Gyorsan kidobok néhány releváns linket, miután a GOP-elnökjelölt-reményesek versenyében fordulóban a kocka (már megint), és az Iowa óta egyre biztosabb befutónak ígérkezett Romney-t hirtelen kiütni látszik a nyeregből Newt Gingrich.
Tim Stanley a Telegraph számára írt reflexiójában beszámol egy GOP-szavazó vallásos konzervatívok adta fogadásról, ahová meghívták, és ahol állítólag többen is konteókat duruzsoltak neki a kötelező bourbon whiskey mellett arról, hogy Romney kampányát titokban mormon főpapok pénzelik. Emellett egyvalaki azt találta neki mondani, hogy "a mormonok olyanok itt, mint a cigányok Európában."
A Caucusnél Mark Landler Romney külpolitikai tanácsadóiról ír - praktikus kiegészítés az én pénteki pósztomhoz. A Romney-féle szakértői stáb - vagyis egyben a GOP külpolitikai establishmentjének oszlopos tagjai - közül többen nyíltan vitába szálltak vele, vagy az övétől eltérő álláspontot vettek fel az utóbbi időben. Michael Hayden ex-CIA-igazgató Irán megtámadása ellen érvelt, Mitchell B. Reiss pedig a tálibokkal való tárgyalást elutasító Romney-állásponttól határolódott el (és ennek a hatására Romney már változtatott is a véleményén)...
A Global Spinnél Tony Karon az elnökjelöltek külpolitikai állásfoglalásainak komolyan vétele ellen érvel. Obama lazán megszegte a Guantanamóval kapcsolatos ígéreteit, hozza példának egyebek mellett, de a GOP-s jelöltek esetében a legfontosabbnak azt érzi, hogy azok a különböző külpolitikai kérdésekben bemutatott keménykedésükkel csak az elvek mellett erősen elkötelezett, azokért kellően keményen kiálló államférfi imidzsét próbálják vetíteni, és ettől persze a külpolitikai mozgásterük nem lesz lényegesen nagyobb, mint az elődjüké volt...
Végül az Atlanticnél Max Fisher a verseny állására tekintettel Gingrich felé ereszt el egy sortüzet, magát másoknál okosabbnak képzelő, de legalábbis mindig magát okosabbnak beállítani próbáló embernek jellemzi, aki részben éppen emiatt híresen következetlen. A külügyi szélkakaskodás sokatmondó példájaként Gingrich tavaly márciusi, Líbiával kapcsolatos üzeneteit veszi elő Fisher; Gingrich 2011. március 7-én a hezitálást kérte számon Obamán, majd március 23-án azt, hogy minek avatkozott be...
Kieg., bár alapvetően egyenes folytatása a pósztnak: a szélkakaskodást számon kérik Gingrichen, de persze nem ott, ahol kéne (hanem a "palesztinok kitalált nép" c. kommentjével kapcsolatban). Jé, nem is evett mindig palesztinokat reggelire, következetlen - nem csak jobbról jön az ilyen kritikaszerűség most, hogy előkerült egy fotó, melyen Gingrich és Arafat üdvözlik egymást, 1993-ban. Viszont a jobboldalon is akadnak védelmezők, akik megindokolják, hogy igazából de, Gingrich akkor is megfelelően részrehajló álláspontot képviselt, a fotót nem kell félreérteni.