Az At War blogon C.J. Chivers folytatja kiváló feltáró munkáját a líbiai konfliktus előzményeivel és utóhatásaival kapcsolatban, igaz, ezúttal egy belga újságíró munkájának köszönhetően, aki sikeresen hozzáférést kapott egy 1975-ös, az akkori líbiai belga nagykövet által szövegezett diplomáciai sürgönyhöz, mely a Líbiába irányuló fegyverkereskedelem következményeivel foglalkozott.

Ezek szerint Charles Loodts nagykövet többek között arról írt 1975. március 6-án, hogy maguk a líbiaiak nem tűntek nagyon érdekeltnek a beszerzett tekintélyes fegyverarzenáljuk saját alkalmazásában. Egy olyan ország részéről, mely maga is érintett volt az oda irányuló fegyverkereskedelemben, egy ilyen diplomáciai jelentés dokumentálja a tisztánlátást - vagyis azt, hogy a belga vezetés is pontosan tudta, hogy a végfelhasználók sokszor nem Líbia fegyveres erői lesznek.

Ebben nincsen egyébként semmi igazán meglepő a nemzetközi kapcsolatok rutinosabb megfigyelői számára - mindenki más számára viszont jó (és most már dokumentált) példája ez annak, hogy miközben a hivatalosan deklarált külpolitika és a külpolitikai magatartás eltéréseit a felületes megfigyelők könnyebben feltételezik jelentős hatalmak esetében, ilyesmi igazából kisebb országok esetében is szisztematikusan előfordulhat. Legfeljebb ők könnyebben eltűnnek "a radar alatt".

(Itt és itt írtam korábban a líbiai belga fegyverkereskedelemről.)