A mai nap második elnökválasztásos bejegyzése - ha egy buli beindul... (az előző itt olvasható).

Szóval az úgy volt, hogy ennek a cikkemnek a kommentjei között Link_Elek is és én is kb. egyszerre vágtunk be linknek egy videót, a republikánus elnökjelöltek beszélte idegen nyelvekkel kapcsolatban.

A kérdéses videón Mitt Romney hallható, amint önkénteseket buzdít a francia nyelv használatára a Salt Lake City-i téli olimpia idején, még 2002-ben. Visszaemlékezik benne a két évre is, melyet annak idején Franciaországban töltött (mormon misszionáriusként). Link_Elek a maga kommentjében meg is jegyezte, hogy a francia ismerete nem feltétlenül lesz piros pont Romney mérlegében, amerikai szemmel...

És íme a bizonyíték. Friss letámadás a rivális Newt Gingrich irányából. A számunkra leginkább releváns rész 0:47 után jön, bár zenei aláfestésként már korábban is ott bujkál... Indzsoj - azaz... anzsoj.

Gingrich üzenete: Romney csak egy újabb puhány massachusettsi, aki franciául beszél, épp mint John Kerry szenátor, a volt demokrata elnökjelölt. Benne "tehát" nem lehet megbízni.

Ebben a tavalyi pósztomban található egyébként adat az Egyesült Államokban leginkább favorizált idegen nyelvekről.

A napokban a Fehér Háznak írt áttekintésemben kiemeltem a New Hampshire-i republikánus elnökjelölti vitának azt a momentumát, amikor Santorum...

"...már Obamának is odasózott. A 2009-es iráni elnökválasztások miatt támadta, amiért az elnök szerinte „legitimnek ismerte el” az eredményeket és Ahmadinezsád győzelmét. „Érthető, hiszen chicagói politikus!” – vágta oda."

Azt gondoltam, ez nyilván a pillanat hevében jött, és Santorum egy poén kedvéért vállalta ezt be. Persze naivan gondoltam ezt.

Ebben az interjúban, melyet Santorum január 1-én adott az MSN-nek, 1:00-nál lényegében ugyanezt sütötte el. Ez tehát bevett fordulat, álláspont a részéről, és azt kapásból mutatja, mennyire erős a belpolitikai elem Irán emlegetésében a republikánusok részéről.

Érdekes kommunikációs stratégia. Egyelőre nem láttam, hogy nagy diskurzust generált volna, de elsülhet többféleképpen, nyilván közönség függvényében is.

Illinois állam az elmúlt elnökválasztások fényében Obama felé billen. Santorumnak a delegált-jelöltek kiállításával nehézségei vannak itt egyelőre (ezeknek a delegáltaknak később a tampai jelöltállító gyűlésen van jelentősége). De támogatói is vannak azért, még ha Romney is most a legnagyobb esélyes Illinois-ban is, a republikánusok közül. Santorum hátteréhez tartozik, hogy egy évet lehúzott a Carmel Katolikus Gimnáziumban, Illinois-ban (Chicago külvárosában). Az alumni támogató- és ellencsoportot is csinált azóta Santorum számára a Facebookon.

Kieg.: megnéztem a blogmotor által automatikusan ajánlott pósztok listáját, és mivel ez nincs ott, kiteszem ide:

Perry és a tajvani F-16-osok: egy álláspont anatómiája

Vendégszereplés az Index Fehér Ház rovatában: a link mentén elérhető írásban a január 7-i republikánus elnökjelölti vita külpolitikai vonatkozásait tekintem át. Rövid idézet kedvcsinálónak:

"Romney közben általában azért is aggódott, mert szerinte a katonaság csökkentése csak arra kell Obamának, hogy jóléti programokra mehessen a pénz. Ez véleménye szerint Európához teszi hasonlóvá az Egyesült Államokat, miközben „Európa Európában sem működik”."

A címbe költői és "mellesleg" igen vad túlzást építettem, a blog soft powerének fokozása érdekében.

Bármiféle kudarc, vagyis inkább bizonyos szépséghibák emlegetésének oka Katarral kapcsolatban többek között az, hogy tavaly két pósztban is az ő növekvő líbiai soft powerük jeleiről értekeztem, itt és itt; ezek után pedig egyfelől itt, a belinkelt pósztban, másfelől itt, a kommentek között lehet találni utalásokat arra, hogyan vált az iszlamistákkal kapcsolatos félelmek miatt részben (persze csak részben) kontraproduktívvá ez a befolyás a líbiaiak körében. (Link_Elek által belinkelt cikk minderről hosszasabban itt.)

Most pedig gonoszul bemutatható egy igazi külpraktika-FAIL Katartól (bár nem eget rengető).

Kirakni az ország nevét a rangos évadnyitó ATP-tenisztorna centerpályájára, hogy a kamerák vegyék és a világnak közvetítsék? Általában működik, jó ötletnek tűnik.

Ha viszont utána a játékosok éppen ott buknak, mivel a felfestett betűk nedvesen csúsznak... FAIL.

Kikockázva: itt Jo Wilfried Tsongának kellett a Katar jel felett szaladtában leülnie egy kicsit, a döntőben. Fájt neki.

Zárásképpen íme, a meccs egy összefoglalója a Tube-ról (Tsonga nyert). Feltűnik benne Stefan Edberg és Younes al-Aynaoui is.

Adott egy ilyen ügy. Részletekbe menően nem ismertetném, csak a lényeget ragadom ki, de linkekkel kiegészítve.

Az Egyesült Államok tárgyal tálibokkal, Németországtól Katarig sokfelé, majd Joe Biden alelnök bejelenti, hogy a tálibok igazából nem is az Egyesült Államok ellenségei, Katarban pedig nemsokára képviseleti irodája nyílhat a tálib vezetésnek, ha minden igaz.

A tárgyalások által a helyzetét "valamelyest" érintettnek érző Karzai-kormány figyelmen kívül hagyva érzi magát, és tiltakozásképpen visszahívja katari nagykövetét, vagyis Afganisztán katari nagykövetét. Egy ilyen "apróságot" persze alig vesz észre a Nyugat, ezért Karzainak emellett olyasmit is kell csinálnia, ami garantáltan nagyobb visszhangot kelt. Követeli, hogy a bagrami fogvatartási létesítmény felett az afgán erők kapjanak ellenőrzést. Ez jól előreláthatóan biztonsági és emberi jogi aggályokat vált ki nyugati részről.

Tökéletesen célracionális viselkedés, mely egyebek mellett a nyugati reakcióval kalkulálva formálódik.

Milyen értelmezések születnek erről a nyugati oldalon? A már belinkelt cikkben név nélkül idézett, Kabulban dolgozó nyugati tisztviselő szerint:

"Ez a szokásos, "Karzainak elgurult a gyógyszer" típusú megnyilvánulás."

Erről beszéltem már tavaly is itt egy írásomban. Karzai lépéseit túlpszichologizálni, közben pedig őt egyszerre irrelevánsként kezelni és a közvélemény felé az afgán kormányzat működésképtelenségéért okolni az önellentmondásaival együtt is kényelmes politika lehet a Nyugat számára, de a következményeit időről időre - na meg persze hosszú távon - kezelni szükséges.

Ha már az előző év vége felé annyira kiveséztem, hogy a mostanra végképp nem annyira elnökjelölt-reményes, de texasi kormányzó Rick Perry miért nyomul a tajvani F-16-osok ügyében, idevág Abu Muqawama kommentje (csak most vettem észre) december utolsó napjaiból, a szaúdi F-15-ös eladásokról.

A szaúdiak megkapják, amit akartak. A 30 milliárd dolláros üzlet részeként fel lesz újítva 70 meglévő gépük, és kapnak mellé 84 új F-15-öst.

Abu Muq, vagyis Exum szerint ez már elnökválasztási móka legalább részben, mivel  Missouri államban - ahol St. Louisban, az ottani összeszerelő üzemben gyártják az Eagle-öket - Obama annyira szoros vereséget szenvedett 2008-ban (49,3 vs. 49,4% McCain ellenében), és Missouri most is swing-state lehet, vagyis billenhet többfelé.

Teljesen persze sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudnám ezt. Ami tény, hogy az érdekeltség bel- és külpolitikailag (a szaúdi-iráni jó iszony miatt) egyaránt meglehet. Profi politikusok pedig úgy szoktak alkukat kötni, hogy ezek a dolgok ilyen jól összehangoltak legyenek, erről ismerszenek meg többek között.

2011-ben a svéd légierő részt vett a líbiai intervencióban, és ehhez többek között JAS-39C Gripen többfeladatú repülőgépeit is bevetette. A Gripenek földi csapásmérésre is képesek lehettek volna, de a svéd kormány döntése alapján csak a repüléstilalmi zóna betartatásában és felderítésben vettek részt. Részvételükkel így is beszerezték viszont a típus első harci tapasztalatait. (Kép: a svéd légierő felvétele egy líbiai légvédelmi állásról.)

Ennek kapcsán felvetődött természetesen, hogy például Magyarország is bevethette volna lízingelt Gripenjeit a líbiai műveletekben, akár AGM-65-ös Maverick rakétákkal felszerelve,  és lehetett olyat hallani, hogy svéd részről ezt örömmel vették volna. A szícíliai Sigonella felé a svéd gépek Kecskeméten is leszálltak, és ez akár nem csak egy, hanem több szempontból is praktikus lehetett volna - gondolhatná a megfigyelő (valójában tévedne).

Az Aranysas friss, 2012. januári számában ezek után két cikkben is volt információ a Gripenek líbiai tapasztalatairól, úgyhogy ezeket érdeklődéssel olvastam - és persze ajánlom is őket az érdeklődőknek.

Viszonylagos laikusként is beleütköztem viszont egy érdekes ellentmondásba.

Zsig Zoltán "A Karakal hadművelet - Svéd Gripenek bevetésen" c. cikkében Anders Segerby alezredes október 28-i budapesti tájékoztatója alapján azt írja a svéd részvételről (a NATO-vezetésű műveletben):

"Az együttműködés zökkenőmentes volt, köszönhetően a Link 16-os adattovábbító rendszernek, a megegyező üzemmódban működő rádióknak és az IFF saját-idegen azonosítóknak."

Kővári László viszont az ezt megelőző "Záró jelentés - Véget ért a Unified Protector hadművelet" c. cikkében, a 14. oldalon említi, hogy a svéd Gripenek szoftverproblémák miatt nem tudták használni a NATO-gépek beszédtitkosító rendszerét.

Korábban arról a viszonylag apró fennakadásról tudtam, hogy a Gripenekhez való Jet A1-es vagy JP-8-as üzemanyagok nem állt rendelkezésre Sigonellán az érkezéskor, és így várni kellett a bevetéssel pár napot. Lehetőségként felmerült, hogy a meglévő JP5-ös üzemanyag átalakításához jöhettek volna szükséges adalékok és felszerelés, vagy a közeli cataniai légibázisról lehetne hozni esetleg JP-8-as kerozint. Egy forrás szerint mégis svéd forrásból kellett megoldani a beszerzést.

Az Aviation Weeklyben viszont olvasható egy írás, mely áttekinti és rendszerezi a Gripenekkel kapcsolatban szerzett releváns tapasztalatokat, többek között egy Anders Gustafsson nevű őrnagy beszámolója alapján, aki századparancsnokként szintén ott volt Líbiában, a második váltással. Gustafsson megerősíti a rádióval adódott problémákat. Ezek forrása állítólag az volt, hogy a NATO valamiért kiképző üzemmódban használta a biztonságos forgalmazásra való Have Quick rendszerét, de beszédtitkosítással - a titkosítást érzékelve pedig a Gripenek rendszere automatikusan műveleti üzemmódba váltott. Így aztán a svéd pilóták kénytelenek voltak inkább kódszavakkal kommunikálni, titkosítás nélkül.

Nem volt ez katasztrofálisan nagy probléma, de az Aviation Weekly cikkéből látható, hogy a magyar légierőnek van mire odafigyelnie a jövőt illetően Segerby alezredes tájékoztatójának az Aranysasban ismertetett részén túlmenően is - ehhez a svédekkel a kellően intenzív kapcsolat egyébként megvan.

Adalékul érdemes hozzátenni, hogy az elmúlt napokban előzetes megállapodás született a magyar és a svéd tárgyalófél között a Gripenek lízingdíjának módosított törlesztéséről, és így most kisebb részletekben, de hosszabb futamidővel, 2026-ig zajlik majd a kifizetés.

Frissítés: az Air Base blognak legalább ez a két cikke, itt és itt, alapvető forrás az ügyben.

A Külpraktika blog az év külpolitika-elemzős fotója címmel az alábbi képet jutalmazza egy sor "az év fotói" válogatás ünnepélyes megtekintése alkalmából. (Forrás: AFP/Getty Images.)

Kim Szun-dong dél-koreai nemzetgyűlési képviselő látható rajta, amint a Demokratikus Munkapárt színeiben könnygáz bevetésével igyekszik megakadályozni az Egyesült Államok és Dél-Korea között született szabadkereskedelmi megállapodás ratifikálását, egy november 22-ére összehívott rendkívüli parlamenti ülés során. Nem járt egyébként sikerrel.

Tiltakozásának oka, hogy a megállapodás jelentősen javuló piaci hozzáférést nyújt számos kategóriában, mindkét fél számára, de nyilván nem teljesen szimmetrikusan - az Egyesült Államokból érkező agrárimportnak mintegy kétharmadára vonatkozóan például vámmentességet biztosít, és emiatt az értékelők rengeteg dél-koreai megélhetését féltik. Jövőre pedig parlamenti és elnökválasztások következnek, úgyhogy az ilyen harcias fellépés akár pontokat is érhet.

Közel egy évvel az után, hogy erre a blogra írni kezdtem, megnéztem most a címkefelhőt, és ezt a képet mutatja:

Korábbi tapasztalatokból kiindulva itt az USA és az Afganisztán tageknek kellett volna dominálniuk, az elkerülhetetlen "diskurzus" mellett, mivel jelentős részben beszédbeli megnyilvánulásokon keresztül elemzi az ember a külpolitikát. Ehhez képest Líbia, ha csak kicsivel is, de megverte Afganisztánt. De hát volt mit értelmezni azon, hogy a fáradó afganisztáni erőfeszítés mellé miért és hogyan kívánkozott egy líbiai intervenció.

Képanyag az afganisztáni Különleges Műveleti Csoportunk tevékenységéről...

Az apropó: szeptember 13-án egy afgán-magyar-amerikai egység benyomult egy faluba Wardak tartományban, hogy ott elfogjon valakit az afgán hatóságok parancsa alapján. Egy amerikai alegység biztosította őket a közeli domb oldalából, a falun kívül. Távozás közben aztán éppen a biztosító alegység került tűz alá. A tálibok nagy erővel, lesállásból támadtak, és az amerikai alegység parancsnokával egy nyaklövés végzett már a tűzharc legelején. A forró helyzetre tekintettel a magyar ügyeletes alegység bevonására is sor került, és az ő erősítésük és fedezetük mellett sikerült visszavonulást végrehajtani, illetve például az elesett amerikai tiszt holttestét hazahozni.

A riportban vegyesen összedobott illusztrációk kíséretében beszámolnak ezekről a részletekről.* Ezen kívül megszólal a videóban például Györffy Ágnes százados is, a Honvédség pszichológusa, aki az öléssel kapcsolatos lélektani felkészültség különleges műveleti erők számára elengedhetetlen készségéről beszél, így például az olyan eufemizáló és távolító nyelvezet szerepéről, mint a "levarrtuk", "bukó célpontot láttam" stb.

Ez egy olyan, szokatlanul "felnőtt tartalmú" beszámoló, amely mellett a történteket leegyszerűsítő - bár nem is alaptalan - "mi mentettük meg őket" (vs. együtt voltak a lecsóban) narratíva is könnyebben fogyasztható számomra. Miközben belátom egyébként, hogy utóbbira praktikus okokból szükség lehet.

* Ha panaszom van, az az lenne, mennyire manipulatív az összhatás, a Black Hawk Downból vett képek bekeveréséről nem is beszélve. Elsőre elhittem, hogy az ajtóberúgás és a sebesült katona képe biztosan az említett akcióból való (naiv dolog persze, bár kevésbé fordulhatott volna elő, ha nem a Honvedelem.hu Facebook-oldalán látom először a videót), aztán másodjára csak rá kellett jönnöm, hogy igazából semmi sem biztos, és javítanom kellett a pósztot. A kérdéses felvételrészletek fölé végig az van kiírva, hogy mindez a Zrínyi Média által biztosított illusztráció, vagy éppen a You Tube a forrás. Ezt így a jövőben ne. Illusztrációkat berakni szabad, de nem úgy vágva őket a narráció mellé, mintha felvételünk lenne a történtekről. Ha az anyag felnőttségét dicsértem fentebb egyéb tekintetben, akkor ez itt benne kifejezetten gyerekes, azt is mondanom kell.