Először is, értékelések - kis ízelítőnek a koalíciómenedzseri perspektívából zajló aktuális gondolkodást illetően:

1. Michael G. Waltz: Ten Lessons from the Afghan war about how to fight ISIS

Dinamikus kezdésnek érdekes ezt elolvasni, mert nagyon tendenciózus, és könnyen kritizálható. Az írás kötelező körként elismeri, hogy legitimitásfokozó hatása van más országok bevonásának az IÁ (Iszlám Állam) elleni fellépésbe, de utána jön a jól ismert érvekkel, amiért végül mégis egy maximum néhány országból álló kisebb csapatnak kellene cselekednie. Ilyenek nála: (1) a missziót veszélyeztető különféle megkötések az egyes országok részéről (a mi katonáinkkal ezt nem lehet, azt nem lehet stb.); (2) a bürokratikus széthúzás problémája szorozva a résztvevő országok számával; (3) a túlzottan különböző katonai képességek; (4) az interoperabilitást akadályozó doktrínális és felszerelésbeli inkompatibilitások; (5) a hírszerzési értesülések megosztásának problémája a résztvevők körének méretével egyenes arányban stb.

Kritika:

• bürokratikus széthúzás van mindenütt, de azért az Egyesült Államok "teljesítménye" ezen a téren kiemelkedő;
• a különféle megkötések, eltérő képességek okoztak problémákat Afganisztánban, de az eredmény ott összességében nem ennek függvényében alakult úgy, ahogy;
• az interoperabilitás pedig fejlődik a közös ténykedéstől, az együttműködés elkerülése interoperabilitásra hivatkozva következésképpen önbeteljesítő várakozás lehet;
• a vezetés-irányítás olyan egységesítése, amely az állami szuverenitást felülírná... na, az pedig nem fog megtörténni.

2. Mark Lynch: When Arab regimes confront terrorism

Lynch figyelmeztet az általános kockázatra: amint a terrorizmus elleni fellépésben a Nyugat számára hasznos módon szerepet vállalhatnak, az érintett, ebbe bevonható arab országok jelentős része ezt a mérsékelt ellenzék elleni fellépésre is felhasználja gátlástalanul. Ezért szerinte legyen ott minden releváns, a koalíciókezelés részeként folytatott tárgyalásnál az amerikai Külügyminisztérium részéről valaki emberi jogi vonalról is.

Kritika: a társadalmuk (és ellenzékük) és a Nyugat közé álló rezsimek viselkedése nagyon régi probléma, ördögi kör. Az IÁ elleni fellépés ideje alatt megoldani, pláne úgy, hogy ehhez az asztalnál ülő két amerikainak kellene veszekednie egymással, nemigen sikerülhet.

3. Steven Saideman: If wishes were fishes, coalition ops would be easy és More in the annals of lousy allies

Saideman itt Waltz felé mond kritikát. Ő is szóvá teszi a Waltz javasolta "minilateralizmus" kapcsán a legitimitás és az ütőképesség közötti átváltási viszony aránytalan szemléletét, és hogy nincsen olyan nagy hatékonyságvesztés a legitimitást látványosan fokozó multilateralizmusból következően. A második idézett írásban Saideman többek között Izraelre fordít figyelmet, és hogy itt is hasonló problémák merülnek fel, mint az arab országok esetében - persze eltérő konkrét tartalommal: nevezetesen a különálló napirend problémája. Izrael számára a Hamász és az IÁ egy tőről fakad, vagy legalábbis ezt mondják, a koalíció egy része számára azonban a Hamász ebben a kontextusban egyszerűen nem téma (nyugatiak), míg mások éppenséggel a Hamásszal szimpatizálnak (arab országok).

4. James Stavridis: The 7 habits of highly effective coalitions

A volt SACEUR (2009-2013) jóval praktikusabb oldalról közelít. Az egyes országok hozzájárulásaival kapcsolatos megkötésekből származó problémák esetről esetre jelentkeznek, és egyszerűen meg kell kerülni őket valamilyen kompromisszummal, ad hoc megoldással. A rendelkezésre álló erők biztosításához és megfelelő elosztásához pedig ki kell alakítani valamilyen rendezettebb mechanizmust.

5. Aaron David Miller: The coalition of convenience

Ebben a cikkben vannak kimondottan rossz meglátások, de egy-két dolgot jól megfogalmaz a lényeggel kapcsolatban. Például hogy az IÁ jelentette probléma nem oldható meg holnapra, sőt Obama elnöksége alatt sem. Úgyhogy egy valódi koalícióhoz nem elég rövid távra valamilyen szép deklarációt összekapni a felektől, vagy néhány szimbolikus lépést. És ráadásul végső soron úgyis a helyi erőknek kellene legyűrnie az IÁ-t, amely éppen Szíria és Irak gyengesége miatt kapott erőre. A cikk felveti a kérdést, hogy a ráfordítások figyelembe vételével megengedhetetlen-e (cost-prohibitive) Irán és az Aszad-rezsim bevonása a koalícióba.

6. Charles Krauthammer: Our real Syria strategy

Az olvasók polarizálására fokozottan alkalmas írás, de érdekes az a része, ahol Szíria és Irak között éles különbséget tesz kb. úgy, hogy az egyiknél lehetnek szárazföldi erőkkel hozzájáruló szövetségesek, a másiknál (Szíriában) nem. Irakban így a visszaszorítás, Szíriában a feltartóztatás lehet a cél az IÁ-val szemben, Krauthammer szerint.

Kritika: a szíriai kurdok és a nem az Iszlám Államhoz tartozó felkelők felhasználása - vagy legalábbis erre irányuló kísérlet - szíriai területen jelenleg is zajlik. Irakban pedig nem feltétlenül lehet megoldás a szunni háromszög egészére nézve valamiféle síita-kurd előrenyomulás ezekre a területekre. Az IÁ kiszorításához innen, ezekről az iraki területekről helyi erők átállása, azaz az IÁ-tól való elpártolása is kell, ha hosszú távon stabil eredményeket akar elérni a koalíció.

És akkor összességében, ezen a ponton: az IÁ egy egyedülállóan gonosz társaság, akik ráadásul boldogan cselekszenek gonoszat, azzal a meggyőződéssel, hogy minél gonoszabbak az általuk az igazi muszlimok ellenségeiként azonosítottakkal, annál jobbak ők tulajdonképpen; a leállításukhoz azonban sokkal fontosabb lenne a nekik jutó pénzügyi és emberanyag-utánpótlás elvágása. Legelsősorban erre kellene koncentrálni sokkal hatékonyabban. Két, amúgy is szétzúzott országban tovább rombolni az infrastruktúrát önmagában nem nevezhető hosszú távra előretekintő megközelítésnek.

Amellett lehet persze érvelni, hogy a katonai koalíció és a közös csapássorozat megszervezésével talán lendületet és valamivel több eredményességet lehet vinni ebbe a törekvésbe is, és hogy erre irányuló kísérlet jelenleg is zajlik.

Adatok

• Jó áttekintés a koalíciós hozzájárulásokról országonként (Independent, 2014.09.25.)
• Kiegészítések egy nappal későbbről (NBC, 2014.09.26.)
• Előretekintő költségbecslések: itt és itt. Az Egyesült Államok számára a költségek évi 10 milliárd dollár körül is lehetnek majd (és valószínűleg több évre számolunk).
• Mint itt olvasható, az Egyesült Államoknak augusztus folyamán kerültek napi 7,5 millió dollárba az iraki műveletek, ez mostanra biztosan nagyobb összeg napi szinten, az intenzívebb tevékenység mellett.
• Az itt debütáló F-22-es egy repült órája körülbelül 68 ezer dollárba kerül.
• Az Egyesült Államok Overseas Contingency Operations költési kategóriában, ahová az iraki-szíriai műveletek is tartoznak, erre a pénzügyi évre 85 milliárd dollárnyi, eljátszható zsetonnal rendelkezik.
• Az eddigi légicsapások célpontjai között volt nem csak az Iszlám Állam, de az al-Kaidához kötődő Dzsábhát an-Núszra is, amint arról beszámol, bosszút esküdve, még az ő egyik európai vendégharcosuk is.

Az első kör támadásokhoz mostanra az alábbiak repültek légi csapásokat: az Egyesült Államok, Franciaország, Szaúd-Arábia, Bahrein, az Emirátusok, Jordánia, Irak. Készen áll még légicsapásokra: Ausztrália, Hollandia, Belgium és Dánia. Ezt lehetne a koalíciómenedzsment szempontjából valamiféle sikernek felfogni, de közben az egész vállalkozásnak egyelőre bizonytalan a menete. Összevetésképpen: Líbiában bombázott két arab ország (Katar, Emirátusok) mellett nyolc NATO-tag, és ott hónapokon át folytak a műveletek. Ironikusan megjegyezhetjük e mellé, hogy a Líbiában ledobott bombák közvetve negatívan hasznosultak Szíria esetében, tekintettel az innen ebbe a térségbe - nem kis részben török területen keresztül - átáramlott fegyverekre és külföldi harcosokra, köztük líbiai iszlamistákra is, akik nem okai önmagukban a Szíriában történteknek, de hozzájárultak az ott jelentkezett probléma növekedéséhez.

Érdekes részletek

• Az IÁ által fogvatartott török túszok szeptember 20-i szabadulásának sajátos hátteréhez (ezek szerint túszcsere lehetett).
• A szaúdiak Maliki iraki mininszterelnök eltávolításával voltak hajlandók beszállni a koalícióba.
• Katar a vérmókus, ha az Aszad-rezsim ellenzéséről van szó, ők ragaszkodnak a leginkább Aszadék távozásához a hatalomból. És eközben onnét megy a legtöbb donáció az IÁ számára gazdag emberektől.
• Azok a nyugati hangok, melyek valamiféle, csak a miheztartás végett Aszadéknak is jutó légi csapások mellett érveltek, egyelőre elhalkultak. A Vox erről egy - erősen tendenciózus szemléletű - iráni karikatúra felidézésével emlékezik meg, lásd alább. A magam részéről azzal tudom kommentálni, hogy egy ilyen, többszereplős konfliktusban, amilyen Szíriában kialakult, szinte mindenki mindenkivel köt taktikai alkukat, és nem csak Aszadék és a dzsihádisták között fordult elő, hogy a harctéri helyzet függvényében éppen kevésbé vagy nem figyeltek egymásra, vagy hogy éppenséggel koordinálták a tevékenységüket valamilyen mértékben.
• 
• Ironikus módon a Núszra Frontot ért csapások miatt például a Washington által támogatandónak ítélt felkelőfrakciók egy része is panaszkodott.
• Eközben Jordánia az Egyesült Királyság számára kellemetlen emlékek felidézésére alkalmas módon szabadon engedte a 2013-ban aligha véletlenül a 2005-ös londoni merényletek évfordulóján nekik az Egyesült Királyságból kiadott, al-kaidás kötődésű Abu Qatadát. Az ilyen, a nagyobb kérdésekhez (szíriai polgárháború stb.) képest nüansznyinak tűnő kis történések példaként jelzik, miféle belső politikai legitimitást érintő ára lehet az arab országok részvételének.
• Az Iszlám Állam elleni fellépés kapcsán hellyel-közzel a terrorizmus elleni fellépésről van szó, de ez nem mentes látványos ellentmondásoktól, hiszen legalább rövid távon fokozza a fenyegetettséget a résztvevő országokban. Miközben letartóztatások történtek többfelé, fokozott készültség van, és különféle terrormerényletek terveiről szóló híresztelések visszhangoznak a diskurzusban, Ausztráliában zajlottak le eddig az igazán drámai események. Ironikus módon egy magányosan cselekvő 18 éves, elborult elméjű fiatalember okozta eddig a legtöbb bajt. Kicsit aggasztó, hogy a két rendőrt orvul megszurkáló, és a rendőrök által ezt követően lelőtt Numan Haidert ezek után az ausztráliai muszlimok egy része tragikus áldozatként gyászolja.
• Az Egyesült Királyság egyelőre kizárta szárazföldi erők bevetését (azért a különleges műveletekre ez aligha vonatkozik), és szíriai területen lévő célpontokat egyelőre nem támad - a szeptember 26-i parlamenti felhatalmazás szerint. Hasonlóan áll hozzá a bombázásokhoz Dánia, Hollandia és Belgium is.
• Folyt. köv.

Frissítés (még szept. 27-én)

Újabb cikk Saidemantől: Multinational war is hard

Folytatás (szept. 28-án)

Az IÁ ellen harcoló kurd erőknek jutó segítségről és elkél ide néhány forrás. A németek adtak fegyvereket és egyéb felszereléseket, és küldenek kiképzőket. Észtország, Albánia, Horvátország és Magyarország is küldött segítséget, mi ugye elég sok lőszert például. Ausztrália is nyújt segítséget nekik, az ehhez kapcsolódó amerikai-francia-kanadai logisztikai műveletben.

Frissítés (szept. 30-án)

E szerint a forrás szerint az amerikai Légierő repülte az elmúlt egy hét során az amerikai bevetések 70%-át (összesen 3800 bevetésből), többek között az IÁ ellen végrehajtott 240 csapásmérő bevetés 74%-át, tartálygépeivel a légi utántöltő repülések 95%-át (1300 bevetésből). A Szíriában végrehajtott bombázások 50%-ában vettek részt, felderítő-megfigyelő bevetésekből 700-at repültek (itt nincs százalékos adat). A fennmaradó rész nyilván a Haditengerészeté volt amúgy. Ezek után nyilván azt lenne jó tudni, hogy mások mennyi bevetést repültek mindezen felül.

Amerikai szempontból hozzátehető, hogy nem egy hete zajlanak az események, és mostanra ők mintegy 4100 bevetést repültek, az augusztusiakat is beleszámolva (ebből 1400 volt tartálygépekkel légi utántöltő bevetés). (Drónokkal végzett felderítő repülések formájában egyébként már 2013 végétől jelen voltak az iraki légtérben.) Összevetésképpen nagyon komolyan hangzik: a líbiai intervenció részeként összesen 5300 bevetésre került sor, vagyis ezt a számot már most sikerült megközelíteni. Egy F-15-ös sérült meg eddig bevetés során.

Szeptember 23. óta az arab koalíciós partnerek mintegy 40 bevetést repültek. Szíriai területen szeptember 23. óta 66 csapásmérő bevetésre került sor, ebből 43 amerikai volt, 23-at az arab partnerek hajtottak végre (ebből belátható, hogy az arab partnerek bombáztak iraki terület felett is). Akárcsak Líbiában, nyilván itt is a légi utántöltő, felderítő, megfigyelő, azaz különféle támogató/helyzetbe hozó repülések döntő többségét az amerikaiak repülik, amellett, hogy a csapásmérő bevetések többsége is az övék.

Szeptember 15. és 25. között a franciák mindössze 15 bevetést repültek például. Nagy-Britannia ténylegesen már az IÁ ellen a katonai erő használatára vonatkozó szeptember 26-i parlamenti felhatalmazást megelőzően is, hat hete repült felderítő bevetéseket Tornadóival. Figyelembe véve, hogy ezek után szeptember 26. és 29. között öt bevetést repült, ez a hat hétre kivetítve 70 bevetés lehetett. Közben befutott hír szerint pedig a RAF (a brit királyi légierő) ma repülte az első csapásmérő bevetését, bár ez is felderítésnek indult, pontosabban felfegyverzetten végrehajtott felderítésnek, és ennek során került sor valamilyen alkalmi célpont támadására.

Az IÁ egy harcosa Rákkából azt mondta egyébként a CNN-nek, hogy a csapások nem túl eredményesek - egy koalíció teljesítményének megítélése szempontjából ez nem közömbös.

Ami a kurdok megsegítését illeti, ez döcögősen halad. Németország például 900 millió dollár értékben küldene katonai felszerelést, de részben mások logisztikai kapacitására - például Hollandiáéra - hagyatkozva. Törökország pedig nem tűnik iszonyatosan segítőkésznek úgy általában semmiben, amihez az általa nem kedvelt kurd csoportosulásoknak, például a PKK-nak köze lehet.

Frissítés (október 2.)

Németországban kisebb vihart kavart a kurdoknak juttatandó segítséggel kapcsolatban a küldendő felszerelések és fegyverek rossz állapota, és Ursula von der Leyen védelmi miniszter szemszögéből kellemetlen módon egyesek már feszegetik, hogy a védelmi tárca vezetése a katapultülés a német kabinetben...

Frissítés (október 3.)

Franciaroszágnak ezentúl fizetnie kell a Maliban folytatott katonai műveleteihez kapott amerikai támogatásért. Ez látszólag máshová tartozó hír, valójában nagy valószínűséggel összefüggésben áll a szíriai/iraki műveletekkel. A probléma itt is, ott is, hasonló jellegű, és a kezelése közösen zajlik, a fentebb jelzett számoknak megfelelő mértékű amerikai túlsúly, azaz teherviselés mellett. Ilyen körülmények között ez a kompenzáció egy formája.

Törökországban, ahonnét drónokkal felderítés már eddig is zajlott, parlamenti hozzájárulás született a katonai erő használatához az IÁ ellenében, illetve az IÁ elleni fellépéshez kapcsolódóan más országok katonai erejének áthaladásához is.

Az IÁ közben több fronton is előrenyomult, Kobani városánál Észak-Szíriában, illetve Irakban, Hit bevételével.

Frissítés (október 6.)

Nagyon jó interaktív anyag látható itt a koalíciót összetevő országok katonai és humanitárius hozzájárulásairól. Ezt a képet pedig szent akadémiai célzattal be kell ide emelnem, mert nagyon szemléletes a hozzájárulások megoszlását illetően.

Frissítés (október 18.):

Innen: "As of Thursday the U.S. had launched nearly 300 airstrikes in Iraq and nearly 200 in Syria, and allies had tallied fewer than 100, according to Central Command. Those figures don't capture the full scope of the effort because many airstrikes launch multiple bombs on multiple targets. Central Command said that as of Wednesday, U.S. and partner-nation air forces had dropped nearly 1,400 munitions."

Ha már holnap népszavazás lesz Skócia függetlenségéről, megosztom itt nyolc évvel ezelőtti tanulmányomat Montenegróról. Akkor, 2006-ban egy sor interjút készítettünk egy kutatótársammal a montenegrói függetlenségpárti tábor tagjaival. Az én célom a függetlenségpárti diskurzus feltérképezése volt az interjúk révén bizonyos, a nemzetközi kapcsolatok elmélete szempontjából is érdekesnek tekinthető felvetésekre tekintettel - a kutatásnak erre a részére ma azt mondanám, mellékesen, mivel az interjúk elkészítése önmagában nagy élmény volt.

***

INNÉT TÖLTHETŐ LE A TANULMÁNY (PDF)

És történetesen itt jelent meg akkoriban nyomtatásban (ha valaki hivatkozza, amit mindig megköszönök, a könyvben a terjedelem és a formátum azonos az itt linkelt változatéval, tehát oldalszám megadásához mindössze ki kell számolni, mi hová jönne ki, ha a 193. oldallal kezdődne a szöveg).

Péter Marton: “Initial Expectations and State Identity – An Opening Study of Montenegro.” In: S. Goga, ed.: Current Issues of International Politics through the Eyes of Young Europeans. Prague: Jan Masaryk Centre of International Studies, 2006, pp. 193-220.

***

Visszaolvasva van benne egy csomó érdekesség Montenegróról, és ezekre a skót események fényében érdemes lehet reflektálni - persze szem előtt tartva, hogy a hasonlóságok mellett jelentős eltérések is vannak a két eset hátterében.

Hirtelen három dolog maradt meg bennem ebből a cikkből:

1. "a vak hatalommánia megtestesítője, a spiclipátosz baszileusza, Putyin"

2. "a Scheisskopf tábornokok, begyepesedett géhás őrmesterek és mezővárosi zugprókátornak se alkalmas kormányférfiak által vezetett NATO"

3. "a sovén frenézis pocsolyáiban toporzékoló kis szomszédállamok"

Totálisan értelmetlen jelzőhalmozások, indulatról árulkodó szóválasztással ("vak", "zug", "géhás", "kis"), reifikációs hibával ("toporzékoló állam"), potenciálisan lenéző attitűdöt jelző utalásokkal ("mezővárosi", "kis"). A legalja etikai szempontból a létező személynek (Norman Schwarzkopf tábornoknak) a szülei által adott személynevéből képzett szójátékocska ("Scheisskopf").

Egy sok tekintetben kiváló közíró-gondolkodó mutat ilyen vitakultúrát az olvasóinak.

Nyitok egy pósztot kutatási jegyzetként a jelenlegi, a rurális/urbánus választóvonalon sikerrel áttört, és már eddig is minden korábbi előfordulásához képest több megbetegedést okozott Ebola-járványról - egyrészt a több országban is meglehetősen súlyos helyzetre tekintettel, másrészt mert a nemzetközi tehermegosztás (burden-sharing) gyakorlatával amúgy is foglalkozom.

A fókuszban elsődlegesen a kifejezetten az Ebola-járvánnyal összefüggésben nyújtott nemzetközi (azaz állami donoroktól származó) segítség áll. Az hozzátehető ugyanakkor a fogalmi tisztánlátás végett, hogy

1. Nem-állami szervezetek magánforrásokból is nyújtanak jelentős segítséget;
2. A járvány, valamint a megfékezésére tett intézkedések számos gazdaságot erősen sújtanak majd, és ez is szükségessé tehet segítségnyújtást - illetve bizonyosan ki is vált majd valamilyen volumenű segélytranszfert a továbbiakban.

És akkor innentől jönnek a linkek...

1. Itt érhető el a WHO (azaz a Világegészségügyi Szervezet) 2014. márciusi és áprilisi vészfelhívásaira válaszul hozzájárulást tevő donorok listája. A listán szerepelnek:

"ECHO, Italy, South Korea, USAID, Estonia, Canada, Rio Tinto Guinea, CERF, Germany, VIVO Energy, Japan, OAS Brazil, Société des mines de fer de guinée (SMFG), Société Anglogold Ashanti de Guinée (SAG), United Kingdom-Department For International Development (DFID), Vale International Holdings GmbH, United States, and the African Development Bank."

Mint látható, ezen a listán együtt vannak feltüntetve állami donorok vállalatokkal (pl. Afrikában aktív bányászati és építővállalatokkal) és nemzetközi szervezetekkel (ilyen pl. az ADB).

Az említett vészfelhívás egyébként sikeres volt, a kért 4,8 millió helyett hétmillió dollár jött össze.

2. Itt érhető el a USAID augusztus 14-i beszámolója az addig nyújtott segítségről. Ebben benne vannak az amerikai járványügyi teamek, amelyekből jelenleg több is dolgozik az érintett térségben. A USAID eddig kb. 14,6 millió dollárnyi értékben nyújtott segítséget.

3. Segítséget nyújtott a Kínai Népköztársaság is, itt lehet például olvasni orvosi felszereléseket a térségbe szállító gépükről.

Fotó: ezt a képet muszáj volt beraknom az idézett cikkből. Itt a Sierra Leone-ban, a landolás után a nagykövet részvételével lezajlott átadás látható. A leszállított felszerelések értéke kb. 4,8 millió dollár volt. Sierra Leone-on kívül Libéria és Guinea is kapott ezekből.

Oroszország is küldött repülőgépet segítséggel - két mobil laboratóriumot és egészségügyi személyzetet - Guineába.

4. A WHO aktuális költségvetési adatai alapján az is felmérhető, hogy a tagsági hozzájáruláson keresztül ki, mivel járul hozzá a WHO tevékenységéhez általában.

Kiírom néhány önkényesen kiszemelt ország nettó hozzájárulási adatát az érdekesség kedvéért, és utána GDP-becslést, illetve kerekített népességi adatot is szerepeltetek arányosításhoz. A GDP-adat vásárlóerő-paritásos.

Egyesült Államok: 110 millió USD nettó hozzájárulás - GDP: 17,5 billió USD - lakosság: 318,5 millió fő

Franciaország: 31 millió USD - GDP: 2,3 billió USD - lakosság: 66,5 millió fő

Kínai Népköztársaság: 15 millió USD - GDP: 14,5 billió USD - lakosság: 1,35 milliárd fő

Magyarország: 1,35 millió USD - GDP: 202 milliárd USD - lakosság: 9,85 millió fő

5. Itt látható Franciaország nem túl naprakész április 3-i jelentése, szép ábrával, guineai fókusszal, és akkori állás szerint még nem annyira sok pénzzel.

Az ábra:

Ennél azóta biztosan több segítséget nyújtottak már, de ráadásul éppen a francia alapítású Médecins Sans Frontières (MSF) folytatta úgymond az elsősegélynyújtást a kezdetektől, sok francia állampolgár részvételével.

6. Ha már európai országoknál tartunk.

Sajátos, de a németektől franciául találtam júliusi bejelentést 760 ezer eurós összeg elkülönítéséről az Ebola terjedésének visszaszorítására. Korábban pedig adtak 250 ezer eurót már az MSF-en keresztül erre a célra.

Norvégiáról is találtam információt. 15 millió norvég koronát különítettek el a járvány kezelésének részeként nyújtott segítség céljára, és ez kb. 2,43 millió USD-nek felel meg. Még korábban adtak 4 millió norvég koronát az MSF-nek is (ez pedig kb. 650 ezer dollárnak felel meg).

7. A Vöröskereszten át is jelentős segítség jut az érintett térségbe. Sierra Leone-ban például egy vöröskeresztes állomás az ausztrál, a brit, a kolumbiai, a finn, az új-zélandi, a norvég, a svájci és a spanyol Vöröskereszt delegálta személyzettel dolgozik, és a spanyol Vöröskereszt 650 ezer eurót különített el ennek az állomásnak a működtetéséhez.

8. Ami a multilaterális fellépést illeti, az ENSZ főtitkárának már van különmegbízottja az Ebola-járvánnyal kapcsolatos koordinációra. Nem, nem Brad Pitt az, hanem egy bizonyos David Nabarro, és "rendszerkoordinátornak" hívják.

A Világélelmezésügyi Szervezet eközben már megkezdte a felkészülést egymillió ember ellátására az érintett térségben.

A Világbank 200 millió dolláros alapot különít el a válság kezelésére (a világbankos linken át lehet olvasni a járványnak az érintett gazdaságokra gyakorolt hatásáról is).

Az említett Nabarro itt figyelmeztet egyébként a járvány miatt félő országok által bevezetett korlátozó intézkedéseknek (pl. repülőjáratok leállításának) a kontra-produktív hatására. Úgyhogy nem árt tekintetbe venni, hogy itt nem egyszerűen segítségnyújtást kell számolni, mint nettó adományt: vannak kevésbé pozitív interakciók is.

9. Teherviselés tekintetében gondolnunk kell a 120 főnyi egészségügyi személyzetre, akik már meghaltak a járványban. És azokra, akik jelenleg is a helyzet kezelésén fáradoznak (csak az MSF-nek kb. hetvenfőnyi nem-helyi személyzete dolgozik az érintett országokban).

Zárásként (egyelőre): ha valaki nem gondolja, hogy annyira oda kell az ilyesmire figyelni: így néz ki az, amikor a helyzet kezd nagyon elromlani valahol egy ilyen járvány hatására. És itt nem is arra kell gondolni elsősorban, hogy ez majd Győrött vagy Békéscsabán milyen valószínűséggel következik be. Az is figyelmet érdemel, ha a világ néhány tőlünk távolabbi részén nagy lesz a felfordulás.

És míg az iménti felsorolás hosszúnak tűnhetett, összességében ebből egyáltalán nem biztos, hogy összeadódott az a fellépés, amelyre a járvány sikeres kezelése és a károk enyhítése érdekében szükség van.

Frissítés (2014. október 6.)

Íme, a gazdasági károkat illetően friss becslés a Világbanktól.

A jelenlegi vészforgatókönyv (idézem): "In Liberia, the hardest hit country, the High Ebola scenario sees output hit 11.7 percentage points in 2015 (reducing growth from 6.8 percent to -4.9 percent)."

Ez azért érdekes, mert ez egyfelől érv a légi közlekedés leállítása ellen - hiszen az érintett gazdaságoknak már csak ez hiányzik -, másfelől mellette is, hiszen hasonló léptékű vagy potenciálisan nagyobb károk elkerülése a tét a még nem érintett gazdaságok esetében. Íme, egy kockázatelemzés a légi közlekedéssel kapcsolatban (HT 2 ZigZag). Hozzáteszem, hogy a lekapcsolandó nóduszok között nem árthat különbséget tenni például a forgalom intenzitása tekintetében egyfelől, illetve az adott területen jelenlévő fertőzöttek számának tekintetében másfelől (az "adott terület" itt kényszerűen az adott államhatárok közötti területet jelenti, függetlenül a fertőzöttek pontos eloszlásától az adott államon belül).

Illusztrációként a problémát illetően érdemes a texasi esetre gondolni, amellyel összefüggésben most több, mint száz ember áll megfigyelés alatt. Ezt a kihívást kellhet elkerülni a megfelelő intézkedések révén. Ez a kihívás fejlett egészségügyi rendszer mellett is komoly kihívás.

És közben megvan az első spanyol eset is.

A repülőjáratok leállításának problémájára visszatérve: ez egyáltalán nem egy egyszerű kérdés. A probléma megközelíthető több szemszögből, például a remélt hatások szemszögéből. Ezek nem feltétlenül elérhetők. Teszem azt, Texas például megtiltja járatok fogadását Guineából, megkésve, az első, náluk észlelt megbetegedést követően. Vagy az Emirates leállítja a járatait Guineába. Ettől még kerülhet fertőzött utas mind Texasba, mind Emirates-járatra, csak más állomásokon keresztül.

Ha pedig minden légi járatot leállítunk az érintett országokból, akkor a potenciális utasok elképzelhető, hogy szárazföldi közlekedéssel közelítik meg a B-opciójuk szerinti alternatív repteret. Szóval ezt a dolgot tiltások révén kezelni nem hoz tökéletes eredményt sajnos. Van hatása az intézkedéseknek, de nem tökéletes, erre kell felkészülni.

A légi társaságok ráadásul nem érdekeltek járatok leállításában, csak végszükség esetén. Annak idején Kelet-Ukrajnában is csak akkor reagáltak járatútvonal-módosítás tekintetében, amikor már muszáj volt, miután a Malaysian Airlines MH-17-es járat odaveszett. Közben pedig egy Ebola-fertőzöttekkel teli járatról a jelek szerint engedik elslisszolni a veri importent peszindzsöröket, mert azok ugye miért is szívnának együtt a nem az első osztályra helyet foglalt népekkel.

Három és fél éven át ilyesmire nem volt szükség...

A kommentekkel kapcsolatban innentől a következő általános moderálási elvek lépnek életbe:

1. Ha valaki az én szakmai munkásságomat illetően különféle indokolhatatlan vélelmezéseket fogalmaz meg ("a szerző a nyugati sajtóban olvasott csak a Közel-Keletről"), arra kimoderálás vár. A blogolást a szakmai tevékenységem áttekinthetősége végett csinálom, és a blogon magán a példaként idézett állítás abszurditására tengernyi példa található.

2. Akit tisztelettel felszólítok, hogy kevésbé terjengősen írjon, mivel kilométeres kommentekkel teszi olvashatatlanná a blogot számomra és más felhasználók számára, elvéve az értelmes vita lehetőségét, és a felszólításomnak nem tesz eleget, ugyancsak a kimoderálás lehetőségével néz szembe.

3. Az off-topic kommentelés általában nem támogatott. Eseti alapon, ha egy érdekesség vagy egy új fejlemény megosztása indokolttá teheti, elfogadott lehet, de természetesen a blog témájának, és az ehhez kapcsolódó érdeklődési körnek a figyelembe vételével. 

A Foreign Policy-n brutális címmel - "Egy éve gázosított el Basar al-Aszad" - jött le egy cikk tegnap az egyik túlélőtől, a történtek évfordulóján. Eközben ezen a blogon a kommentek között tegnapelőtt ismét előkerült a bújtatott spekuláció egy kommentelő részéről, hogy a kelet- és délnyugat-damaszkuszi (gútai és muadhamíjai) szíriai felkelők márpedig a saját oldalukon állókat gyilkolták le tömegesen az egy évvel ezelőtti incidensben, hogy ettől aztán nagyon jó legyen nekik...

Az alábbiakban ezért egy áttekintés következik emlékeztetőül azokról a dolgokról, amelyek alapján nagyon nehéz feltételezni, hogy nem a Basar al-Aszad-féle szíriai vezetés lett volna a 2013. augusztus 21-i támadás végső felelőse.

Olyan típusú érveket tekintünk át, amilyeneket szilárd elvi következetességgel figyelembe véve épp úgy nehéz feltételezni, hogy a 2013. március 19-i Khan al-Asszal-i incidens esetében - ahol sufnigyártmány irányítatlan rakétával kézbesítve sokkal gyengébb minőségű szarin használatára került sor, és a kormányerők katonái voltak az áldozatok - nem a felkelők lettek volna az elkövetők.

A lényeg tehát nem az egyik vagy a másik fél sarazása, hanem a következetesség.

Kiemelten fontos elemzési eszközként használjuk az alábbiakban az "Occam borotvájaként" ismert elvet, mely lényegében (tág értelmezésben) azt jelenti, hogy a megmagyarázni kívánt történésekkel kapcsolatban felállított elméletekhez valószínűségértékeket rendelünk. A kevésbé valószínűekre nem mondjuk, hogy lehetetlenek, csak jelezzük, hogy a bebizonyításuk valamivel komolyabb bizonyítékgyűjtési és intellektuális erőfeszítést követelne, mint amit azok fektettek ebbe, akik eddig kritikátlanul hittek bennük... Az erről szóló szövegrészeket alább dobozos kiemelésben közöljük, az áttekinthetőség érdekében számozva sorba szedett érvek között.

1. Kit ért a támadás? A gáztámadás érte területek - gyakorlatilag a főváros melletti, elővárosi jellegű területek - a felkelők kezén voltak, és ott nagyobb részt, összetételénél fogva, velük szimpatizáló lakosság élt, azaz szunniták, az ekkorra erősen szektariánus jelleget öltő (bár egyébként nem tisztán felekezeti) konfliktusban.

---) Egy háborús helyzetben mindig legalább két fél van, akik egymással szemben halálos erőt alkalmaznak. Ennek során előfordul olyan, hogy a saját oldalon, saját tűztől halnak meg emberek - az eseteknek egy kisebb részében. Az ilyen, ritkább eseteknek a többségében a dolog nem szándékos. Történelmi léptékben az olyan eseteknek a száma, amikor saját tűz szándékosan végez saját emberekkel a saját oldalon, kisebbség a kisebbségen belül. Fehér holló, statisztikai értelemben. Egy háborúban sokkal valószínűbb, hogy ha eltalál valami az egyik fél területén, azt a másik fél küldte, a másik oldalról.

2. Harcérintkezés zajlott a kérdéses helyen, a kérdéses időben. A vegyi fegyveres támadás által érintett területek gyakorlatilag egy teljes félkörívben, a rezsim által ez idő tájt birtokolt területektől keletre, délkeletre és délre helyezkedtek el. Az érintett területet az Aszad-rezsim erői már hónapok óta lőtték különféle tüzérségi eszközökkel, és választüzet is kaptak onnan. Egy órával a vegyi fegyveres támadás előtt is harcérintkezés zajlott a felkelők és a kormányerők között Gúta több pontján, vagyis odatűz és választűz is volt.

---) "A" tehát lőtte "B"-t, "B" pedig lőtte "A"-t. Aki azt feltételezi, hogy a felkelők vegyi fegyverekkel megtámadták magukat ebben a helyzetben, az gyakorlatilag azt feltételezi, hogy itt "B" szereplő aközben lőtt magára szándékosan, miközben a sajátjai harcérintkezésben voltak "A" szereplővel. Ez így nem egyszerűen egy fehér holló - ez így már egy rózsaszín kalpagos fehér holló esete lenne, statisztikai értelemben.

3. Mennyire kellett tartania a szír vezetésnek egy amerikai katonai beavatkozástól? A szíriai vezetésnek ténylegesen nem kellett kiterjedt amerikai intervenciótól tartania, akármit is mondott Barack Obama elnök maga vegyi fegyverek bevetése esetén átlépettnek tekintett "vörös vonalakról" és egyebekről. Így ez nem lehetett kritikus mértékű visszatartó erő a szír vezetés számára vegyi fegyvereinek bevetésével kapcsolatban. Irak és Afganisztán után ugyanis amerikai katonák, azaz amerikai szárazföldi erők bevetése Szíriában valószínűtlen volt. A legrosszabb, amitől a szíriai kormányerők tarthattak, egy kiadós légicsapás-sorozat volt. Ennek jelentősége a stratégiai helyzet szempontjából kétségtelenül lett volna. Ám a szíriai kormányerőket több egyéb tényező is megnyugtathatta valamelyest ezzel kapcsolatban:

• Az Egyesült Államok 2013 júliusában alapvetően tétlenül nézte végig az egyiptomi visszarendeződést, azaz a Muszlim Testvériség (névlegesen a Szabadság és Igazságosság Párt) adta, és - Egyiptomon kívüli megítélésétől függetlenül - demokratikusan megválasztott vezetés elleni katonai puccsot. Ez összességében nagy fordulópont volt, és jelezte, hogy az Obama-adminisztráció már máshogyan viszonyul az ún. "arab tavaszhoz", mint korábban. Ezt a térségben minden szereplő világosan érzékelte, így Aszadék is. Szíriában ennek a nyilvánvaló jelentőségét az adta, hogy ekkorra, különösen Észak-Szíriában, már nagyon megerősödtek a felkelők között az iszlamista frakciók, és ezeket támogatni még Aszadék ellenében sem volt amerikai szemmel elfogadható opció.
• Dacára annak, hogy a felkelőket komoly bizonyíték hiányában csak a cinikusan rosszhiszemű és a naivitásból adódóan struccpolitikát folytató megfigyelők tekinthették "rózsaszín kalpagos fehér hollónak" (lásd a fentebbi érvelést), azt Aszadék jól tudhatták, hogy A) ilyen megfigyelők bőven vannak, tehát lesz, aki a segítségükre siet; és hogy B) bírósági sztenderdeknek megfelelően bizonyítani azt, hogy a kormányerők voltak az elkövetők (bármennyire valószínű is ez), gyakorlatilag lehetetlen lesz.

4. Milyen szerepet játszhatott a történésekben az ENSZ egy vizsgálóbizottságának jelenléte Szíriában?

"De hiszen a szír vezetés maga hívta be az ENSZ egy vizsgálóbizottságát korábbi, vegyi fegyverek vélt bevetésével összefüggésben gyanús esetek kivizsgálása végett, hogyan lehetne akkor, hogy mégis megpróbálkoztak egy ilyen támadással a bizottság megérkezését követően...? Hiszen így túl könnyen lebukhattak volna!" - szúrják közbe egyesek.

Erre a következő válasz lehetséges: tíz fotóriporter, akik legalább viszonylag szabadabban mozoghatnak a terepen, akár kamerával felszerelt okostelefonnal is nagyságrendekkel komolyabb felderítő képességgel rendelkezhet, mint egy kb. húszfős ENSZ-csapat, mely a szuverén ENSZ-tagállam által biztosított védelem mellett próbálja végezni a munkáját, a szuverén ENSZ-tagállam területén a mandátumában specifikusan megjelölt helyeken (és másutt nem).

Úgyhogy ez sem lehetett nagy visszatartó erő.

5. Honnét, és milyen eszközökkel történt a támadás? A kérdéses ENSZ-bizottság az augusztus 21-i eset helyszínét megvizsgálta végül - miután több napon át nem tudtak biztonságosan odajutni a kormányerők és a felkelők között zajló harcok miatt. Készítettek egy jelentést, amely leírta, milyen tüzérségi rakétákkal, és milyen irányból érte a támadás az érintett területeket. A felhasznált eszközök között volt egy máig egyértelműen be nem azonosított, valószínűleg szíriai gyártmányú 330 milliméteres eszköz. A rakéták egy másik része BM-14-es sorozatvető rakétaütegekből indított, 140 mm-es, szovjet gyártmányú M-14-es tüzérségi rakéta volt, 9,8 kilométeres maximális hatótávolsággal. Ilyenek akkoriban csak a rezsimerők birtokában voltak, és a rakéták közül (legalább egy tucat rakétáról beszélünk) kettő becsapódásának a helyén meg lehetett állapítani a becsapódási pályát (nyugat-északnyugatról kelet-délkeletnek). Ez alapján a kormányerők Kassziún hegységi bázisa tűnhet az egyik legvalószínűbb indítási pontnak (nem kizárva, hogy több indítási pont is volt egyébként).  A Kassziún hegységben többek között a szír Forradalmi Gárda maximálisan lojális 4. Hadosztályának található támaszpontja.

A jelentést készítők egyébként mindössze a rakéták típusát, a becsapódások szögét, illetve a becsapódási pálya általános irányát írták le, gondosan kerülve bármilyen határozottabb megnyilvánulást (a többi, általam közölt információ mások általi, utólagos elemzésből következik). Ennyi mégis elegendő volt ahhoz, hogy például Oroszország, Szíria kitartó támogatója és szövetségese kapásból tiltakozzon a szerintük "nyilvánvalóan elfogult" ENSZ-jelentés ellen.

---) A valószínűségszámítós mellékszálunkhoz visszatérve: annak a valószínűsége, hogy a felkelők valahogyan megszereztek egy általuk máskor, másutt nem használt tüzérségi eszközt, valamint elegendő mennyiségű és minőségű szarint (kb. 350 liternyi szarinról van szó), és ezzel hajtottak végre támadást önmaguk ellen, olyan helyen, ahol a sajátjaik közben harcérintkezésben voltak a kormányerőkkel, már egy rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér holló felbukkanásáéhoz hasonlítható.

6. Hogyan kommunikált a szíriai vezetés? A szíriai vezetés kommunikációja érdekes csavarokon ment át a támadást megelőző és követő időszak során. Valaha úgy volt, hogy "Szíriának természetesen nincsenek vegyi fegyverei". Majd végül 2013. szeptember 10-én mégis elismerték, hogy vannak nekik olyanok, deklarálták jókora készleteiket, és lemondtak ezekről, cserébe megúszva egy katonai intervenciót (mely, mint fentebb kitértünk rá, az összességében nem túl cselekvőkész nyugati országok részéről valószínűleg megállt volna egy sor légicsapásnál így is, úgy is).

7. Nem szokványos bizonyítási sztenderd alkalmazása az utólagos tényfeltáró munka során. Egy évre rá (2014 nyarán) az említett, deklarált vegyi fegyverek leszerelésével foglalkozó ENSZ/OPCW-bizottság vezetője, aki leszerelési szempontból történelmi jelentőségű dolgokat vihetett véghez, gyakorlatilag a szír vezetésnek köszönhetően, bejelentette, hogy megvizsgáltak két tartályt, melyeket a kormányerők találtak nekik felkelők ellenőrizte területen, és hogy ezekben a tartályokban a vizsgálat során szarin nyomát találták. Ezt a fent már említett, struccpolitikát folytató megfigyelők nagy része az igazság győzelmeként ünnepelte, ami elég fura, ha belegondolunk, hogy:

A) Ha a kérdéses tartályok a felkelők területéről kerültek elő, az önmagában nem bizonyítja a rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér holló 2013. augusztus 21-i felbukkanását. Az szigorú logikával mindössze annyit jelez, hogy a felkelőknek lehetett szarinjuk. Nem bizonyítja viszont ez, hogy a felkelőknek lett volna BM-14-es rakétaütegük, vagy hogy augusztus 21-én harcérintkezés közben összehangoltan támadták volna saját magukat Damaszkusz körül több ponton.

B) Bizonyítási sztenderdek tekintetében pedig elképesztő, hogy a fő gyanúsított szíriai kormányerők közlik, hogy van náluk "felkelők ellenőrizte" területről őket felmentő, és az ellenfeleiket besározó lelet, és ezt valaki fenntartás nélkül figyelembe veszi, mint bizonyítékot.

---) Valószínűségszámítási szempontból releváns: mostanra a szíriai kormányoldalon láttuk, hogy 1) először nem volt vegyi fegyverük; 2) aztán azt állították, hogy az ellenfelük - képletesen szólva - egy rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér holló; 3) majd "lett" vegyi fegyverük, például  1300 tonnányi szarin-prekurzor és mustárgáz; 4) végül pedig egy komoly körökben komolyan vehetetlen bizonyítási kísérlettel megpróbálták feltenni az "i"-re a pontot az ENSZ/OPCW-bizottságnak átadott tartályok révén. Annak a valószínűsége, hogy ez egy megtéveszteni igyekvő szereplő magatartása = "NAGY"

Konklúzió

Ha mégis előkerülne közben egy fotó a rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős fehér hollóról, azért vegyük majd figyelembe persze. És felelősséggel hozzá kell tenni, hogy a hollós utalás természetesen csak képletes kifejezése a nagyon nagy valószínűtlenségnek. A költői képet ugyanakkor még tovább is fokozhatjuk.

---) A saját tűz által saját oldalon szándékosan halálos erőalkalmazás kategóriáján belül ugyanis még mindig valószínűbb - ha ez az eleve valószínűtlen eshetőség bekövetkezik -, hogy valaki mondjuk kreál egy incidenst, ahol van néhány áldozat. A valószínűtlen kategórián belül is valószínűtlen azonban, hogy valaki véletlenszerű kiválasztással megöl legalább néhány száz embert, egészségében pedig maradandóan megkárosít legalább néhány ezret egy összehangolt tüzérségi támadásban a saját területei ellen. Így ugyanis az elkövetők családtagjai, rokonai is benne lehetnek a merítésben, hogy legalább egy kockázatot lássunk. Ez igazából már a rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős, véres csőrű fehér holló esetének felel meg.

De még ezzel sincsen vége.

Ha valaki tervez valamit - ez egy találós kérdés lesz -, az alábbiak közül vajon melyik terv működik nagyobb eséllyel?

A: "Csinálok valamit, aminek eredménye "X" következmény."

B: "Csinálok valamit, aminek eredménye "X" következmény, aminek hatására "q" szereplő "Y" dolgot fogja tenni, aminek "Z" lesz az eredménye."

Ebben az esetben az "A" a jó válasz - amennyiben a "csinálok valamit" rész reálisan kivitelezhető, és "X" nem alaptalanul remélt következmény.

Azt feltételezni tehát, hogy a felkelők harcérintkezés közben saját magukat lőtték, véletlenszerűen megölve a saját oldalukon élőket, egy olyan tüzérségi eszközzel, amilyet máskor, másutt nem használtak, és olyan minőségű szarinnal, amilyet máshol nem használtak, azt remélve, hogy ettől majd az Egyesült Államok döntő beavatkozást hajt végre a szíriai konfliktusban ("Z" eredmény) = "Rózsaszín kalpagos, Rambo-fejkendős, véres csőrű fehér holló... a rulettasztalnál."

***

A mai napi, aktuális kontextusra érzékenyen, az iménti elemzést meghaladva, érdemes lehet még hozzátenni, hogy sokakat jelenleg bizonyára befolyásol az iraki és szíriai Iszlám Állam ténykedése. A kérdéses társaságra a terrorista helyett mára sokkal találóbb az "emberség- és emberiségellenes" kifejezés. Miért ne lehetne akkor közöttük egy-két véres csőrű holló? Adja magát a kérdés.

Igen, az Iszlám Állam komoly kihívást jelent. Viszont őket nem szép összemosni a teljes szíriai felkeléssel, úgy, ahogyan az van, és különösen a szíriai felkeléssel, úgy, ahogyan az volt. Ebben a felkelésben ugyanis jó darabig nem a dzsihádista-iszlamista elemek domináltak. Természetesen nem is széplelkek harcoltak véreskezű diktátorral, ahogyan azt az egyszerűsítő értelmezések sokfelé beállították - de nem is egytől egyig, vagy akár többségben, véreskezű dzsihádisták harcoltak minden arab kormányok legjobbikával szemben, ahogyan más egyszerűsítő értelmezések állították. Magukon a vegyi fegyveres támadások által ért területeken sem az iszlamisták harcoltak nagyobb számban a kormányerők ellen, pláne nem a külföldi dzsihádisták - úgyhogy ennek nem kellene befolyásolnia a 2013. augusztus 21-én történtek megítélését.

Azért volt érdemes kitérni erre, mert egy évvel ezelőtt is sok aktuális tényező befolyásolta a dolgok megítélését, és azt, hogy annyi ember kész volt "a felkelők önmagukat bántották" elmélet hívője lenni. Az érintettek nagy része ugyanis azt feltételezte, hogy ha kiderül Aszadék (vagy akár az alárendeltjeik) sarassága az ügyben, vagy ha valaki egyáltalán csak kinyilvánítja azt, az automatikusan nyugati fegyveres beavatkozást von maga után, ki tudja, milyen következményekkel. És ez ellen akartak érvelni. De egyrészt valójában nem volt ott a feltételezett mértékű nyugati beavatkozási készség, másrészt pedig az "igazság", mint olyan, etikai értelemben nem lehet a kiderülése esetén várt következmények függvénye... A politikai gyakorlatra ez utóbbi gondolat persze csak korlátozott hatással van.

***

Jegyzet:

[1] A 2013. április 29-i, a Khan al-Asszal-ihoz hasonlóan primitív szarinalkalmazás esetében, egy Szarakeb nevű helyen, Idlib közelében, nem kétséges a kormányerők felelőssége, mivel az elkövetők itt helikopterekről dobáltak le a célra speciálisan kialakított gránátokat, helikoptere pedig a felkelőknek nem volt. A következmények itt eleinte nem tűntek egyébként elég súlyosnak szarin használatának a feltételezéséhez, de aztán 2013 decemberében az ENSZ/OPCW-vizsgálóbizottság megállapította, hogy valószínűleg mégis arra került sor, itt is.

1. Először is, ha valaki még nem látta volna, a Vice News dokumentumfilmje, öt részben, az Iszlám Államról (Szíria, Irak).

Első rész - Második rész - Harmadik rész - Negyedik rész - Ötödik rész

Sok érdekesség van benne, nekem pl. innen derült ki, hogy az Irakban zsákmányolt katonai járműveket, harckocsikat, tüzérségi eszközöket az Iszlám Állam nagyrészt visszavitte Szíriába, mert az nekik a prioritás. De a dokumentumfilm általában rendkívül érdekes portréja a társadalmi közegnek, melyben az Iszlám Állam jelenleg igyekszik gyökeret ereszteni, amihez természetesen van is ebben a közegben fogékonyság (de közben érdemes észrevenni az emberi kicsinyesség vagy éppen a félelemből következő képmutatás és egyebek jeleit is).

Az egyik legérdekesebb része a dokumentumfilmnek az ötödik részben jön, ahol az iraki-szíriai határ egy részén buldózerrel szimbolikus határeltörlést rendeznek, ünnepélyes keretek között, felvételen rögzítve mindezt, természetesen. Közben a Közel-Keletet befolyási, illetve mandátumövezetekre osztó 1916-os (brit-francia) Sykes-Picot megállapodás felett járnak győzelmi táncot. Mindez logikusan következik évtizedek (sőt annál is hosszabb időszak) iszlamista gondolkodásából. Kapásból eszembe jut például Abdullah Azzam egy beszéde vagy három évtizeddel ezelőttről, ahol a palesztin Azzam - aki gyakorlatilag az al-Kaida, vagyis a globális dzsihádista mozgalom számára létrehozandó támaszpont ötletének megfogalmazója volt - maga beszél hasonló szellemben a Sykes-Picot megállapodásról, mint minden rossz forrásáról, és a határok eltörlésére szólít fel, ami itt - egyelőre - bekövetkezett.

2. Az Iszlám Állam eközben az ellenük végrehajtott észak-iraki amerikai légi csapásokra válaszul kivégezte egy túszát, James Foley újságírót. Az erről közölt felvétel brutalitásának hatását fokozhatja, hogy a kivégző maga brit angolt beszél. A felvételhez vezető link megosztása helyett inkább belinkelem itt Szlankó Bálint interjúját James Foley-val 2011-ből.

3. A meg nem történő dolgok is sokszor érdekesek a politikában, és a közelmúlt gázai harcai kapcsán érdekes reflektálni a Hezbollah távolmaradására a konfliktustól. Itt olvasható egy cikk erről, illetve Naszrallah válaszairól az ügyben. Az egy dolog, hogy mivel szabadkozik Naszrallah - stratégiai racionalitás tekintetében nyilvánvalóan az az igazán lényeges, hogy számukra (is) Szíria most a fontosabb.

Németország! Kémkedett! Amerikai döntéshozók! Után!!! (De becsszóra csak véletlenül!)

LINK

MÉG EGY LINK

Elnézést a pószt kicsit crazy kifejtéséért, de azt hiszem, mindenki érti a lényeget, még talán az is, aki eddig nem akarta.

Tévedni emberi dolog, kémkedni meg állami.

Mint ezen a blogon korábban jeleztem már, mindez gyönyörűen levezethető az offenzív realizmus logikájából (IR Theory, politikatudomány), és az lenne a furcsa, ha empirikusan legalább néha nem lelnénk bizonyítékát.

Ha valakit érdekelnek, az államadósságokkal kapcsolatos konfliktusok, annak most Argentínára érdemes figyelnie. Futtában kidobok pár linket a dolgok állásával kapcsolatban.

Itt olvasható például a Reuters egy tudósítása, itt a Wall Street Journalnek a pártatlanság látszatát nem igazán őrző cikke, itt pedig a BBC egy érdekes előretekintése a témában, az aktuális helyzetről.

A lényeg, hogy annak idején, a Nagy Argentin Államcsőd (2001) után sor került az argentin adósságállomány átstrukturálására a fizetőképesség helyreállítása érdekében, ezt azonban a kötvénytulajdonosok egy kis része nem fogadta el, és ezek a "hold-out" csoportok, vagyis a kitartók, máig a nekik eredetileg járó adósság teljes egészének törlesztését követelik, kamatostul.

Persze az "eredetileg" szó olyan értelemben fenntartásokkal kezelendő, hogy itt már többnyire nem az eredeti tulajdonosokról van szó, hanem az eredeti kötvényeket felvásárolt kockázati tőkés csoportokról, amilyen például az Elliott Management. Utóbbiakat szokták emlegetni "keselyűalapokként" (vulture funds) is, mivel kifejezetten a mások által már inkább nagyrészt veszni hagyott, döglöttnek látszó adósságokat vásárolják fel, hogy aztán könyörtelenül harcoljanak az utolsó csepp vérig azért, amit meg tudnak szerezni a felvásárlási árhoz képest potenciálisan jelentős összegből - erre a harcra igen jól felvértezve, erre specializálódva.

A holdoutok a közelmúltban, hosszú jogi vita után az amerikai igazságszolgáltatás részéről kedvező ítéletet kaptak, és egy amerikai bíró elrendelte az amerikai bankokon keresztül az argentin adósságtörlesztés részeként átfolyó pénzek befagyasztását, legitimnek ítélve az Elliott Management és a hozzá hasonló hitelezők követeléseit, elrendelve azok teljesítését. Argentína így legkésőbb július 30-án államcsődbe szalad bele, amennyiben addig nem jut valamilyen megállapodásra a holdoutokkal.

Utóbbiak kemény tárgyalók - lásd például az Elliottot vezető Paul Singer bemutatását itt -, az Elliott Management egyik leányvállalata 2012-ben pillanatok alatt még azt is kiharcolta egy ghánai bíróságnál (nyilván teljesen tiszta jogi eljárásban), hogy az megítélje a nekik járó pénzt, és ebből következően azonnal elrendelje az egyik ottani kikötőben tartózkodó argentin Libertad iskolahajónak a lefoglalását - itt végül az ENSZ Tengerjogi Törvényszékének döntése alapján Argentína egérutat nyert, mivel a Libertad hadihajónak minősült, és így lefoglalni nem lehetett volna.

De az argentin kormány is sajátos módon tárgyal. A felelősség hárítása érdekében Kirchner elnök asszonyék ügyesen mozgósítanak a "gonosztőkések" ellen, és a világkapitalizmus problémájaként mutatják be azt, amiről konkrétan szerdáig kellene egyébként megegyezniük.

Az eredmény hatalmas veszít-veszít lehet a felek számára. Ha elmarad a megegyezés, az az argentin gazdaságot erősen sújtja majd, miközben a hitelezők sem járnak amúgy jól - persze nem mindegy, ki, miből veszít... Ha van megegyezés, az az argentin kormánynak presztizsveszteség, illetve potenciális új követelésekben - amelyekhez a megegyezés a holdoutokkal precedens lehet - 10-15 milliárd dolláros veszteség.

Argentína tehát mindenképpen veszít, csak nem mindegy, mennyit - miközben bonyolítja a helyzetet, hogy Kirchnerék számára a politikai racionalitás alapján a nyereség/veszteség nem csak dollárokban mérendő.

A tegnapi napon engem az döbbentett meg leginkább a Kelet-Ukrajnában lezuhant maláj gép lelövésével kapcsolatban, hogy miután a héten már két ukrán katonai gépet is lelőttek a környéken, a felkelők föld-levegő eszközeiről pedig nyílt forrásból lehetett tudni bőven, még repültek polgári utasszállítók az érintett légtérben.

Ez nem kis mulasztás.

De ez itt még annál is sokkal jobban meglepett (12:40-ig kell legörgetni). Az idő megtakarítása végett angolul idézem:

"The Indian Government has said there was no threat to Air Force One, the aircraft that flew Prime Minister Narendra Modi back from Germany over the airspace where Malaysian Airlines plane was shot down yesterday.

"I think that is speculation .... There was no danger to our PM's aircraft. No problem. On Air Force One, the flight data is on foreign radar," Civil Aviation Minister Ashok Gajapathi Raju told reporters when asked whether there was any threat to the PM's plane which flew over the same airspace.

The Prime Minister returned last night after his trip to Brazil for the BRICS Summit.

"What happens is that whenever any air route (for a VIP aircraft) is finalised, the countries involved get to know about it. If you don't keep them informed, there is another type of problem," he said."

Súlyos, hogy a hírben idézett miniszter nem érti, a fő kérdés itt nem az, hogy az adott ország hatóságai tudnak-e róla, hogy az indiai Air Force One arra repül.

Hanem...

1) Az, hogy vannak mások, akik ettől még nem tudnak róluk.

2) És az 1-es pontra tekintettel az is probléma, hogy egyáltalán arra repülnek még, ilyen helyzetben, mint fentebb említettem.

És a 2-es pont az, ahol nagyon elcsodálkozom, hogy az elvileg nem a költséghatékonyságra adó állami szolgálatok egy kormányfőt miért röptetnek ilyen útvonalon.

Az Interfax ügynökségnél azért valaki bepróbálkozott közben egy kis információs művelettel, és közölte, hogy Putyin elnök gépe is erre repült volna Varsó és Moszkva között. Erre már sok mém született válaszként, az egyik legjobb egyszerűen a térképen ragadja meg a felvetés szépségét:

Frissebb hír, hogy néhány órával a történtek előtt Oroszországban lezártak egyes légi folyosókat Donyeck közelében, az orosz oldalon - így megkísérelve a légi forgalom elterelését talán, éppen a határ másik oldalán zajló harcokra tekintettel, a relatíve forgalommentesített légtérben megkönnyítendő a lázadók dolgát a biztonságos fegyverhasználat tekintetében, az ukrán légierő ellen (természetesen ez csak spekuláció részemről).

Ugyanerről a helyről kiderül egyébként az is, hogy a légi társaságok, ha lassan is (bőven lassabban a kelleténél), de elkezdtek alkalmazkodni még az incidens előtt a kelet-ukrajnai helyzethez, és a British Airways például már elkerülő útvonalat használt az ázsiai járatainál.

Frissítés: használati utasítás az elemzéshez nem szokott olvasók részére (akinek nem inge, ne vegye magára)... Ez a blog információkat próbál megosztani, és azok alapján következtetni. Akinek van információja, alá tudja támasztani, ossza. Aki spekulálna, jelezze, hogy azt teszi, és az is mehet. Ellenben engem izélgatni (l. az első kommentelő aranyérmes példáját), amiért a témával foglalkozom a szabadidőmben, nem javallott.