Az alábbi képet nézve (megint) a címben jelzett téma jutott az eszembe. Palesztin zászló lobog a képen az arab világ térképe felett. A szíriai felkelő, fegyverrel a kezében, a képnek háttal jut be a szobába, miközben a társaival együtt mozognak egyik helyről a másikra az Aszad-rezsim által ostromlott Aleppó városában. A releváns részletet kivágtam és bekarikáztam, íme:

Közben ez a cikk is szembejött - itt egy Szíriában élő palesztin férfi lett kis híján a rezsim egyik halálbrigádjaként funkcionáló titkosrendőrségi alakulat áldozata, helyette pedig csodával határos módon egy csoportos kivégzés egyetlen túlélője (három lőtt sebbel).

Visszatérve a bejegyzés címéhez, annak végére nyilván egy nagy kérdőjelet is oda lehetne tenni.

Egyiptomban, mióta a Muszlim Testvériség (illetve formális értelemben a Szabadság és Igazság Párt) adja az ország elnökét Mohamed Morszi személyében, egyfajta kísérleti labort is láthatunk, hozzátéve persze, hogy a kísérlet eredményeit sokan, sokféleképpen manipulálják... Mint ismeretes, a hétvégén a Sínai-félszigeten és Gázában ténykedő iszlamista fegyveresek például az iszlám tradíciók szerinti böjti iftart kihasználva ütöttek rajta egyiptomi katonákon, megölték őket, majd a zsákmányolt járművekkel áttörtek Izraelbe, ahol nem sokkal később kilőtték őket. Könyörtelen mártírakció volt ez részükről, a célja zavart kelteni az egyiptomi-izraeli kapcsolatokban, de ugyanakkor a gázai-egyiptomi (azaz a Hamász és Egyiptom közötti) kapcsolatokban is.

Az érdekfeszítő az egészben az, hogy az ilyesmi mennyiféleképpen sülhet el hosszabb távon.

Egy izraeli politikai elemző, bizonyos Hillel Frisch, például azt várja, hogy Morszi elnökre az incidens mérséklőleg hat majd - így fejti ezt ki:

"A dzsihádisták fenyegetést jelentenek mindenfajta rendre, bárkire, akinek hatalma van, aki pozícióban van. Az eset megerősíti majd Morszi status-quo-párti elköteleződését, ami stratégiai értelemben óriási dolog. Ő egy állam vezetője, és az egyiptomi államnak vannak nagyobb ellenségei, mint Izrael. Ebben az értelemben az eset megváltoztatja a játék menetét."

Az ember hajlik rá, hogy ezt az előrejelzést elfogadja, közben azonban a Muszlim Testvériségnek legitimálnia kell a pozícióját, és ehhez a politika diskurzív terében az arab világban már régóta intézményesült impulzusoknak engedelmeskedve kell az álláspontját megfogalmaznia. Íme, az eredmény: "könnyen lehet, hogy a Moszad áll e bűntény hátterében" - szerepel az Ikhwan sajtóközleményében.

Amikor tehát a racionális stratégia a racionális politika kiegészítése az adott politika támogatottságát az alapvető premisszák szintjén lehetetlennek feltételező kommunikációval, az hosszú távon nem egy egyensúlyi helyzet... Triviális lehet, de ennyi részemről a konklúzió jelen pillanatban. Just sayin'.