Marton Péter
Az NYT-ben lejött egy reflektív gondolatmenet C. J. Chiverstől, az igen tapasztalt tudósítótól, aki korábban már többször is írt a NATO líbiai légi műveleteinek kollaterális áldozatairól. Dióhéjban azt nehezményezi Chivers, hogy a NATO nem hajlandó elárulni, mely tagországának gépei hajtottak végre tavaly augusztus 8-án légicsapásokat Madzser líbiai település környékén, miután ezekben a légicsapásokban vélhetően civilek vesztették az életüket, nem is kevesen.
Szerinte ez többek között azért is probléma, mert a sajtó akadályozva van az eset feltárásában, és elmarad az a nyilvánosság, amely révén az alapvető demokratikus normának számító "civil-katonai kontroll" (értsd: a katonák feletti civil kontroll) megfelelően érvényesülhetne.
Chivers egy vonatkozásban téved, egy másikban ennek megfelelően pedig némi módosítással van igaza.
- A civil-katonai kontroll nem hiányzik, amennyiben az érintett ország(ok) megválasztott civil tisztviselőinek tudomása van saját légierejük, hírszerzőik stb. részvételéről és feltételezett mulasztásairól az eset kapcsán, azaz arról, hogy ők az érintettek az ügyben, illetve hogy milyen módon azok.
- Ellenben azzal, hogy nyilvánosan (nem-tisztviselő, "egyszerű" civilek, állampolgárok számára) ezek az információk nem elérhetők, a még ma is erősen balkanizált médiapiac egyetlen szegmensében, vagyis a fennálló országhatárok/állami politikai rendszerek szabta keretek között zajló közbeszédek egyikében sem bontakozhat ki igazán intenzíven a felelősséget számon kérő diskurzus. A NATO a felelősséget így részben kollektivizálja, részben elkerüli és megragadhatatlanná teszi a történtekkel kapcsolatban.
Ehhez még hozzátehetjük, hogy ha Rasmussen főtitkár közben fenntartja azt az álláspontját, miszerint a NATO a legjobb tudomása szerint egyetlen civil életét sem oltotta ki Líbiában a légi műveletekben okozott kollaterális károk részeként, az alkalmas mindazok megtévesztésére, akik hisznek a "humanitárius háború" lehetőségében, vagyis az olyan igazságos háborúk lehetőségében, amelyek kizárólag a gonoszokkal végeznek, és ezért megvívásuk végső soron akár kötelesség is lehet. Pedig ilyen háborúk nem léteznek.
Fotó: az Amnesty International felvétele a madzseri Gafez család lerombolt házáról, mely az augusztus 8-i támadásban veszett oda.
