A tegnapi napon engem az döbbentett meg leginkább a Kelet-Ukrajnában lezuhant maláj gép lelövésével kapcsolatban, hogy miután a héten már két ukrán katonai gépet is lelőttek a környéken, a felkelők föld-levegő eszközeiről pedig nyílt forrásból lehetett tudni bőven, még repültek polgári utasszállítók az érintett légtérben.

Ez nem kis mulasztás.

De ez itt még annál is sokkal jobban meglepett (12:40-ig kell legörgetni). Az idő megtakarítása végett angolul idézem:

"The Indian Government has said there was no threat to Air Force One, the aircraft that flew Prime Minister Narendra Modi back from Germany over the airspace where Malaysian Airlines plane was shot down yesterday.

"I think that is speculation .... There was no danger to our PM's aircraft. No problem. On Air Force One, the flight data is on foreign radar," Civil Aviation Minister Ashok Gajapathi Raju told reporters when asked whether there was any threat to the PM's plane which flew over the same airspace.

The Prime Minister returned last night after his trip to Brazil for the BRICS Summit.

"What happens is that whenever any air route (for a VIP aircraft) is finalised, the countries involved get to know about it. If you don't keep them informed, there is another type of problem," he said."

Súlyos, hogy a hírben idézett miniszter nem érti, a fő kérdés itt nem az, hogy az adott ország hatóságai tudnak-e róla, hogy az indiai Air Force One arra repül.

Hanem...

1) Az, hogy vannak mások, akik ettől még nem tudnak róluk.

2) És az 1-es pontra tekintettel az is probléma, hogy egyáltalán arra repülnek még, ilyen helyzetben, mint fentebb említettem.

És a 2-es pont az, ahol nagyon elcsodálkozom, hogy az elvileg nem a költséghatékonyságra adó állami szolgálatok egy kormányfőt miért röptetnek ilyen útvonalon.

Az Interfax ügynökségnél azért valaki bepróbálkozott közben egy kis információs művelettel, és közölte, hogy Putyin elnök gépe is erre repült volna Varsó és Moszkva között. Erre már sok mém született válaszként, az egyik legjobb egyszerűen a térképen ragadja meg a felvetés szépségét:

Frissebb hír, hogy néhány órával a történtek előtt Oroszországban lezártak egyes légi folyosókat Donyeck közelében, az orosz oldalon - így megkísérelve a légi forgalom elterelését talán, éppen a határ másik oldalán zajló harcokra tekintettel, a relatíve forgalommentesített légtérben megkönnyítendő a lázadók dolgát a biztonságos fegyverhasználat tekintetében, az ukrán légierő ellen (természetesen ez csak spekuláció részemről).

Ugyanerről a helyről kiderül egyébként az is, hogy a légi társaságok, ha lassan is (bőven lassabban a kelleténél), de elkezdtek alkalmazkodni még az incidens előtt a kelet-ukrajnai helyzethez, és a British Airways például már elkerülő útvonalat használt az ázsiai járatainál.

Frissítés: használati utasítás az elemzéshez nem szokott olvasók részére (akinek nem inge, ne vegye magára)... Ez a blog információkat próbál megosztani, és azok alapján következtetni. Akinek van információja, alá tudja támasztani, ossza. Aki spekulálna, jelezze, hogy azt teszi, és az is mehet. Ellenben engem izélgatni (l. az első kommentelő aranyérmes példáját), amiért a témával foglalkozom a szabadidőmben, nem javallott.

Néhány linket kiteszek ukrán-orosz vonalról is, ha már egyszer ma több időm jutott olvasni.

LINK No.1.: az informális fegyverembargó Oroszország ellen, és hatásai. Franciaországnak és Spanyolországnak nem nagyon akaródzik részt venni ebben a félig kimondatlanul művelt szankcióban, de mások egyelőre egészen eltökéltnek tűnnek, és a németek például beszüntették az együttműködést egy oroszországi kiképző létesítmény megépítésével kapcsolatban. Ennél is jelentősebb viszont az áttekintés arról, mennyi minden beszállítója Ukrajna Oroszország számára katonai területen.

LINK No. 2.: a turizmus jelen helyzete a Krím-félszigeten. A turizmus a Krímben most rosszul teljesít, ami nyilván aligha meglepő. De azért soha nem árt konkrétan szembesülni az empirikus valósággal. Oroszországból mostanság valahogy kevesen akarnak Ukrajnán keresztül odavonatozni a családdal, nyaralni, pláne amikor a tévében azt hallják, hogy ott maga a Gonosz szabadult el teljesen. Azért, ha fogadnom kell, a következő szezon már jobb lehet majd. Как говорится, поживём - увидим. Meglátjuk.

LINK No. 3.: a harci helyzetről, amely jelenleg egy donyecki showdown irányába látszik mutatni. Aztán reméljük, lesz majd, aki újjáépíti az ostromlott városokat, illetve, hogy lesz miből.

Íme, néhány viszonylag random link a Szíriában harcoló felkelőknek nyújtott közvetlen amerikai támogatással kapcsolatban. Viszonylag véletlenszerűen, de azért a forrásokat - NYT, WaPo, Reuters - úgy válogattam, hogy legyen némi autoritás mögöttük, és direkt nem valamilyen ismeretlenebb, főként másodközlésekből dolgozó médiumra építettem az alábbiakban. Az áttekintés után természetesen megmagyarázom, mi köze mindennek a címhez, illetve hogy mi ennek a jelentősége pontosan.

***

New York Times, 2012. március 26.: az Egyesült Államok megkezdi nem-harcászati segítség nyújtását a Szabad Szíriai Hadsereghez tartozó felkelőknek - küldenek például távközlési eszközöket és gyógyszereket.

Reuters, 2013. március 10.: hírek a német Spiegelen keresztül arról, hogy Jordániában az Egyesült Államok kiképzést nyújt az általa mérsékeltnek tartott, a Szabad Szíriai Hadsereghez tartozó szíriai felkelőcsoportoknak. 2013 elejétől az év első három hónapjában kb. 200 embert érintett a program, és az akkori állás szerint tervezték további 1200 ember ellátását az ott nyújtott kiképzéssel.

Reuters, 2013. április 19.: az Egyesült Államok újabb, minden korábbinál jelentősebb nem-harcászati jellegű segítség nyújtására készül a szíriai felkelők számára. Először merül fel repeszálló mellények és éjjellátó készülékek küldésének lehetősége. De fegyvereket egyelőre nem szándékoznak küldeni a felkelőknek.

Washington Post, 2013. szeptember 11.: az Egyesült Államok 2013. augusztus végétől elkezd könnyű fegyvereket és lőszert szállítani a felkelőknek. Noha az elhatározás, hogy erre sor kerülhet, már hónapokkal korábban adott volt, a megvalósítás ennyivel később következett, többek között azért, mert amerikai részről érthető módon tartanak attól, hogy a fegyverek egy része dzsihádisták kezébe kerülhet.

Reuters, 2014. január 27.: a szállítások 2013. decemberi ideiglenes felfüggesztése után az amerikai Kongresszus 2014-re ismét megadja a költségvetési támogatást az újra folytatódó fegyverszállításokhoz, továbbra is a mérsékeltnek tekintett csoportok számára. A decemberi felfüggesztésre - rövid időre - az után került sor, hogy a dzsihádisták kezére jutott a Szabad Szíriai Hadsereg néhány raktára, és ezzel akár amerikai eredetű felszerelés is.

Reuters, 2014. április 4.: az Egyesült Államok nagyobb ütemben kívánja folytatni kiképzőtevékenységét és könnyű fegyverek szállítását az általa mérsékeltnek tekintett frakciók számára Jordánián keresztül, de továbbra sem tervezi például föld-levegő rakéták szállítását számukra, bár erről a lehetőségről volt szó korábban. Még ennek a hónapnak a során előkerültek az ezt követően leszállított, harckocsik elleni eszközök alkalmazásáról szóló felvételek is.

***

Mint látható, az Egyesült Államok lassan, fokozatosan mászott fel a metaforikus létrán, 2013. augusztus végére jutva el könnyű fegyverek szállításáig. Eljutottak mára oda, hogy küldtek már harckocsik elleni eszközöket is, de máig nem küldtek például föld-levegő rakétákat.

Tényezők, melyek erre a politikára hatással voltak, a beavatkozás ellenében:

• A nem szándékolt hatások kockázata: a szíriai háború egy sokszögű konfliktus, ahol a beavatkozás bárki oldalán nem várt módon alakíthatja át a konfliktus geometriáját.
• Erkölcsi kockázat: minden fél felelős mostanra súlyos háborús bűncselekményekért, és így bármelyikük támogatása bírálható lehet erkölcsi értelemben.
• Taktikai kockázat: az egy adott felkelőcsoportnak szállított eszközök, fegyverek más felkelőcsoportok kezébe kerülhetnek akár kereskedelem útján (ha a kedvezményezettek továbbértékesítik ezeket), akár harcok eredményeként (ha egy másik csoport megkaparintja azokat). Emellett azok a felkelőcsoportok, akik birtokolnak ilyen eszközöket, a saját, autonóm stratégiai kalkulációiknak megfelelően is továbbadhatják ezeket az eszközöket, ha már egyszer az ő kezükben vannak ezek, szíriai területen, a donorok ellenőrzésén kívül.
• Stratégiai kockázat: a fegyvereket a fentebb jelzett módon potenciálisan megkaparintó csoportok között vannak az Egyesült Államok ellenségei is, az Amerika- és Nyugat-ellenes dzsihádista felkelőcsoportok.

Tényezők, melyek az amerikai politikára hatással voltak, a beavatkozás oldalán:

• Stratégiai kockázat: a térségben olyan országok, mint Szaúd-Arábia, Kuvait és Katar mindenképpen nyújtottak segítséget a dzsihádista felkelőknek is, és ezzel a felkelők között kifejezetten az Amerika-ellenes csoportok erősödhetnek meg a mérsékeltebb erők rovására. Az Egyesült Államok ezért már 2012 óta törekedett ennek az Öböl-térségből érkező támogatásnak a(z el)terelésére, amennyire lehetséges volt. Szkeptikusak azért bőven lehetünk, Washingtonból mennyire képesek átlátni az Öböl-államok kártyáit.
• Erkölcsi kockázat: jóval kisebb súllyal, de ez is szerepelt a kalkulációkban. Sokan számon kérték és kérik az Obama-adminisztráción, miért nem tesz többet egy Aszadhoz hasonló diktátor megbuktatása érdekében, ráadásul azok után, hogy az ő rendszere éveken át támogatta a legvadabb dzsihádistákat az Egyesült Államok ellenében Irakban. Az Obama-adminisztráción belül is szimpatizálnak néhányan a diktátorbuktatás gondolatával - bár eddig nem az ő befolyásuk bizonyult meghatározónak, és most már nagyon valószínű, hogy az álláspontjuk nem kerekedhet felül.
• Stratégiai lehetőség: az Aszad-rezsim nem barátja az Egyesült Államoknak, így az ő erőiket lekötni, illetve Szíriában a harcokban egy patthelyzetet fenntartani járhat előnyökkel. De egyáltalán nem mindegy, milyen áron - vagyis a kockázatok figyelembe vételével.

Ez a kép áll össze a fentebb említett forrásokból, és sok minden egyébből, amit folyamatosan monitoroztam ez eltelt időszakban.

Annak idején, 2012 elején, amikortól a fenti kronologikus áttekintés kezdődik, például még alaposan körülnéztem az ügyben - mások aktív közreműködésével együtt -, és azt tapasztaltam, hogy a szíriai felkelők kezében akkor főként helyi forrásból szerzett fegyverek voltak. Mint dokumentáltam, 2012 decemberében a szíriai felkelők még második világháborús múzeumi fegyvereket is készséggel felhasználtak a harcukhoz. 2013 elején pedig harckocsik elleni rakéta alkalmazásáról látott videófelvételnek mentem utána, itt is helyi beszerzési forrást azonosítva nagy valószínűséggel végül.

***

Ezek után ért igen érdekes élmény a napokban egy vizsgáztatás alkalmával, az egyik hazai felsőoktatási intézményben. Egy hallgató a felelete elején elmondta, hogy az Egyesült Államok felelőtlenül fegyverzi a "terroristákat" Szíriában. Megpróbáltam jelezni, hogy a terrorista címke nem a legelfogulatlanabb elemzés jele, illetve hogy a fegyverszállítások nem olyan régen kezdődtek igazából.

Nem a hallgatótól, hanem a mellettem ülő kollégámtól ezek után a következő szíves tájékoztatást kaptam, egy rövid dialógus részeként, a hallgató jelenlétében.

"Ez mese" - mondta. Az Egyesült Államok igenis támogatja ezeket az erőket. A szaúdiakat az amerikaiak irányítják. A szíriai kormányerők alapvetően nem követtek el olyan súlyos dolgokat, amilyenekkel általában vádolják őket. Az amerikaiak igenis támogatják az al-Kaidát Szíriában. A Közel-Keletről nem csak angol nyelvű forrásokat kellene olvasni.

Ha jobban végiggondoljuk, ezzel a pozícióval -  mely ma Magyarországon egyáltalán nem megy ritkaságszámba - nem könnyű vitatkozni. A bejegyzés tetején felsorolt forrásaim az illető szemében nem sokat érnek. Arab nyelvű források közül nyilvánvalóan a neki tetszőkre hallgat. A felkelők fegyvereiről szóló következtetéseimet pedig, mivel valószínűségi alapúak, simán figyelmen kívül hagyná az általa biztosnak tekintett igazság javára.

Amiről eszembe jut az Obama-adminisztráció erőlködése, hogy megértesse a világgal, ez itt a poszt-amerikai korszak, hogy itt már - akár pozitív, akár negatív értelemben - nem mindent az amerikaiaktól kell várni, és hogy ők ma inkább huszonnyolcszor meggondolják, mielőtt csinálnak bármit.

"Don't do stupid shit" - mondta Obama nemrég a saját politikája lényegéről.

Egészen biztosan nem sikerült 100%-ig ennek megfelelően eljárniuk, de az elvnek egy hosszú távú vízió alapjaként lehet értelme. A jelek szerint azonban eközben a világpolitika különféle megfigyelőiben egy igencsak eltérő, alternatív valóságértelmezés jelenhet meg...

Vagyis elnézést, hozzá kell tennem, hogy az említett kolléga megnyilvánulása csak abban az esetben tényeket figyelmen kívül hagyó, téves értelmezés, ha az NYT, a Reuters, az Egyesült Államok, illetve az angol nyelvű források nem hazudnak. Mert ugye honnan is tudhatnám én ezt.

A poszt-poszt-amerikai világban minden lehetséges. Mindenki mesélhet szabadon. Hivatkozásokkal tulajdonképpen nem is kell bajlódni, hiszen a forráskezeléshez ezek szerint még valószínűségi alapon elfogadott sztenderdek sincsenek.