Ha valakit érdekelnek, az államadósságokkal kapcsolatos konfliktusok, annak most Argentínára érdemes figyelnie. Futtában kidobok pár linket a dolgok állásával kapcsolatban.

Itt olvasható például a Reuters egy tudósítása, itt a Wall Street Journalnek a pártatlanság látszatát nem igazán őrző cikke, itt pedig a BBC egy érdekes előretekintése a témában, az aktuális helyzetről.

A lényeg, hogy annak idején, a Nagy Argentin Államcsőd (2001) után sor került az argentin adósságállomány átstrukturálására a fizetőképesség helyreállítása érdekében, ezt azonban a kötvénytulajdonosok egy kis része nem fogadta el, és ezek a "hold-out" csoportok, vagyis a kitartók, máig a nekik eredetileg járó adósság teljes egészének törlesztését követelik, kamatostul.

Persze az "eredetileg" szó olyan értelemben fenntartásokkal kezelendő, hogy itt már többnyire nem az eredeti tulajdonosokról van szó, hanem az eredeti kötvényeket felvásárolt kockázati tőkés csoportokról, amilyen például az Elliott Management. Utóbbiakat szokták emlegetni "keselyűalapokként" (vulture funds) is, mivel kifejezetten a mások által már inkább nagyrészt veszni hagyott, döglöttnek látszó adósságokat vásárolják fel, hogy aztán könyörtelenül harcoljanak az utolsó csepp vérig azért, amit meg tudnak szerezni a felvásárlási árhoz képest potenciálisan jelentős összegből - erre a harcra igen jól felvértezve, erre specializálódva.

A holdoutok a közelmúltban, hosszú jogi vita után az amerikai igazságszolgáltatás részéről kedvező ítéletet kaptak, és egy amerikai bíró elrendelte az amerikai bankokon keresztül az argentin adósságtörlesztés részeként átfolyó pénzek befagyasztását, legitimnek ítélve az Elliott Management és a hozzá hasonló hitelezők követeléseit, elrendelve azok teljesítését. Argentína így legkésőbb július 30-án államcsődbe szalad bele, amennyiben addig nem jut valamilyen megállapodásra a holdoutokkal.

Utóbbiak kemény tárgyalók - lásd például az Elliottot vezető Paul Singer bemutatását itt -, az Elliott Management egyik leányvállalata 2012-ben pillanatok alatt még azt is kiharcolta egy ghánai bíróságnál (nyilván teljesen tiszta jogi eljárásban), hogy az megítélje a nekik járó pénzt, és ebből következően azonnal elrendelje az egyik ottani kikötőben tartózkodó argentin Libertad iskolahajónak a lefoglalását - itt végül az ENSZ Tengerjogi Törvényszékének döntése alapján Argentína egérutat nyert, mivel a Libertad hadihajónak minősült, és így lefoglalni nem lehetett volna.

De az argentin kormány is sajátos módon tárgyal. A felelősség hárítása érdekében Kirchner elnök asszonyék ügyesen mozgósítanak a "gonosztőkések" ellen, és a világkapitalizmus problémájaként mutatják be azt, amiről konkrétan szerdáig kellene egyébként megegyezniük.

Az eredmény hatalmas veszít-veszít lehet a felek számára. Ha elmarad a megegyezés, az az argentin gazdaságot erősen sújtja majd, miközben a hitelezők sem járnak amúgy jól - persze nem mindegy, ki, miből veszít... Ha van megegyezés, az az argentin kormánynak presztizsveszteség, illetve potenciális új követelésekben - amelyekhez a megegyezés a holdoutokkal precedens lehet - 10-15 milliárd dolláros veszteség.

Argentína tehát mindenképpen veszít, csak nem mindegy, mennyit - miközben bonyolítja a helyzetet, hogy Kirchnerék számára a politikai racionalitás alapján a nyereség/veszteség nem csak dollárokban mérendő.