A Kenyában, Nairobiban történtek után találkoztam Tyler Hicks, a híres fotóriporter képeivel - mint kiderül, ő is ott volt a közelben, egy másik áruházban, amikor a lövöldözés kezdődött, és azonnal az események sűrűjébe vetette magát. Itt láthatók a képei, egy teljes sorozat.
A fent kiragadott részlet ezek közül az egyikről való, és egy civil ruhás kenyai rendőrtiszt látható rajta, amint vélhetően a fegyveresek jelenlétére számítva halad előre könnyen belőhető területen. Hicks irányába néz, észrevette a fotóriportert, és ez legalább egy pillanatra elvonja a figyelmét. Talán tart is tőle, milyen tárgyat tartanak az irányában, lőni készülnek-e rá éppen - a fényképezőgépet felismerve végigfuthat rajta a gondolat, hogy amit most tesz, azt globális közönség nézheti majd.
Legelőször is az a kérdés jutott eszembe: normális-e ez? Továbbá egyéb kérdések: Kell-e ez a fajta képi tudósítás? Igazolható-e a nyilvánosság számára biztosított plusz információként? Az a fotóriporter, aki - társaival együtt - behatol egy ilyen helyszínre, és előbb a médiafogyasztókat (még sokáig) a képernyő előtt tartó terméket állít elő, majd esetleg maga is áldozatul esik, mondhatjuk-e, hogy hozzájárul ez által a támadók "eredményességéhez"?
Egy ilyen helyzet nyilvánvalóan képlékeny, nem lehet rá, legfeljebb hüvelykujj-szabályokat alkalmazni. Az okostelefonok korában mindenfajta felvételt készítenek az újságírással nem foglalkozó emberek is, akik balszerencséjükre ott vannak a helyszínen. Ráadásul előre nem is lehet tudni, hogy mi történik, mi várható, és lehet, hogy a fotóriporter egy ilyen helyzetben talál alapvető jelentőségű információt, mely máshogyan nem láthatna napvilágot. A lehetőséget nem lehet kizárni.
Van tehát itt érv pro és kontra is.
Update (2014. január 8.): Goran Tomasevic (az év haditudósítója volt tavaly) szintén ott volt a Westgate plázánál, és készített fotókat. Ő is Nairobiban él, mint Tyler Hicks.
