A napokban a Fehér Háznak írt áttekintésemben kiemeltem a New Hampshire-i republikánus elnökjelölti vitának azt a momentumát, amikor Santorum...

"...már Obamának is odasózott. A 2009-es iráni elnökválasztások miatt támadta, amiért az elnök szerinte „legitimnek ismerte el” az eredményeket és Ahmadinezsád győzelmét. „Érthető, hiszen chicagói politikus!” – vágta oda."

Azt gondoltam, ez nyilván a pillanat hevében jött, és Santorum egy poén kedvéért vállalta ezt be. Persze naivan gondoltam ezt.

Ebben az interjúban, melyet Santorum január 1-én adott az MSN-nek, 1:00-nál lényegében ugyanezt sütötte el. Ez tehát bevett fordulat, álláspont a részéről, és azt kapásból mutatja, mennyire erős a belpolitikai elem Irán emlegetésében a republikánusok részéről.

Érdekes kommunikációs stratégia. Egyelőre nem láttam, hogy nagy diskurzust generált volna, de elsülhet többféleképpen, nyilván közönség függvényében is.

Illinois állam az elmúlt elnökválasztások fényében Obama felé billen. Santorumnak a delegált-jelöltek kiállításával nehézségei vannak itt egyelőre (ezeknek a delegáltaknak később a tampai jelöltállító gyűlésen van jelentősége). De támogatói is vannak azért, még ha Romney is most a legnagyobb esélyes Illinois-ban is, a republikánusok közül. Santorum hátteréhez tartozik, hogy egy évet lehúzott a Carmel Katolikus Gimnáziumban, Illinois-ban (Chicago külvárosában). Az alumni támogató- és ellencsoportot is csinált azóta Santorum számára a Facebookon.

Kieg.: megnéztem a blogmotor által automatikusan ajánlott pósztok listáját, és mivel ez nincs ott, kiteszem ide:

Perry és a tajvani F-16-osok: egy álláspont anatómiája

Vendégszereplés az Index Fehér Ház rovatában: a link mentén elérhető írásban a január 7-i republikánus elnökjelölti vita külpolitikai vonatkozásait tekintem át. Rövid idézet kedvcsinálónak:

"Romney közben általában azért is aggódott, mert szerinte a katonaság csökkentése csak arra kell Obamának, hogy jóléti programokra mehessen a pénz. Ez véleménye szerint Európához teszi hasonlóvá az Egyesült Államokat, miközben „Európa Európában sem működik”."

A címbe költői és "mellesleg" igen vad túlzást építettem, a blog soft powerének fokozása érdekében.

Bármiféle kudarc, vagyis inkább bizonyos szépséghibák emlegetésének oka Katarral kapcsolatban többek között az, hogy tavaly két pósztban is az ő növekvő líbiai soft powerük jeleiről értekeztem, itt és itt; ezek után pedig egyfelől itt, a belinkelt pósztban, másfelől itt, a kommentek között lehet találni utalásokat arra, hogyan vált az iszlamistákkal kapcsolatos félelmek miatt részben (persze csak részben) kontraproduktívvá ez a befolyás a líbiaiak körében. (Link_Elek által belinkelt cikk minderről hosszasabban itt.)

Most pedig gonoszul bemutatható egy igazi külpraktika-FAIL Katartól (bár nem eget rengető).

Kirakni az ország nevét a rangos évadnyitó ATP-tenisztorna centerpályájára, hogy a kamerák vegyék és a világnak közvetítsék? Általában működik, jó ötletnek tűnik.

Ha viszont utána a játékosok éppen ott buknak, mivel a felfestett betűk nedvesen csúsznak... FAIL.

Kikockázva: itt Jo Wilfried Tsongának kellett a Katar jel felett szaladtában leülnie egy kicsit, a döntőben. Fájt neki.

Zárásképpen íme, a meccs egy összefoglalója a Tube-ról (Tsonga nyert). Feltűnik benne Stefan Edberg és Younes al-Aynaoui is.

Adott egy ilyen ügy. Részletekbe menően nem ismertetném, csak a lényeget ragadom ki, de linkekkel kiegészítve.

Az Egyesült Államok tárgyal tálibokkal, Németországtól Katarig sokfelé, majd Joe Biden alelnök bejelenti, hogy a tálibok igazából nem is az Egyesült Államok ellenségei, Katarban pedig nemsokára képviseleti irodája nyílhat a tálib vezetésnek, ha minden igaz.

A tárgyalások által a helyzetét "valamelyest" érintettnek érző Karzai-kormány figyelmen kívül hagyva érzi magát, és tiltakozásképpen visszahívja katari nagykövetét, vagyis Afganisztán katari nagykövetét. Egy ilyen "apróságot" persze alig vesz észre a Nyugat, ezért Karzainak emellett olyasmit is kell csinálnia, ami garantáltan nagyobb visszhangot kelt. Követeli, hogy a bagrami fogvatartási létesítmény felett az afgán erők kapjanak ellenőrzést. Ez jól előreláthatóan biztonsági és emberi jogi aggályokat vált ki nyugati részről.

Tökéletesen célracionális viselkedés, mely egyebek mellett a nyugati reakcióval kalkulálva formálódik.

Milyen értelmezések születnek erről a nyugati oldalon? A már belinkelt cikkben név nélkül idézett, Kabulban dolgozó nyugati tisztviselő szerint:

"Ez a szokásos, "Karzainak elgurult a gyógyszer" típusú megnyilvánulás."

Erről beszéltem már tavaly is itt egy írásomban. Karzai lépéseit túlpszichologizálni, közben pedig őt egyszerre irrelevánsként kezelni és a közvélemény felé az afgán kormányzat működésképtelenségéért okolni az önellentmondásaival együtt is kényelmes politika lehet a Nyugat számára, de a következményeit időről időre - na meg persze hosszú távon - kezelni szükséges.

Ha már az előző év vége felé annyira kiveséztem, hogy a mostanra végképp nem annyira elnökjelölt-reményes, de texasi kormányzó Rick Perry miért nyomul a tajvani F-16-osok ügyében, idevág Abu Muqawama kommentje (csak most vettem észre) december utolsó napjaiból, a szaúdi F-15-ös eladásokról.

A szaúdiak megkapják, amit akartak. A 30 milliárd dolláros üzlet részeként fel lesz újítva 70 meglévő gépük, és kapnak mellé 84 új F-15-öst.

Abu Muq, vagyis Exum szerint ez már elnökválasztási móka legalább részben, mivel  Missouri államban - ahol St. Louisban, az ottani összeszerelő üzemben gyártják az Eagle-öket - Obama annyira szoros vereséget szenvedett 2008-ban (49,3 vs. 49,4% McCain ellenében), és Missouri most is swing-state lehet, vagyis billenhet többfelé.

Teljesen persze sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudnám ezt. Ami tény, hogy az érdekeltség bel- és külpolitikailag (a szaúdi-iráni jó iszony miatt) egyaránt meglehet. Profi politikusok pedig úgy szoktak alkukat kötni, hogy ezek a dolgok ilyen jól összehangoltak legyenek, erről ismerszenek meg többek között.

2011-ben a svéd légierő részt vett a líbiai intervencióban, és ehhez többek között JAS-39C Gripen többfeladatú repülőgépeit is bevetette. A Gripenek földi csapásmérésre is képesek lehettek volna, de a svéd kormány döntése alapján csak a repüléstilalmi zóna betartatásában és felderítésben vettek részt. Részvételükkel így is beszerezték viszont a típus első harci tapasztalatait. (Kép: a svéd légierő felvétele egy líbiai légvédelmi állásról.)

Ennek kapcsán felvetődött természetesen, hogy például Magyarország is bevethette volna lízingelt Gripenjeit a líbiai műveletekben, akár AGM-65-ös Maverick rakétákkal felszerelve,  és lehetett olyat hallani, hogy svéd részről ezt örömmel vették volna. A szícíliai Sigonella felé a svéd gépek Kecskeméten is leszálltak, és ez akár nem csak egy, hanem több szempontból is praktikus lehetett volna - gondolhatná a megfigyelő (valójában tévedne).

Az Aranysas friss, 2012. januári számában ezek után két cikkben is volt információ a Gripenek líbiai tapasztalatairól, úgyhogy ezeket érdeklődéssel olvastam - és persze ajánlom is őket az érdeklődőknek.

Viszonylagos laikusként is beleütköztem viszont egy érdekes ellentmondásba.

Zsig Zoltán "A Karakal hadművelet - Svéd Gripenek bevetésen" c. cikkében Anders Segerby alezredes október 28-i budapesti tájékoztatója alapján azt írja a svéd részvételről (a NATO-vezetésű műveletben):

"Az együttműködés zökkenőmentes volt, köszönhetően a Link 16-os adattovábbító rendszernek, a megegyező üzemmódban működő rádióknak és az IFF saját-idegen azonosítóknak."

Kővári László viszont az ezt megelőző "Záró jelentés - Véget ért a Unified Protector hadművelet" c. cikkében, a 14. oldalon említi, hogy a svéd Gripenek szoftverproblémák miatt nem tudták használni a NATO-gépek beszédtitkosító rendszerét.

Korábban arról a viszonylag apró fennakadásról tudtam, hogy a Gripenekhez való Jet A1-es vagy JP-8-as üzemanyagok nem állt rendelkezésre Sigonellán az érkezéskor, és így várni kellett a bevetéssel pár napot. Lehetőségként felmerült, hogy a meglévő JP5-ös üzemanyag átalakításához jöhettek volna szükséges adalékok és felszerelés, vagy a közeli cataniai légibázisról lehetne hozni esetleg JP-8-as kerozint. Egy forrás szerint mégis svéd forrásból kellett megoldani a beszerzést.

Az Aviation Weeklyben viszont olvasható egy írás, mely áttekinti és rendszerezi a Gripenekkel kapcsolatban szerzett releváns tapasztalatokat, többek között egy Anders Gustafsson nevű őrnagy beszámolója alapján, aki századparancsnokként szintén ott volt Líbiában, a második váltással. Gustafsson megerősíti a rádióval adódott problémákat. Ezek forrása állítólag az volt, hogy a NATO valamiért kiképző üzemmódban használta a biztonságos forgalmazásra való Have Quick rendszerét, de beszédtitkosítással - a titkosítást érzékelve pedig a Gripenek rendszere automatikusan műveleti üzemmódba váltott. Így aztán a svéd pilóták kénytelenek voltak inkább kódszavakkal kommunikálni, titkosítás nélkül.

Nem volt ez katasztrofálisan nagy probléma, de az Aviation Weekly cikkéből látható, hogy a magyar légierőnek van mire odafigyelnie a jövőt illetően Segerby alezredes tájékoztatójának az Aranysasban ismertetett részén túlmenően is - ehhez a svédekkel a kellően intenzív kapcsolat egyébként megvan.

Adalékul érdemes hozzátenni, hogy az elmúlt napokban előzetes megállapodás született a magyar és a svéd tárgyalófél között a Gripenek lízingdíjának módosított törlesztéséről, és így most kisebb részletekben, de hosszabb futamidővel, 2026-ig zajlik majd a kifizetés.

Frissítés: az Air Base blognak legalább ez a két cikke, itt és itt, alapvető forrás az ügyben.

A Külpraktika blog az év külpolitika-elemzős fotója címmel az alábbi képet jutalmazza egy sor "az év fotói" válogatás ünnepélyes megtekintése alkalmából. (Forrás: AFP/Getty Images.)

Kim Szun-dong dél-koreai nemzetgyűlési képviselő látható rajta, amint a Demokratikus Munkapárt színeiben könnygáz bevetésével igyekszik megakadályozni az Egyesült Államok és Dél-Korea között született szabadkereskedelmi megállapodás ratifikálását, egy november 22-ére összehívott rendkívüli parlamenti ülés során. Nem járt egyébként sikerrel.

Tiltakozásának oka, hogy a megállapodás jelentősen javuló piaci hozzáférést nyújt számos kategóriában, mindkét fél számára, de nyilván nem teljesen szimmetrikusan - az Egyesült Államokból érkező agrárimportnak mintegy kétharmadára vonatkozóan például vámmentességet biztosít, és emiatt az értékelők rengeteg dél-koreai megélhetését féltik. Jövőre pedig parlamenti és elnökválasztások következnek, úgyhogy az ilyen harcias fellépés akár pontokat is érhet.

Közel egy évvel az után, hogy erre a blogra írni kezdtem, megnéztem most a címkefelhőt, és ezt a képet mutatja:

Korábbi tapasztalatokból kiindulva itt az USA és az Afganisztán tageknek kellett volna dominálniuk, az elkerülhetetlen "diskurzus" mellett, mivel jelentős részben beszédbeli megnyilvánulásokon keresztül elemzi az ember a külpolitikát. Ehhez képest Líbia, ha csak kicsivel is, de megverte Afganisztánt. De hát volt mit értelmezni azon, hogy a fáradó afganisztáni erőfeszítés mellé miért és hogyan kívánkozott egy líbiai intervenció.

Képanyag az afganisztáni Különleges Műveleti Csoportunk tevékenységéről...

Az apropó: szeptember 13-án egy afgán-magyar-amerikai egység benyomult egy faluba Wardak tartományban, hogy ott elfogjon valakit az afgán hatóságok parancsa alapján. Egy amerikai alegység biztosította őket a közeli domb oldalából, a falun kívül. Távozás közben aztán éppen a biztosító alegység került tűz alá. A tálibok nagy erővel, lesállásból támadtak, és az amerikai alegység parancsnokával egy nyaklövés végzett már a tűzharc legelején. A forró helyzetre tekintettel a magyar ügyeletes alegység bevonására is sor került, és az ő erősítésük és fedezetük mellett sikerült visszavonulást végrehajtani, illetve például az elesett amerikai tiszt holttestét hazahozni.

A riportban vegyesen összedobott illusztrációk kíséretében beszámolnak ezekről a részletekről.* Ezen kívül megszólal a videóban például Györffy Ágnes százados is, a Honvédség pszichológusa, aki az öléssel kapcsolatos lélektani felkészültség különleges műveleti erők számára elengedhetetlen készségéről beszél, így például az olyan eufemizáló és távolító nyelvezet szerepéről, mint a "levarrtuk", "bukó célpontot láttam" stb.

Ez egy olyan, szokatlanul "felnőtt tartalmú" beszámoló, amely mellett a történteket leegyszerűsítő - bár nem is alaptalan - "mi mentettük meg őket" (vs. együtt voltak a lecsóban) narratíva is könnyebben fogyasztható számomra. Miközben belátom egyébként, hogy utóbbira praktikus okokból szükség lehet.

* Ha panaszom van, az az lenne, mennyire manipulatív az összhatás, a Black Hawk Downból vett képek bekeveréséről nem is beszélve. Elsőre elhittem, hogy az ajtóberúgás és a sebesült katona képe biztosan az említett akcióból való (naiv dolog persze, bár kevésbé fordulhatott volna elő, ha nem a Honvedelem.hu Facebook-oldalán látom először a videót), aztán másodjára csak rá kellett jönnöm, hogy igazából semmi sem biztos, és javítanom kellett a pósztot. A kérdéses felvételrészletek fölé végig az van kiírva, hogy mindez a Zrínyi Média által biztosított illusztráció, vagy éppen a You Tube a forrás. Ezt így a jövőben ne. Illusztrációkat berakni szabad, de nem úgy vágva őket a narráció mellé, mintha felvételünk lenne a történtekről. Ha az anyag felnőttségét dicsértem fentebb egyéb tekintetben, akkor ez itt benne kifejezetten gyerekes, azt is mondanom kell.

Via WaPe:

A képen lengyel katonák (a bartoszycei 20. Gépesített Dandár) Cougar* típusú MRAP, azaz aknáktól és egyebektől elvileg jobban védett, 12 tonnás járművének maradványai láthatók. Még december 21-én érte a lengyeleket a támadás (pontosabban IED-robbantás), Gházni tartományban.

Ennek a cikknek az információi szerint a lengyel katonák innen, Ulugh bég és fia, Abd al-Razzaq (timurida kormányzók) síremléke felől tértek volna vissza Gházni tartományi székhelyre, a bázisukra a konvojukkal, amikor a jó 150 kilósra becsült robbanótöltet működésbe lépett.

A lengyel veszteségek száma a mostani öt halottal együtt 36-ra emelkedett.

Engem érdekeltek a reakciók a karácsonykor érkező, tragikus fejleménnyel kapcsolatban, és ezért minden lengyeltudásomat összeszedve kikerestem néhány megnyilvánulást az ügyben.

Waldemar Skrzypczak tábornok, aki 2009-ben azért mondott le a lengyel haderő parancsnoki posztjáról, mert nem tűrte tovább az afganisztáni misszió nem megfelelő ellátottságát, eszközök és egyebek tekintetében, például interjút adott. Az őt kérdező újságíró főleg arra koncentrált, hogy sokszor elmondassa vele, amit Skrzypczak már régóta mindenhol elmondott (vagyis a nyilvánvalót), hogy Gházni tartományban nem békefenntartásban, hanem egy háborúban vesznek részt a lengyel katonák. (Érdemes lesz nézni Skrzypczak tábornok blogját, ír-e a történtekről majd.)

Az eset kapcsán közben részben értelmetlen vita alakult ki a rádióban a kormányzó Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) és az ellenzéki, jobboldali Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) politikusai között arról, ki a hibás a történtekért. Marcin Kierwiński, a PO képviselője Antoni Macierewiczet, a 2007-ig regnált Kaczyński-kormány volt tagját hibáztatja a párttársaival együtt, amiért a lengyel katonai titkosszolgálatok helyzetén annyit rontott az államszocialista korszak Katonai Információs Szolgálatának 2006-os felszámolása során (amelyet Jarosław Kaczyński felkérésére Macierewicz vezetett) - Kierwiński szerint ezzel védtelenül hagyta a lengyel katonákat. Mariusz Antoni Kamiński a Jog és Igazságosságtól ellenben a PO-nak azt a döntését kifogásolta, hogy Gházni tartományban a lengyel harccsoportnak kellett átvennie a vezető szerepet (battlespace ownership) az amerikaiaktól. A PO "nagyzoló elképzeléseiről" beszélt emiatt, és hogy az amerikaiakkal nem működnek együtt eléggé szorosan - szerinte többek között emiatt haltak meg a lengyel katonák, akik korábban amerikai parancsnokság alatt, megfelelő légi és hírszerzési támogatással szolgáltak. A Katonai Információs Szolgálat ügyében pedig azzal vágott vissza, hogy a PO-nak az elmúlt négy év alatt bármiféle, a katonai titkosszolgálatokat ért károkat lett volna ideje helyrehoznia, ám szerinte az afganisztáni hírszerzési és elhárítási műveleteket amúgy sem érintették a változások annak idején.

A téma tehát a katonai titkosszolgálatok körüli korábbi, belpolitikai csatározások törésvonala mentén politizálódik át.

Sárdobálás ez persze, de azt nem árt megjegyezni, hogy Kierwiński ennek közepette is elismerte, a gházni vezető szerep átvétele több volt, mint amire a lengyel erők teljes mértékben felkészültek lettek volna. Kamiński pedig készséggel egyetértett abban, hogy emiatt nem lehet a csapatkivonás folyamatát felgyorsítani, mert éppen azzal veszélyeztetnék az eleve elégtelen lengyel erőket a leginkább. Ezen kívül pedig részéről is elhangzott a terrorizmus fenyegetésére vonatkozó szabványos - már-már rituális - érv, miszerint Madrid és London után akár Varsó is következhet, akkor tehát Afganisztán fontos Lengyelország biztonsága szempontjából.

A teljes rádiós beszélgetés szövege itt olvasható. A riporter elég provokatívan indít, és idézi a PO-s politikus, Stefan Niesiołowski (házelnök-helyettes a Szejmben) keresetlen szavait, miszerint

1) "Ahogyan a szmolenszki hullák is (Lech Kaczyński elnök gépének lezuhanása után) jól jöttek egyeseknek, úgy az afganisztáni halottak is hasznosak lehetnek nekik, hogy hatalomra jussanak."

2) "A lengyel katonáknak addig kell Afganisztánban maradniuk, amíg Omár molla (a tálibok vezetője) és az egész banda nem lóg egy lámpaoszlopról."

Kemény retorikában mások részéről sincs hiány, a védelmi miniszter Tomasz Siemoniak például a "banditák felelősségre vonását" ígérte.

Zárásnak más: Ostróda városában elképzelhető, hogy az egyik elesett katonáról, a kétgyermekes Piotr Ciesielskiről utcát neveznek majd el. Figyelemre méltó!

* Frissítés: Wagner Péter is újra jelentkezett a témában, és ezek szerint újabb információ van: a jármű egy Oshkosh M-ATV (nem egy Cougar) volt, tömeg és MRAP-paraméterek tekintetében amúgy ugyanolyan behemót jószág.

Péter közben kiemeli a lengyel reakcióval kapcsolatban, ami nagyon ide kívánkozik, hogy Donald Tusk miniszterelnök az eset miatt a helyszínre utazott, miközben magyar miniszterelnök például 2006 óta nem járt kinn a magyar PRT táborában.