Think tankektől linkelek be gyorsan friss olvasnivalót, nagyon eltérő mondanivalóval.

Az első Tomas Valasek lelkesedő írása "Európa" líbiai intervenciójáról, a londoni Centre for European Reform részéről. Valasek optimizmusának az alapját az ő kifejtése alapján az alábbi feltevések jelentik (a vita kedvéért közlöm ezeket).

- Obama részéről szerinte kirajzolódott mostanra egy olyan politika, hogy a szükségszerű háborúk (wars of necessity) lehetősége kapcsán az Egyesült Államok világos elköteleződést mutat Európa védelmében. Például Kelet-Európa számára megnyugtató módon intenzívebb hadgyakorlatozást támogat a térségben, mint korábban a Bush-adminisztráció, vagy például kevesebb erőt von ki végül Európából, mint azt Bushék tervezték eredetileg. Eközben viszont a "szabadon választott háborúk" (wars of choice) esetében, ha azokra Európa szomszédságában, európai kezdeményezésre kerül sor, legfeljebb "hátulról vezet" (leading from behind; ilyet ténylegesen nyilatkozott amúgy az Obama-adminisztráció részéről névtelen forrás), vagy éppenséggel átengedi a kormánykereket.

- A NATO a missziói során négy országcsoportra bomlik jellemzően az afganisztáni és a líbiai tapasztalatok tükrében. 1) érdekelt, tenni kész; 2) nem érdekelt, de szolidaritásból részt vállaló; 3) tenni képes, de nem érdekelt és nem tenni kész; 4) valamint tenni képtelen államokra. Viszont az első két országcsoport Valasek szerint még a viszonylagos amerikai passzivitás mellett is "elég" erőt képes kiállítani egy szabadon választott háború céljára, úgyhogy nincsen itt nagy gond igazából.

Valasek optimizmusa ebből áll tehát össze, így látja a jelenleg 2/7 arányban megtöltött poharat telinek, illetve elegendőnek (28 NATO-tagból csak 8-an bombáznak Líbiában, a többiek legfeljebb támogató szerepben vannak jelen, vagy annyira sem; a felkelők győzelme pedig egyelőre ugye várat magára).

Az anyaggal kapcsolatban nagyon nem tetszik nekem, ahogy "Lengyelország" álláspontját iszonyatosan torzan mutatja be Valasek; Donald Tusk miniszterelnöknek az emberi jogi intervencionizmus következetlenségeit firtató megjegyzései alapján teszi ezt, miközben Sikorski külügyminiszter már májusban landolt Bengáziban... Figyelemre méltó ez a csúsztatás egy befolyásos think tank részéről éppen akkor, amikor a bírálat által érintett ország tölti be a soros EU-elnökséget. Egyben annak is tünete ez, hogy Valasek diskurzusába a líbiai intervencióval kapcsolatban valamiért nem fér be - sőt eretnekké nyilvánul benne - minden kritikusabb gondolat.

A barcelonai CIDOB-tól Juan Garrigues ezzel szemben abból indul ki, hogy az eredetileg az oltalmazás kötelességével (Responsbility to Protect, R2P), tehát éppen az emberi jogi és humanitárius intervencionizmussal kapcsolatban jó precedensnek ígérkező, az erre az elvre utaló BT-határozatokkal megalapozott líbiai intervenció hogyan fordult nagy csalódásba a legkülönfélébb várakozáshoz képest, így többek között az R2P-aktivisták számára.

Túl a fegyverembargó (vagy éppen a repüléstilalom) megsértésén, illetve a céloknak a BT-határozatokhoz képest történt látványos bővítésén (rezsimváltás), majd az egyesek által gyorsan remélt eredmények elmaradásán, az R2P-vel gyanúsan ellentmondó módon, nem túl konstruktívan hatott közre az igazságszolgáltatás vágya a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsán keresztül. Közben pedig kínai részről egyesek arra panaszkodnak, hogy a Kadafi ellen fordulást követően Észak-Korea szerintük nehezebben lesz rávehető a tömegpusztító fegyvereinek a feladására. Garrigues is megjegyzi persze, hogy az utóbbi érv lényegileg gyenge, ám a kínai panaszkodás ettől még önmagában rossz jel.

Részemről a két anyagból itt közölt kiemeléseken kívül annyit tennék hozzá mindehhez kontextusnak, hogy az iszlám világban hamarosan beköszönt ramadán hónap, a felkelők pedig belső harcoktól látszanak szenvedni éppen.

* * *

Korábbi bejegyzések Líbiáról:

Rumsfeld Líbiáról (február 24.)

Amerikai-líbiai kapcsolatok: a bizalom hiánya (március 1.)

A Toyota-háború visszatér (március 9.)

Katari soft power Líbiában (március 13.)

Két idézet Líbiából (március 18.)

A líbiai beavatkozás okairól: diskurzus (március 20.)

A líbiai beavatkozás anatómiája: döntések menet közben (március 21.)

A nap idézete (március 25.)

A nap idézete - a brit motivációkról Líbiában (március 26.)

Bulgária vs. Líbia (április 3.)

A nők szerepe a líbiai háború elindításában? (április 5.)

Magyar külpolitikai diskurzus Líbiával kapcsolatban (április 13.)

Gyengélkedés Líbia felett (április 18.)

A líbiai evakuációról (április 28.)

Eközben, a Biztonsági Tanácsban (április 30.)

A hálalista (május 29.)

Jólét és nyugdíj - és a katonai műveletek Líbiában (június 12.)

Katari soft power Líbiában II. (június 22.)

Sarkozy attribúciós hibája (június 26.)

Zsoldosok Líbiában (július 10.)

Miért ad Törökország 200 millió dollárt a Líbiai felkelőknek? (július 12.)

A líbiai műveletek előkészületeiről - érdekességek (július 14.)

Malőr (július 14.)

Kettős beszéd, egyértelmű magatartás (július 22.)