Külpraktika

Külpraktika

Volt egyszer egy demokrácia

2012. március 26. - Peter Rada

Rada Péter

Miközben a nemzetközi közvéleményt már hetek óta foglalkoztató ügy, Joseph Kony elfogása és az LRA felszámolása a tényleges politikai napirendre került (ahogyan az előző bejegyzésben Marton Péter is foglalkozott vele), Afrika nyugati részén Maliban a politikai események „szép csendben” egy katonai puccsban csúcsosodtak ki.

A Maliban történtek nemcsak mint nemzetközi politikával foglalkozó szakértőt foglalkoztatnak, hanem felidézik azokat a találkozókat, amelyekre egy nagyobb nemzetközi program keretében került sor. A program célja volt, hogy többek között Mali demokratikus intézményeit megerősítse és ennek keretében öt magasabb rangú politikus, állami funkcionárius látogatott Budapestre 2007 során többször is. A tanulság nem az, hogy felesleges ilyen programokat finanszírozni, mert úgysem tudnak a demokratikus intézmények megerősödni, hanem az, hogy minden dimenzióra egyszerre kell odafigyelni, és nem elég csak a politikai intézmények erősítése, vagy a politikai elit szocializálása.

Jelen esetben Maliban a problémát az jelentette, hogy a biztonsági dimenzió, és a külső hatások negatív folyamatai visszafordították a politikai dimenzióban meggyőzőnek tűnő fejlődést (Mali Afrikai viszonylatban példaértékű demokrácia volt). Anélkül, hogy jelen bejegyzés részletesebben foglalkozna a dimenziók összefüggésével, abból lehet kiindulni, hogy a fejlődés különböző területei mindig hatnak egymásra, és ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor a következmények váratlannak tűnhetnek. (A dimenziók összefüggéséről bővebben itt)

A fiatal tisztek által vezetett Nemzeti Bizottság a Demokrácia és az Állam Visszaállításáért a tuareg lázadók elleni keményebb fellépést sürgetve döntötték meg a 2002 óta hatalmon lévő Amadou Touré hatalmát. A sors fintora, hogy a puccsisták a demokráciára hivatkoznak, miközben áprilisban választások lettek volna, amely után az elnök visszavonult volna. Mégis akkor mi vezetett a puccshoz?  A háttérben bonyolultabb folyamatok húzódtak meg. A katonák elégedetlenek voltak a felső vezetés körében tapasztalt korrupció miatt, a kormány elégtelen lépései miatt az északi lázadók ellen, főleg annak a tekintetében, hogy nem fegyverezték fel a hadsereget megfelelőképpen. A puccsisták azt ígérik, hogy vissza fogják adni a hatalmat a demokratikusan megválasztott elnöknek, amint az országban újra rend és egység van. Ez egy olyan gondolat, amit már sokat hallottunk. Pozitív példa mondjuk létezik, hiszen a jelenlegi elnök is puccsal szerezte meg a hatalmat 1991-ben, majd egy évre rá demokratikus választásokat tartottak az országban.

A nemzetközi közösség természetesen sietve elítélte a történteket, és felfüggesztette a Malinak folyósított segélyeket. Ha egy konfliktus logikáját vizsgáljuk, akkor mindez inkább arra ösztönözheti mind a két oldalt, hogy még ádázabb küzdelmet folytasson a központi hatalomért, amely a beszűkült források miatt az egyetlen bevételi lehetőséggé válhat.  A helyzet kritikus, mert léteznek az elnökhöz lojális csoportok is, a fejetlenséget kihasználva már most bandák fosztogatnak Bamakóban, azaz Mali az erőszakos civil konfliktus szakadékának szélén táncol. Mali ugyan nyersanyagokban gazdag, de az emberek szegények, és az élelmiszerellátás is gyakran akadozik. A turizmus megfelelő bevételi forrás lehetne, ha az Al-Kaidához is köthető tuareg csoportok nem támadnának a turistákra. Továbbá különösen érdekes, ha a külső dimenzióját vizsgáljuk az eseményeknek. Kinyilvánítottan a tuareg probléma volt a puccs gyújtópontja. A tuaregek évtizedek óta harcolnak függetlenségükért Észak-Maliban és Nigerben is. Fő bevételi forrásuk elsősorban a Szaharát átszelő kereskedelemből származik, az elmúlt években főleg kábítószer csempészetből. A tuareg csoportok jó kapcsolatokat ápoltak Kadhafi Líbiájával és a rezsim bukása után visszatértek Maliba és Nigerbe súlyosbítva az addig sem egyszerű helyzetet.  (Egy ezt taglaló rövid videó itt.)

A nemzetközi közösség számára nem az az üzenet, hogy felesleges Afrikát segélyezni, de nem is az, hogy egyszerű nyilatkozatokkal meg lehet oldani hasonló helyzetet.  Az események újra felhívták a figyelmet, hogy a fejlesztéspolitika, a demokratikus intézmények megerősödésének a támogatása komplex folyamat. A nemzetközi közösségnek figyelembe kell vennie, hogy ha egy területen beavatkozik, jelen esetben Líbiában (azaz megváltozik a külső dimenzió), akkor könnyen lehet, hogy más területen is változni fognak ezen dimenzió miatt a fejlődés feltételei.

Végezetül itt egy még az elején említett 2007-es program során készített kép.

ICDTpicture.jpg

A szerző a Young Atlanticist Working Group tagja.

A bejegyzés trackback címe:

https://kprax.blog.hu/api/trackback/id/tr604338273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marton Péter · http://kprax.blog.hu 2012.03.28. 07:07:05

Ezek után érdekes lesz megnézni, akár most, akár mostantól öt év múlva, hogy a programban Maliból részt vettek végül hol kötnek ki.

Peter Rada 2012.03.29. 07:58:19

Írtam minden akkori résztvevőnek, de napok óta senkitől nem jött válasz. Én is azt gyanítom, hogy nem tartózkodnak már az országban tekintve, hogy viszonylag kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeznek.
süti beállítások módosítása