A pozsonyi Ázsia Tanulmányok Intézete (CEIAS) által kezdeményezett és a Nemzetközi Visegrádi alap által finanszírozott kutatási program keretében arra kerestük a választ, hogy Peking fokozott jelenléte a közép-európai térségben miként befolyásolja a politikai elit Kínáról kialakult képét. A kétrészes blogbejegyzés első részében a jobboldali magyar pártok nézőpontját mutattuk be, ez alkalommal pedig a baloldali és progresszív pártok kerülnek terítékre.
Kína a baloldal szemében: Az MSZP és a DK
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) értékeli Kína elmúlt évtizedekben elért látványos teljesítményét a felzárkózás terén, ugyanakkor azt is érzékeli, hogy erősödik az ország befolyása, igaz, elsősorban a világ más régióiban. Magyar szempontból inkább a lehetőséget látják Kína felemelkedésében, a világban betöltött szerepét pedig inkább pozitívan értékelik. Mindemellett egyelőre nem tekintik Magyarország kiemelt politikai partnerének a KNK-t, bár a megfelelő politikai gesztusokat fontosnak tartják. Megítélésük szerint gazdasági téren nő Kína jelentősége, de továbbra is erősen korlátozott a hatása a magyar gazdaságra. Ettől függetlenül fontosnak tartják a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését Kínával, ahogy minden más világhatalommal is. A magyar érdekek szempontjából támogatandónak tartják a gazdasági és befektetési kapcsolatok fejlesztését, az együttműködést a klímavédelem terén, és a magyarországi kínai közösség aktív szerepének erősítését. Mindemellett a turizmusban és a kulturális együttműködésben rejlő lehetőségeket is hangsúlyozzák.
A kétoldalú kapcsolatokból fakadó kockázatokat sem gazdasági, sem politikai vagy kulturális téren nem látják jelentősnek, de felhívják a figyelmet arra, hogy a két ország eltérő politikai berendezkedéssel bír, amit kölcsönösen tiszteletben kell tartani. Mindemellett nem nagyon látják a magyar-kínai kapcsolatok eddigi, kézzelfogható eredményeit, de jó alapnak tekintik a további fejlődéshez a közös múlt egyes pontjait és az MSZP, illetve személyesen Medgyessy Péter volt miniszterelnök hozzájárulását a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. A párt meglátása szerint az MSZP nyitotta meg a magyar-kínai kapcsolatok reneszánszát, amikor Medgyessy Péter személyében négy évtized után először járt magyar miniszterelnök Pekingben 2003-ban.
A Szocialista Párt a kezdetektől szimpatizált az új selyemút (BRI) kezdeményezéssel, akárcsak a 16+1 együttműködéssel, és Görögország csatlakozásával az utóbbihoz. A kínai emberi jogi helyzet kapcsán a párt hangsúlyozza, hogy a magyar és a kínai fél eltérően gondolkodnak az emberi jogok fontosságáról, ugyanakkor érzékelik a helyzet javulását Kínában, és tiszteletben tartják a két ország eltérő berendezkedését. Ebből fakadóan nem tartják a magyar diplomácia feladatának az emberi jogok képviseletét Kínával szemben, legfeljebb háttérbeszélgetések vagy zárt csatornák útján.
Az MSZP követendőnek tarja a kínai helyi, választott vezetők állampolgárok felé tanúsított szolgáltatói szemléletét, ugyanakkor a nem tudnak közös politikai értéket említeni Kína és Magyarország között, de tiszteletben tartják a kínai civilizáció eltérő vonásait, és lehetőséget látnak a klímaváltozás elleni közös fellépésben. A magyar-kínai kapcsolatok hatását hazánk EU- és NATO-tagságára, illetve az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyára nem látják jelentősnek, csupán kommunikációs súrlódások szintjén jelennek meg a problémák. Ugyanakkor szerintük a helyzet nem vagylagos, azaz az EU és a NATO elkötelezett és erős tagjaként is fenn lehetne tartani a jó viszonyt Kínával. Mindemellett a hazánkba érkező kínai befektetéseket nem tekintik kockázatosnak, de fontosnak tartják az átláthatóság fenntartását.
Kína a progresszívek szemében: Momentum
A Momentum külpolitikai munkacsoportja szerint gyanakvással kell tekinteni Kína felemelkedésére, hiszen lehet ugyan profitálni az együttműködésből, azonban annak ára van. Valós veszélyt jelenthetnek a kínai befektetések, hiszen megítélésük szerint azok feltétele gyakran politikai ellentételezés. Ugyanakkor fontos partnernek tekintik Kínát, amelyet nem szabad elidegeníteni. A kereskedelem és a kínai működőtőke beáramlása is járhat előnyökkel, de nem kell minden áron törekedni a gazdasági kapcsolatok erősítésére. A magyar érdekek szempontjából a gazdasági együttműködésben látnak lehetőségeket, azonban azokat hazánk nemzetközi szövetségi rendszerének megfelelően kell alakítani, és észre kell venni, hogy immáron egy kisebb hidegháború zajlik Kína és az Egyesült Államok között, így a Momentum óvatosságra int. Megítélésük szerint a jelenlegi magyar külpolitika nem képes megfelelően képviselni a magyar érdekeket, mert káderhiány van a Kínához megfelelően értő külügyi szakértők között, és elsősorban a lojalitás számít a szakértelem helyett, így a politikai kockázatokat nem képes helyesen kezelni a magyar állam Kínával szemben.
Magyarország számára Kína nem jelent ugyan közvetlen fenyegetést, de hazánk érdeke a nemzetközi stabilitás, így a Momentum nem szeretné, ha Peking negatív szereplővé válna a nemzetközi színtéren, hiszen azon mindenki csak vesztene. Kockázatot a kínai infrastruktúra-befektetésekben látnak, amelyek egyrészt veszélyeztethetik hazánk szövetségesi kapcsolatait, másrészt meglátásuk szerint kormányzati „maffiaérdekek” profitálhatnak elsősorban az ilyen típusú együttműködésből, ami nem szolgálja a magyar közérdeket. Ráadásul megítélésük szerint a kínai állami üzleti gyakorlat nem segíti az átláthatóságot sem. A magyar-kínai kapcsolatok eddigi eredményei kapcsán nem bíznak a magyar kormányzat hivatalos kereskedelmi és befektetési statisztikáiban, viszont úgy látják, hogy a jelenlegi Kína-politikának is köszönhető, hogy Budapest a nyugati szövetségi rendszer szélére sodródott, bár e téren a szoros magyar-orosz kapcsolatok jelentik a fő gondot. Az "új selyemút" kezdeményezést nem utasítják el teljesen, de úgy látják, hogy az részben a kínai befolyásszerzés eszköze, amelyben Peking koncepciói és érdekei érvényesülnek elsősorban, ami nem biztos, hogy a résztvevő államok érdekeit is szolgálja. A 17+1 (korábban: 16+1) együttműködés kapcsán hangsúlyozzák a közvetlen kapcsolattartás fontosságát, és látják a szervezetből származó potenciális előnyöket is. Ugyanakkor a Momentum szerint valójában nem együttműködés, hanem versengés zajlik a 17+1 keretein belül, ami ráadásul az EU megosztására is alkalmas eszköz lehet. Az emberi jogok kínai helyzetét rossznak ítélik meg, és fontosnak tartják ezen – szerintük univerzális – jogok melletti kiállást, elsősorban az Európai Unión keresztül, de a magyar diplomácia feladatának is tekintik egyben a dolgot.
A Momentum szerint vannak elismerésre méltó eredmények Kínában, de a Peking által követett irányvonal alapvetően nem jelent követendő példát Magyarország számára, a két ország nem osztozik közös értékeken, sőt, Kína leginkább a nyugati értékek antitézisének tekinthető.
Konklúzió
Érdekes eredménye a kutatásnak az a felismerés, hogy a magyar pártok Kínával kapcsolatos véleményét nem politikai beállítottságuk határozza meg elsősorban. A hétköznapi várakozásokkal szemben a baloldali pártok nem feltétlenül szimpatizálnak Kínával, miközben a magát keresztény-konzervatívnak tekintő Fidesz kifejezetten pozitívan viszonyul az ateista és kommunista Kínai Népköztársasághoz. A törésvonal valójában a kormánypárt és az ellenzék között húzódik, hiszen a vizsgált ellenzéki pártok - bár különböző erősséggel - mind fenntartásokkal viseltetnek Kína kapcsán. Külön feltűnő, hogy a politikai spektrumon amúgy egymástól igen távol eső Jobbik és Momentum fogalmazta meg a legkarcosabb véleményt Kína kapcsán. Az is kitűnik az interjúkból ugyanakkor, hogy az ellenzéki pártok kritikájának fő célpontja nem elsősorban Kína maga, hanem sokkal inkább a magyar kormány Kínával kapcsolatos külpolitikája.
Folyt köv.: A kutatásban résztvevő többi ország eredményeinek ismertetésére és összehasonlítására a következő hetekben kerítünk sort.
