Idézzük az Economistot, és közben nem árt hangsúlyozni, hogy mindezek a dolgok pedig a francia külpolitika számára is jól előreláthatók voltak... ratifikációs problémák, költségterhek, kellemetlen hosszú távú következmények... plusz talán valamiféle győzelem az egész végén.
"... A parlamenti hozzájárulás (a Kadafi elleni műveletek folytatásához) adott volt, köszönhetően az összpárti egyetértésnek. Ám a közvéleményt kevésbé járta át a meggyőződés. Amikor Sarkozy úr először repítette át vadászgépeit a Földközi-tenger felett, ez felkavarta a nemzeti büszkeséget, és 66%-os támogatást produkált. Ám, ahogyan a háború elhúzódott, ez a támogatás csökkent, tekintettel többek között arra, hogy a műveletek már egymillió euróba kerülnek naponta.
A francia vadászgépek hajtották végre a NATO-csapások mintegy egyharmadát. Július első hetében 249 bevetést repültek például, harckocsik, páncélozott járművek, tüzérség, irányítási központok és távközlési rendszerek ellen. Ám ezeknek a misszióknak megvolt az ára. A haditengerészet nemrég elmarasztalt egyeseket a líbiai partok közelében tartózkodó Charles de Gaulle repülőgép-hordozó legénységéből, amiért a hordozó saját blogján demoralizáló kommenteket tettek közzé. Eközben azonban maga Pierre-François Forissier tengernagy is - a francia haditengerészet parancsnoka - arról beszélt az elmúlt hónapban, hogy amennyiben egyetlen repülőgép-hordozóját kénytelen az év hátralévő részében is Líbiai partjainál tartani, az a karbantartás terén olyan lemaradáshoz vezet, amelynek a következtében a hajó a 2012-es év egészében műveletre foghatatlan lehet. "Franciaországnak nem állnak többé rendelkezésére azok a katonai eszközök, melyek a jelenlegi ambícióinak a kiszolgálásához szükségesek lennének" - így szólt a Le Monde címlapján egy cikk címe a minap."
Alain Juppé külügyminiszter ehhez képest annyit ismert el, hogy talán Kadafi erőit alá-, a gerillák erejét pedig némileg túlbecsülte.
(Kieg.: az Economist ezzel a cikkel amúgy a francia nemzeti ünnep, július 14. alkalmából állt elő.)