Ezen a linken elérhető (négy részben) a Channel 4 Dispatches dokuja Tony Blairről, a Tony Blair csodálatos világa - még a múlt hétfőn ment adásba.

Én az alábbiakban lefirkantom ide, ami mélyenszántó komment serken belőlem a film nézése közben.

• 0:15-nél az American Colony bevillan, Jeruzsálemben. Hoppá, jártam ott én is. Elég jó kis környék. Blairnek volt ott egy komplett emelet lefoglalva, a kvartettes munkájához, hely stábnak és irodáknak (már elköltözött onnét egyébként).
• Ízelítőnek a pénzügyi kérdések ínycsiklandozó tárgyalását illetően: 9 millió font bevétel Blair oldalán a visszavonulása óta, csak beszédekért, fellépésekért; évi 500 ezer font a Zürich svájci biztosítócsoporttól, tanácsadóként ("politikai és klímaváltozási" ügyekben); évi 2 millió a JP Morgantől szenior tanácsadóként. Szponzori szerződés a Louis Vuittonnal.
• Ami viszont sokkal érdekesebb, külpolitika-elemzési szempontból, ezután jön. A kapcsolat Kuvaittal és az Emirátusokkal: pl. egy állítólag huszonhét milliós tanácsadói szerződés Kuvaittól a Tony Blair Associates számára, miközben a Kvartett képviselőjeként Blair ezzel a kormánnyal is tárgyalt.
• Egy korábbi pósztban alábecsültem a brit adófizető Blairrel kapcsolatos költségeit. A jeruzsálemi irodájának a fenntartásához is jelentős a brit kormányzati hozzájárulás, illetve brit kormánytisztviselők vannak secondmenttel hozzácsatolva.
• Link a klipben egy ponton megemlített Nolan-elvek kódexéhez, etikai önképzés céljára (a közélet és a köztisztviselés erkölcsi szabályaira vonatkozóan). Az 1994-ben, John Major miniszterelnök kezdeményezésére felállt független brit tanácsadó testület, a Committee for Standards in Public Life termékéről van szó, melyet egy Machiavelli-féle persze elvből nem támogatna.
• A palesztin vonatkozású üzletekről: a Wataniya távközlési cég esete jó példa Blair részéről arra, amit egy korábbi pósztban "politikai dadáskodásnak" neveztem. Izrael nem engedte volna a Wataniyát betörni a palesztin piacra, Blair közbenjárására viszont Izrael végül felszabadította a szükséges rádiófrekvenciákat, és így a Wataniya mára megszerezhette a nyugati parti mobilpiac 23%-át (megtörve az ott korábban érvényesülő monopóliumot). A cég hátterében jelentős tulajdonos katari QTEL pedig a haldokló beruházás megvalósításához a JP Morgantől jó időben jókora kölcsönt is kapott - Blair szerint az ő tudta nélkül. "Érdekkonfliktus" van itt, naná, csak éppen Blair a politikai erejét arra használta ki, ezt is vegyük észre: hogy ezzel egy másik érdekkonfliktust, az izraeli-palesztint legalább ebben az ügyben feloldja. Hasonló példa az, ahogyan Blair közbenjárt, hogy a helyi Coca-Cola franchise hidrogén-peroxidot importálhasson az izraeli biztonsági korlátozások ellenére (az utóbbi ügylet miatt persze nyilván lesz, aki a kóla hallatán húzza majd a száját, de igazság szerint ízlik a kóla arrafelé is sokaknak).

Összegzem, ami lecsapódott bennem így hirtelen: valóban igen "érdekes" kérdés, hogy ki által számoltatható el pontosan a "Kvartett különmegbízottja". Mert bármennyire is kimutatjuk a közjót bizonyos cselekedetei kapcsán, valahol egy gondos összesítő mérlegnek is készülnie kell - az utóbbi megvonása azonban fogalmilag aligha állna biztos alapokon, mivel végső soron a legitimitás kérdését érinti. Annak kapcsán pedig kérdés, hogy ki, a Közel-Kelet mely problémáit kérné éppen számon magán Blairen, akinek a felelősség viselése jegyében ezzel kapcsolatban panaszkodni persze nem lehet oka. A végső kérdés tehát, az olyan politikai tisztség kapcsán, mint amilyen az övé, az, meddig szól a megbízatása. Nekem van például egy sanda gyanúm, hogy a Cameron-kormány nem lelkesedik egyöntetűen Blair máig tartó szerepéért.