodva, csak egy-egy sztenderd üzenetet bekopizva helyekre, nem kapcsolódva érdemben az adott fórumon zajló beszélgetéshez. A legcinikusabbak pedig akár színvonalasabban is űzhetik ezt az ipart. De az akkor a hatásosság rovására megy. A papagájok felett átszalad a tekintet, a cinikusakat pedig néha sikerül megfogni érvekkel: olyankor aztán vagy süketen kell folytatniuk a beszélgetést, azaz papagájjá kell degradálódniuk, vagy visszavonulót kell fújniuk.

Látom tehát jelét az ilyen tevékenység eredményességének, egy pillanatig sem kételkedem benne (sajnos). De nem gondolom, hogy a tökéletesen cinikus megtévesztés - mint gyakorlat, a személyes tapasztalatok szintjén - lehetséges volna.