Külpraktika

Külpraktika

Chivers észrevételeiről, a NATO líbiai bombázásaival kapcsolatban: a kritika kritikája

2012. március 25. - Marton Péter

Marton Péter

Az NYT-ben lejött egy reflektív gondolatmenet C. J. Chiverstől, az igen tapasztalt tudósítótól, aki korábban már többször is írt a NATO líbiai légi műveleteinek kollaterális áldozatairól. Dióhéjban azt nehezményezi Chivers, hogy a NATO nem hajlandó elárulni, mely tagországának gépei hajtottak végre tavaly augusztus 8-án légicsapásokat Madzser líbiai település környékén, miután ezekben a légicsapásokban vélhetően civilek vesztették az életüket, nem is kevesen.

Szerinte ez többek között azért is probléma, mert a sajtó akadályozva van az eset feltárásában, és elmarad az a nyilvánosság, amely révén az alapvető demokratikus normának számító "civil-katonai kontroll" (értsd: a katonák feletti civil kontroll) megfelelően érvényesülhetne.

Chivers egy vonatkozásban téved, egy másikban ennek megfelelően pedig némi módosítással van igaza.

  1. A civil-katonai kontroll nem hiányzik, amennyiben az érintett ország(ok) megválasztott civil tisztviselőinek tudomása van saját légierejük, hírszerzőik stb. részvételéről és feltételezett mulasztásairól az eset kapcsán, azaz arról, hogy ők az érintettek az ügyben, illetve hogy milyen módon azok.
  2. Ellenben azzal, hogy nyilvánosan (nem-tisztviselő, "egyszerű" civilek, állampolgárok számára) ezek az információk nem elérhetők, a még ma is erősen balkanizált médiapiac egyetlen szegmensében, vagyis a fennálló országhatárok/állami politikai rendszerek szabta keretek között zajló közbeszédek egyikében sem bontakozhat ki igazán intenzíven a felelősséget számon kérő diskurzus. A NATO a felelősséget így részben kollektivizálja, részben elkerüli és megragadhatatlanná teszi a történtekkel kapcsolatban.

Ehhez még hozzátehetjük, hogy ha Rasmussen főtitkár közben fenntartja azt az álláspontját, miszerint a NATO a legjobb tudomása szerint egyetlen civil életét sem oltotta ki Líbiában a légi műveletekben okozott kollaterális károk részeként, az alkalmas mindazok megtévesztésére, akik hisznek a "humanitárius háború" lehetőségében, vagyis az olyan igazságos háborúk lehetőségében, amelyek kizárólag a gonoszokkal végeznek, és ezért megvívásuk végső soron akár kötelesség is lehet. Pedig ilyen háborúk nem léteznek.

Fotó: az Amnesty International felvétele a madzseri Gafez család lerombolt házáról, mely az augusztus 8-i támadásban veszett oda.

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr304337802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Link Elek 2012.03.25. 15:06:58

a cikkhez:
itt szerintem sem a arrol van szo, hogy a civil vezetok nem kontrolaljak/ellenorzik a katonakat, hanem arrol, hogy a valasztopolgarok/adofizetoknek nincs ellenorzesi lehetoseguk a sajat _politikusaik_ felett.
a politikusok minden hadjarat elott olyan korlatozasokat, garanciakat kerhetnek a katonai vezetoktol amilyeneket akarnak.
a garanciakat ugy ertem, hogy hanyfele modon kell meggyozodni arrol, hogy nem fognak civilek meghalni egy-egy katonai akcio kozben.

annak, hogy a valasztopolgarok "direktben" baszogassanak katonakat en nem sok ertelmet latom. ha nem tartottak be a szabalyokat ugyis katonai buntetesuk lesz, ha meg igen es megis problema lett belole, akkor meg a szabalyokon kell modositani. az meg politikai kerdes

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2012.03.25. 16:51:16

@Link Elek: Jó cikk!

Quote: "Az egész történet nagyszerű példa arra, hogy hova vezet, amikor a nyugati világ döntéshozói komplex kérdéseket a gordiuszi csomó átvágásával próbálják megoldani. Kevesen gondolták volna tavaly februárban, hogy a demokrácia nevében indított líbiai hadjárat az egyik legdemokratikusabb nyugat-afrikai rezsim bukásához, és a nigeri, demokratikusan megválasztott kormány meggyengüléséhez vezet."

Ez is elég kellemetlen egy spill-over hatás Líbiából, az bizonyos.

A demokratikus kontroll vs. civil-katonai kontroll említésével is egyetértek - lényegében egyébként a humanitárius intervenciók eladása is olyasmi, aminek a kapcsán az előbbi elvész, hiszen nem hogy nem népszavazás alapján történik az ilyen beavatkozás, hanem egyenesen egy olyan hangnemű diskurzus közepette, amely egy népszavazás szükségességének a felvetését eretneknek és erkölcstelennek nyilvánítaná az univerzális jó jegyében, amely pedig természetesen - sem fogalmilag, sem tartalmilag - nem azonos az adott ország állampolgárainak egész csoportja számára közös jóval.
süti beállítások módosítása