2019. december 27-én a Hezbollah Brigádok nevű iráni finanszírozású, iraki síita paramilitáris csoport kb. harminc tüzérségi rakétával támadta a K-1-es légi támaszpontot Kirkuk közelében, Irakban. Az objektum jól védett, de így is meghalt egy amerikai állampolgár a támadásban, és emellett megsebesült négy másik. Plusz két iraki is, by the way. Másodlagos robbanások is voltak, miután lőszerkészleteket is találat ért.

Memorizáljuk:

• 2019. december 27-én;
• a Hezbollah Brigádok az elkövető;
• kb. harminc darab 107 mm-es tüzérségi rakétát használtak fel a támadásban, vagyis nem csak úgy odapörköltek;
• volt áldozat;
• méghozzá nem csak amerikai áldozat, hanem iraki (sebesüléses) áldozat is.

Egy iráni támogatású paramilitáris erő tehát úgy gondolta, hogy meg lehet szórni egy iraki-amerikai katonai támaszpontot harminc tüzérségi rakétával, szándékosan veszélyeztetve több száz ember életét, még a támaszpont kiváló védelme mellett is egyértelműen megkísérelve közülük jó néhánynak a megölését.

Vegyük hozzá, hogy ennek a csoportnak ráadásul komoly múltja van, és már a 2003 utáni időszakban is robbantgattak és rakétázgattak, míg aztán az Iszlám Állam elleni háború részeként ezt a megközelítést egy kicsit szüneteltették, még mielőtt tavaly újrakezdték volna — a december 27-i támadás azóta nem az első volt a sorban 2019. októbere óta. 2019. december 3-án például (az eddigi egyetlen ilyen esetben) 122 mm-es rakétákat használtak az al-Aszad bázis ellen.

2019. december 29-én az Egyesült Államok ezek után csapást mért a Hezbollah Brigádokhoz tartozó különböző célpontokra: lőszerraktárakra és vezetési-irányítási pontokra, megölve kb. huszonöt milicistát, megsebesítve ötvennél is többet. (F-15-ös repülőgépekkel hajtották végre a műveletet.) Annyira komoly válaszcsapás volt ez, hogy kiterjedt Szíria területére is: a célpontok megoszlottak Irak és Szíria között. Iráni oldalon nem nagyon lehetett volna kétség afelől, hogy az amerikaiak komolyan tettrekészek az új helyzetben.

Légi csapás egy nyugat-iraki célpont ellen (U.S. Department of Defense)

2019. december 31-én ezek után, illetve a Hezbollah Brigádok elesett tagjaniak temetését követően erőszakos tüntetésre került sor az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségénél, melynek során a tüntetők kárt tettek amerikai tulajdonban, a bent lévők pedig egy csöppet talán fenyegetőnek érezhették a helyzetet, ennyit biztosan megkockáztathatunk spekulatív-beleérzős alapon. Az iraki biztonsági erők eleinte nem avatkoztak közbe, hogy ezeken az érzéseken enyhítsenek.

A bagdadi amerikai nagykövetségnél (Washington Post)

2020. január 3-án az iráni Kaszem Szolejmaní tábornok, az Iráni Forradalmi Gárda Jeruzsálem Hadtestének parancsnoka ezek után Bejrútból Damaszkuszon át megérkezett Bagdadba, és autóba szállt, együtt a konvojban vele utazó Abu Mahdi al-Muhandisszal, a Hezbollah Brigádok parancsnokával, lesz, ami lesz, haters gonna hate.

És azután ebben az autóban halt meg, MQ-9-es Reaper távirányítású repülőeszközről ("drónról") indított rakéták csapásában, kilenc másik emberrel (köztük Muhandisszal) együtt. (Három Hellfire rakétát használtak fel az amerikaiak — ezek közül kettő végeredményben égő ronccsá változtatta az irakiakat és irániakat szállító Hyundai Starks és Toyota Avalon gépjárműveket; viszont közben egy mellément, amikor a Toyota gyorsított, és megpróbált egérutat nyerni.)

Az egyik összeroncsolódott gépjármű (Reuters)

Meglepő látni ezek után olyan írásokat, melyek az iráni "válasz" miatt aggódnak, hogy "lesz-e" olyan. Közben pedig rejtélyt csinálnak abból, miért ("Miért most?") csaptak oda az amerikaiak Szolejmanínak. Olyat is olvastam, például iraki forrásból, hogy Szolejmaní iráni-szaúdi békét csinálni ment volna éppen Irakba. Ennyi nappal a fenti esetek után. Nyilván. És azon kívül világbékét és intergalaktikus megváltást akart még, és erről Bagdadban kellett intézkednie 2020. január 3-án, és ehhez először is Muhandisszal kellett találkoznia, teljesen érthető.

Valamit tisztázzunk, mielőtt egyesek a kommentek között eszkalálnának meggondolatlanul: ez az írás nem arról szól, hogy kinek van igaza, ki nyer bebocsátást a mennyek országába stb. Csak arról, hogy mi történt. The shit that went down. Meg hogy melyik shit jött melyik után. 

Legalább az időrendiség kérdésével fontos tisztában lenni. Én sem örülök, hogy a Közel-Kelet térsége felrobbanhat, ha valaki elkalkulálja magát. De pontosan ezért fontos olyan dolgokkal tisztában lenni, hogy mi jött mi után, és pontosan ezért aggasztó, hogy olyan sok embernek ez a viszonylag alapvető dolog nem megy.

Ha valami aggasztó Szolejmaní halálával kapcsolatban, az is éppen ez: saját likvidálásának ismeretében, látva az amerikai készséget, hogy idáig elmenjenek, valószínűleg újrakalkulálta volna az iráni mozgástér határait. Rekalibrálta volna marginális bajuszhúzogatási hajlandóságát legalább az iraki színtérre vonatkozóan (mert ugye azon kívül is történtek és folyamatosan történnek dolgok, ezt ne feledjük el).

Vajon Szolejmaní utódjának lesz ennyi esze? A Jeruzsálem Hadtest élén a munkaköre sajnos pre-determinál bizonyos dolgokat: ez nem egy Intergalaktikus Békehadtest. Mint szervezetnek, az egyik Key Performance Indicatorük a felfordulás és az ártalom, amit mások háza táján okozni tudnak. 

Néhány frissítés — ezeket a Külpraktika Facebook-csoportból másolom ki, ahol ilyenekre mindig érdemes számítani.

2020. január 8-án reggel: "Update reggel fél nyolckor: úgy tűnik, hogy az irániaknak volt annyi eszük, hogy egy erősen szimbólikus válaszcsapást mérjenek csak, a hazai közönség fogyasztására szánt szokásos bullshitelős tálalással. Ha innen nem mennek tovább (amire mérget nem vennék), és ha az amerikaiak nem válaszolnak erre valamit (amire mérget nem vennék)."

2020. január 9-én délben: "Hasznos olvasmány amerikai-iráni témában. Az iráni csapás vegyes képet mutat: volt eltévedt rakéta is, és volt nem egy látványosan nagy precizitással elért találat is (ami a Saudi Aramco elleni szeptemberi támadás után már nem is annyira nagy meglepetés). Az al-Aszad támaszpontról pl. érdemes megtekinteni az egyik, hangárnak tűnő objektumot (talán éppen drónok voltak ott?) — a kellős közepében látható az impaktgyűrű középpontja."

2020. január 9-én este:

#1: "A félrement iráni csapásmérő eszköz pedig egy cruise missile volt, a kép alapján úgy tűnik — ez a precíz csapásokra is magyarázatot adna (ki lehet persze javítani, ha valakinek jobb tippje van). Lehetőségek: https://en.wikipedia.org/wiki/Soumar_(missile) https://en.wikipedia.org/wiki/Hoveyzeh_(cruise_missile) A Soumar fejlesztésének eredetét illetően ukrán szállal találkozunk, még a messzi 2001-ből: https://missilethreat.csis.org/missile/soumar/". Frissítés ehhez, 2020. január 10-én este: egy forrás szerint Fateh-110-es és Qiam 1-es ballisztikus rakétákat használtak az irániak. Amit én a képen vezérsíknak néztem felületes módon (szó szerint...), az nagy valószínűséggel egy meglepően esztétikusan felszakadt darab az eltévedt rakéta külső burkolatából, itt ni:

#2: "Update január 9-én este, kontextusnak — később podcast is lesz egyébként! 1) Az irániak figyelmeztetést adtak az irakiaknak, vagyis gyakorlatilag az amerikaiaknak (közvetve) a készülő csapásról. Ez világosan a veszteségek tudatos kerülését és ebből következően a deeszkalációs szándékot jelzi. Izgalmas kérdés ugyanakkor, hogy honnan szerzett Irán nagy sebességű mozgás mellett működő fejlett műholdas navigációs vevőkészülékeket a figyelemre méltó precizitással végrehajtott csapásokhoz. 2) Szó esik mostanában arról, miért nem vágott vissza a Trump-adminisztráció a Saudi Aramco elleni szeptemberi iráni támadás után, ha most kész volt visszavágni az irániaknak. A magyarázat elvben egyszerű (a gyakorlatban valamivel többet kellene tudnunk, hogy végigkövethessük a döntéshozatali folyamatot): a szaúdiakat aggresszív magatartásra bátorítani azzal, hogy a védelmükben kész odacsapni, nem érdeke az Egyesült Államoknak. Inkább arra szavazok én is, hogy jól tették, hogy akkor nem válaszoltak. A jelek szerint ez a szaúdiakból ki is váltott egy óvatosabb megközelítést Iránnal kapcsolatban, és ilyen értelemben az eredmények magukért beszélnek. 3) Most már többen pedzegetik, hogy valószínűleg a saját készülő rakétacsapásukra és az általános helyzetre tekintettel csúcskészültségben tevékenykedő iráni légvédelem lőhette le az ukrán utasszállító repülőgépet. Sajnálatos eset, ha így van: az Iran Air 655-ös járatának is ez volt a végzete az öböl felett 1988-ban — ott, akkor az amerikai Haditengerészet hibázott."

2020. január 10-én délelőtt: "Az alábbi cikkekben semmi igazán meglepőt nem olvasni, viszont logikusan végigveszik, hogyan következhetett be az ukrán utasszállító repülőgép lelövése Irán felett, illetve hogyan történhetnek meg ilyen esetek általában. Válságkezelési szempontból figyelemre méltó, hogy Trump kerüli a kemény retorikát, sőt alapvetően megértően és csak feltételes módban beszél az iráni esetről, miközben könnyű lenne most a népet hergelni (és az ilyesmi más körülmények között azért nem állna tőle távol). Az első cikk: https://www.defenseone.com/threats/2020/01/how-not-operate-surface-air-missile-battery/162361/ A második: https://time.com/5762527/was-a-ukrainian-passenger-plane-lost-in-the-fog-of-war/". Frissítés ehhez 2020. január 10-én este: Mivel az irániak egyelőre tagadják a lelövést, figyelemre méltó a Bellingcat elemzése a lelövést mutató felvétel készültének helyéről. Van tehát összességében, mostanra: (1) jelentés az iráni légvédelmi rakéták indításának műholdas észleléséről; (2) fültanúk beszámolója két rakéta indításáról a közeli iráni támaszpontról; (3) felvétel a lelövés pillanatáról geolokálva az ukrán gép repülési pályájához képest megfelelő időben, szögben, távolságban és azonosított tereptárgyak között.

2020. január 11-én Irán végül beismerte, hogy lelőtték az ukrán gépet — amit természetesen azonnal tudniuk kellett, de hát az ilyesmi beismerése nehezen megy olyanoknak, akik tévedhetetlennek és a világ közepének gondolják magukat... Sokan most párhuzamot vonnak az 1988-as esettel, amikor az amerikaiak lőtték le az Iran Air 655-ös járatát az Öböl felett. A párhuzam annyiban jogos, hogy az is tragédia volt, és az sem szándékosan történt. Minden más meg a nem-párhuzam: az érintett amerikai hadihajó éppen harcban állt iráni hajókkal, amikor az 1988-as eset történt; az amerikaiak nem vártak napokat a történtek elismerésével; az amerikai sajtó pedig az azóta eltelt évek alatt számos emlékeztető cikket írt időről időre az esetről. Eközben az iráni rezsim (és a rezsimmédia) azzal volt elfoglalva, hogy az amerikaiak szándékos és gonosz akciójának állítsa be a gép lelövését. Tanulságos.

Frissítés: új bejegyzés a témában itt.

2020. január 14-én mindeközben — "minden más meg a nem-párhuzam" jeligére (kénytelen vagyok magamat idézni) — az iráni hatóságok letartóztatták azt a személyt, akiről feltételezik, hogy az ukrán utasszállító lelövéséről felvételt készített.