Újabb képi bizonyítékát szállítjuk Katar növekvő befolyásának Líbiában. Már annak idején, még a beavatkozás előtt is líbiai tüntetők által lengetett katari zászlóra lettünk figyelmesek egy olyan megmozduláson, ahol a katari székhelyű al-Dzsazíra egy munkatársának a halála miatt, kegyeletüket is leróni gyűltek össze az emberek, Bengáziban. Katar aztán hat Mirage-zsal és a felkelőknek nyújtott közvetlen támogatással résztvevője lett a nemzetközi intervenciónak, egy időre befogadta a Kadafi-párti katonák által megerőszakolt Iman al-Obeidit (majd pontosan nem ismert okokból, talán a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács óhajára, visszaküldte Líbiába), március 27-ére pedig már olajszerződéseket biztosított magának az öbölbeli emirátus.
Ebben a friss cikkben (Reuters) most naprakész áttekintés is olvasható. Katarból jön készpénz, gázolaj, dízelolaj, tán még Milan rakéták is, harckocsik ellen. Egy tobruki mérnök azt mondja: "még a kisgyerekek is tudják, hogy Katar mennyire sokat tett értünk". A felkelők kormányának gazdasági minisztere, Abdullah Shamia maga is nyugtázza ezt, segítségnek nevezve a katari támogatást "mindenben".
Képi bizonyítékok (a fenti cikk mellől): Mohamed Salem fotói (Reuters) - 2011. június 8., Bengázi. Balra a katari emír, Sheikh Hamad bin Khalifa al-Thani képe van kirakva, azzal a felirattal, hogy "Katar, a történelem örökké emlékezik majd ügyünkhöz nyújtott támogatásodra". Jobbra pedig a katari zászló (a recés az) látható felfestve a falra.
Nagy pirospontgyűjtés zajlik arrafelé, de Katar mostanra egyértelműen kiemelkedik az eredményeivel a sokaságból; esetében a reakciók érezhetően többet mutatnak egyszerű diplomatikus visszaintegetésnél.
Ehhez képest - viszonyításul - például Szlankó Bálintot először nem akarták bevinni a felkelők Miszrátába, mert az egyik hajó kapitánya úgy gondolta, hogy a kelet-európaiak Kadafival vannak. Azért Bálintot nem kell félteni, a (negatív avagy pozitív) soft power jelentőségét pedig nem kell túlbecsülni - ha minden igaz, Bálint most is ott van Miszrátában éppen; két nappal ez előtti cikk tőle, úton odafelé, itt.
A "kelet-európaiakkal" kapcsolatos kontextust illetően pedig olvasható az én írásom Bulgária Líbia-politikájáról itt.