Íme, néhány viszonylag random link a Szíriában harcoló felkelőknek nyújtott közvetlen amerikai támogatással kapcsolatban. Viszonylag véletlenszerűen, de azért a forrásokat - NYT, WaPo, Reuters - úgy válogattam, hogy legyen némi autoritás mögöttük, és direkt nem valamilyen ismeretlenebb, főként másodközlésekből dolgozó médiumra építettem az alábbiakban. Az áttekintés után természetesen megmagyarázom, mi köze mindennek a címhez, illetve hogy mi ennek a jelentősége pontosan.
***
New York Times, 2012. március 26.: az Egyesült Államok megkezdi nem-harcászati segítség nyújtását a Szabad Szíriai Hadsereghez tartozó felkelőknek - küldenek például távközlési eszközöket és gyógyszereket.
Reuters, 2013. március 10.: hírek a német Spiegelen keresztül arról, hogy Jordániában az Egyesült Államok kiképzést nyújt az általa mérsékeltnek tartott, a Szabad Szíriai Hadsereghez tartozó szíriai felkelőcsoportoknak. 2013 elejétől az év első három hónapjában kb. 200 embert érintett a program, és az akkori állás szerint tervezték további 1200 ember ellátását az ott nyújtott kiképzéssel.
Reuters, 2013. április 19.: az Egyesült Államok újabb, minden korábbinál jelentősebb nem-harcászati jellegű segítség nyújtására készül a szíriai felkelők számára. Először merül fel repeszálló mellények és éjjellátó készülékek küldésének lehetősége. De fegyvereket egyelőre nem szándékoznak küldeni a felkelőknek.
Washington Post, 2013. szeptember 11.: az Egyesült Államok 2013. augusztus végétől elkezd könnyű fegyvereket és lőszert szállítani a felkelőknek. Noha az elhatározás, hogy erre sor kerülhet, már hónapokkal korábban adott volt, a megvalósítás ennyivel később következett, többek között azért, mert amerikai részről érthető módon tartanak attól, hogy a fegyverek egy része dzsihádisták kezébe kerülhet.
Reuters, 2014. január 27.: a szállítások 2013. decemberi ideiglenes felfüggesztése után az amerikai Kongresszus 2014-re ismét megadja a költségvetési támogatást az újra folytatódó fegyverszállításokhoz, továbbra is a mérsékeltnek tekintett csoportok számára. A decemberi felfüggesztésre - rövid időre - az után került sor, hogy a dzsihádisták kezére jutott a Szabad Szíriai Hadsereg néhány raktára, és ezzel akár amerikai eredetű felszerelés is.
Reuters, 2014. április 4.: az Egyesült Államok nagyobb ütemben kívánja folytatni kiképzőtevékenységét és könnyű fegyverek szállítását az általa mérsékeltnek tekintett frakciók számára Jordánián keresztül, de továbbra sem tervezi például föld-levegő rakéták szállítását számukra, bár erről a lehetőségről volt szó korábban. Még ennek a hónapnak a során előkerültek az ezt követően leszállított, harckocsik elleni eszközök alkalmazásáról szóló felvételek is.
***
Mint látható, az Egyesült Államok lassan, fokozatosan mászott fel a metaforikus létrán, 2013. augusztus végére jutva el könnyű fegyverek szállításáig. Eljutottak mára oda, hogy küldtek már harckocsik elleni eszközöket is, de máig nem küldtek például föld-levegő rakétákat.
Tényezők, melyek erre a politikára hatással voltak, a beavatkozás ellenében:
- A nem szándékolt hatások kockázata: a szíriai háború egy sokszögű konfliktus, ahol a beavatkozás bárki oldalán nem várt módon alakíthatja át a konfliktus geometriáját.
- Erkölcsi kockázat: minden fél felelős mostanra súlyos háborús bűncselekményekért, és így bármelyikük támogatása bírálható lehet erkölcsi értelemben.
- Taktikai kockázat: az egy adott felkelőcsoportnak szállított eszközök, fegyverek más felkelőcsoportok kezébe kerülhetnek akár kereskedelem útján (ha a kedvezményezettek továbbértékesítik ezeket), akár harcok eredményeként (ha egy másik csoport megkaparintja azokat). Emellett azok a felkelőcsoportok, akik birtokolnak ilyen eszközöket, a saját, autonóm stratégiai kalkulációiknak megfelelően is továbbadhatják ezeket az eszközöket, ha már egyszer az ő kezükben vannak ezek, szíriai területen, a donorok ellenőrzésén kívül.
- Stratégiai kockázat: a fegyvereket a fentebb jelzett módon potenciálisan megkaparintó csoportok között vannak az Egyesült Államok ellenségei is, az Amerika- és Nyugat-ellenes dzsihádista felkelőcsoportok.
Tényezők, melyek az amerikai politikára hatással voltak, a beavatkozás oldalán:
- Stratégiai kockázat: a térségben olyan országok, mint Szaúd-Arábia, Kuvait és Katar mindenképpen nyújtottak segítséget a dzsihádista felkelőknek is, és ezzel a felkelők között kifejezetten az Amerika-ellenes csoportok erősödhetnek meg a mérsékeltebb erők rovására. Az Egyesült Államok ezért már 2012 óta törekedett ennek az Öböl-térségből érkező támogatásnak a(z el)terelésére, amennyire lehetséges volt. Szkeptikusak azért bőven lehetünk, Washingtonból mennyire képesek átlátni az Öböl-államok kártyáit.
- Erkölcsi kockázat: jóval kisebb súllyal, de ez is szerepelt a kalkulációkban. Sokan számon kérték és kérik az Obama-adminisztráción, miért nem tesz többet egy Aszadhoz hasonló diktátor megbuktatása érdekében, ráadásul azok után, hogy az ő rendszere éveken át támogatta a legvadabb dzsihádistákat az Egyesült Államok ellenében Irakban. Az Obama-adminisztráción belül is szimpatizálnak néhányan a diktátorbuktatás gondolatával - bár eddig nem az ő befolyásuk bizonyult meghatározónak, és most már nagyon valószínű, hogy az álláspontjuk nem kerekedhet felül.
- Stratégiai lehetőség: az Aszad-rezsim nem barátja az Egyesült Államoknak, így az ő erőiket lekötni, illetve Szíriában a harcokban egy patthelyzetet fenntartani járhat előnyökkel. De egyáltalán nem mindegy, milyen áron - vagyis a kockázatok figyelembe vételével.
Ez a kép áll össze a fentebb említett forrásokból, és sok minden egyébből, amit folyamatosan monitoroztam ez eltelt időszakban.
Annak idején, 2012 elején, amikortól a fenti kronologikus áttekintés kezdődik, például még alaposan körülnéztem az ügyben - mások aktív közreműködésével együtt -, és azt tapasztaltam, hogy a szíriai felkelők kezében akkor főként helyi forrásból szerzett fegyverek voltak. Mint dokumentáltam, 2012 decemberében a szíriai felkelők még második világháborús múzeumi fegyvereket is készséggel felhasználtak a harcukhoz. 2013 elején pedig harckocsik elleni rakéta alkalmazásáról látott videófelvételnek mentem utána, itt is helyi beszerzési forrást azonosítva nagy valószínűséggel végül.
***
Ezek után ért igen érdekes élmény a napokban egy vizsgáztatás alkalmával, az egyik hazai felsőoktatási intézményben. Egy hallgató a felelete elején elmondta, hogy az Egyesült Államok felelőtlenül fegyverzi a "terroristákat" Szíriában. Megpróbáltam jelezni, hogy a terrorista címke nem a legelfogulatlanabb elemzés jele, illetve hogy a fegyverszállítások nem olyan régen kezdődtek igazából.
Nem a hallgatótól, hanem a mellettem ülő kollégámtól ezek után a következő szíves tájékoztatást kaptam, egy rövid dialógus részeként, a hallgató jelenlétében.
"Ez mese" - mondta. Az Egyesült Államok igenis támogatja ezeket az erőket. A szaúdiakat az amerikaiak irányítják. A szíriai kormányerők alapvetően nem követtek el olyan súlyos dolgokat, amilyenekkel általában vádolják őket. Az amerikaiak igenis támogatják az al-Kaidát Szíriában. A Közel-Keletről nem csak angol nyelvű forrásokat kellene olvasni.
Ha jobban végiggondoljuk, ezzel a pozícióval - mely ma Magyarországon egyáltalán nem megy ritkaságszámba - nem könnyű vitatkozni. A bejegyzés tetején felsorolt forrásaim az illető szemében nem sokat érnek. Arab nyelvű források közül nyilvánvalóan a neki tetszőkre hallgat. A felkelők fegyvereiről szóló következtetéseimet pedig, mivel valószínűségi alapúak, simán figyelmen kívül hagyná az általa biztosnak tekintett igazság javára.
Amiről eszembe jut az Obama-adminisztráció erőlködése, hogy megértesse a világgal, ez itt a poszt-amerikai korszak, hogy itt már - akár pozitív, akár negatív értelemben - nem mindent az amerikaiaktól kell várni, és hogy ők ma inkább huszonnyolcszor meggondolják, mielőtt csinálnak bármit.
"Don't do stupid shit" - mondta Obama nemrég a saját politikája lényegéről.
Egészen biztosan nem sikerült 100%-ig ennek megfelelően eljárniuk, de az elvnek egy hosszú távú vízió alapjaként lehet értelme. A jelek szerint azonban eközben a világpolitika különféle megfigyelőiben egy igencsak eltérő, alternatív valóságértelmezés jelenhet meg...
Vagyis elnézést, hozzá kell tennem, hogy az említett kolléga megnyilvánulása csak abban az esetben tényeket figyelmen kívül hagyó, téves értelmezés, ha az NYT, a Reuters, az Egyesült Államok, illetve az angol nyelvű források nem hazudnak. Mert ugye honnan is tudhatnám én ezt.
A poszt-poszt-amerikai világban minden lehetséges. Mindenki mesélhet szabadon. Hivatkozásokkal tulajdonképpen nem is kell bajlódni, hiszen a forráskezeléshez ezek szerint még valószínűségi alapon elfogadott sztenderdek sincsenek.