Külpraktika

Külpraktika

A perui sámánok és Obama globális támogatottsága

2012. november 06. - Marton Péter

A Külpraktika blog kompetenciáját meghaladja a szellemvilág kauzalitási viszonyainak feltárása; mindenesetre különös megtekinteni ezt a videót. "Perui sámánok Obama győzelmét jósolják a mai amerikai elnökválasztás eredményeként" - ez lenne elvileg a hír. Aztán a kokalevél-rágcsálós rituálé helyenként igazából azt a benyomást kelti, hogy a perui sámánok éppen Romney ellen próbálják hergelni a szellemvilágot, és nem annyira értéksemleges megközelítői a leendő győztes kilétét firtató kérdésnek. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a háttérben megpillantható portréképek alapján John Fitzgerald Kennedy és Martin Luther King szellemét idézik itt meg elvileg, az apuknak, azaz a hegyek isteneinek a megszólításán túlmenően, egyenesen dokumentáltam a részrehajlást!

Friss pollok tükrében a nem az Amerikai Egyesült Államokban élők 81%-a preferálja Obamát Romney-hoz képest. Az Egyesült Királyságban ez az arány egyenesen 85% - Romney brit útja nem sikerült igazán jól, hogy finoman fogalmazzunk (itt és itt írtam arról az útról korábban). Hogy Kínában eközben miért népszerűbb kivételesen mégis Romney, azt nehéz megmondani, miután Romney kifejezetten bekeményítést ígért a gazdasági kapcsolatokban (akár hitelesen tette ezt, akár nem). Írország (87%) viszont egyértelműen Obamára voksolna, mint arról már itt is értekeztem.

Az itt elérhető eredmények szerint Latin-Amerika is a globális trendeket követi, igazából nem is meglepő módon. Brazília: 90%; Mexikó: 88%; Argentína és Costa Rica: 83%; Chile: 80%; Kolumbia és Venezuela: 77%; a latin-amerikai átlag 79%. Érdekes módon ettől pont Peru elmarad, itt Obama támogatottsága 75%-os.

Brazíliában Obama népszerűsége majdnem kiveri a plafont, és ez még az ottani politikusok névválasztási (!) szokásaira is befolyással van mostanában (a linkért köszönet B-nek!).

"Az új Afganisztán"

Malira nem először mondják, hogy az új Afganisztán.

"Az új Afganisztán" - ezt a mémet 2001. szeptember 11. óta nagyon sokszor, szinte rituális jelleggel bevetették már különböző szereplők. Az internetre is utaltak már így. Hívószó, intervenció igénye van mögötte, felszólítás a költséges és drasztikus fellépésre, akár a katonai erő alkalmazására. Most mindez Mali vonatkozásában kerül elő. Bónusz: marokkói szerző beszél, marokkói perspektívából, úgyhogy a nyugat-szaharaiak, a tuaregek, a száheli szaláfisták és az al-Kaida egybemosása nem érkezik különösebb meglepetésként.

Változásként észrevenni érdemes azért, hogy itt nem egy ISAF, azaz egy International Security Assistance Force felállítása a szükségesnek nyilvánított intézkedés. A szerző elégedett "az ENSZ jóváhagy, az afrikaiak bemennek, az európaiak fizetnek" című szereposztással is. Az afganisztáni precedenshez képest az ambíciószintet lejjebb kellett ereszteni az elmúlt egy évtized fejleményeinek a fényében.

CSI Belfast: a kubai-ír lobbi

miamifive_1351416316.jpg_768x576

Ezzel a falfestménnyel Belfast republikánus részén, a Falls Roadon találkoztam, ahol az észak-írországi konfliktust felelevenítő képek mellett sok az alterglobalista, anti-kapitalista és egyéb, baloldali jellegű politikai üzenet is. Az itt bemutatott képen az említett baloldali szolidaritás az Egyesült Államokkal szemben, Kuba oldalán nyilvánul meg, a miami ötös ügyére irányítva a figyelmet.

A Miami Five esete igen érdekes történet. Itt lehet olvasni róluk a Wikipedián, itt pedig egy értük kampányoló, elfogultabb weboldalon. Az utóbbi forrás által sugalltakkal ellentétben ez a történet persze nem fekete-fehér. Az 1997-ben elfogott kubai ötös - Los Cinco - hírszerző tevékenysége nem korlátozódott a Luis Posada Carrileshez hasonló, terrorista cselekményekben érintett figurák, diaszpórabeli radikálisok felderítésére. Csináltak ennél amerikai nemzetbiztonsági szempontból rázósabb dolgokat is ott Floridában. Például a kubai-amerikai diaszpóra radikális csoportjain túlmenően a U.S. Southern Command is a hírszerző tevékenységük célpontjai között szerepelt. De az is biztos, hogy Kubával, illetve konkrétan ezzel az üggyel kapcsolatban az amerikai hatóságok sem jóhiszeműen járnak el - ha minden igaz, éppen a kubai kormány által Carrilesről átadott dosszié alapján vette őrizetbe az ötös tagjait az FBI, visszaélve a kubaiak bizalmával -, és mindez pont a terrorizmus elleni fellépéssel összefüggésben is alapvető következetlenséget jelent.

A falfestmény viszonylag  friss, 2012 februárja óta van kinn a Falls Roadon. A Belfasti Kubát Támogató Csoport (Cuba Support Group Belfast) részéről egy bizonyos Danny Devenny műve. A belfasti csapat egy Írország-szerte működő hálózat helyi szervezete - az országos hálózat 1993-ban jött létre.

Még egy példa a Kubával kapcsolatos írországi aktivizmusra, hogy mutassam annak kiterjedtségét: mivel Che Guevara egyes felmenői Írországból, Galway vidékéről származtak, korábban a Cuba Support Grouphoz kötődött helyi politikusok egy szobor felállítását is tervezik Guevara emlékére mostanában, Galway városában. Itt olvasható a burkoltan feszült beszélgetés, amint a Washington Post egy konzervatív blogja részéről Michael Moynihan telefonon felhívja az ügy egyik meghatározó szereplőjét ezzel kapcsolatban - és nem értenek egyet.

Mint arról az Irish Times cikke megemlékezik, Galway korábban is erős bázisa volt a forradalmi hangulatú baloldalnak, és az ír származású - Tipperary megyei felmenőktől származó, harmadik geneárciós amerikai - Ronald Reagan elnök 1984-es látogatása ellen is voltak itt tüntetések, lett légyen ez "hazalátogatás", ide vagy oda.

Szeptember végén egyébként Írországban járt Guevara lánya, Aleida Guevara, egy vendégszereplés erejéig, Clare megyében, ahol az apja is megfordult korábban, mikor egy alkalommal kényszerűen a Shannon reptéren landolt a Havanna-Moszkva járat, rossz időjárás miatt.

Obama írországi külpraktikái: After Action Report

Itt írtam tavaly Obama elnök írországi látogatásáról, illetve arról, milyen ügyesen csempészte be egyfelől saját magát az ír emberek szívébe, másfelől a Shannon repülőtér említését egy igen pozitív kontextusba egy egyszerű kocsmai látogatás révén, Moneygall faluban. Megivott ott egy pint Guinness sört, elbeszélgetett a helyiekkel, és zsebből egy ötven euróst előhúzva fizetett, Michelle Obama kispohárnyi sörét is állva természetesen, no meg nem kevés borravalót is hozzácsapva a végösszeghez.

A helyiek mindezt II. Erzsébet királynő pár nappal korábbi - ugyancsak 2011. májusi - látogatásával is hajlamosak kontrasztba állítani. A királynő számos komoly gesztust tett az írek felé ezen az útján. Ráadásul brit monarcha az ő személyében 1911 óta, azaz száz év óta először lépett újra ír földre. Mindezt az itteniek értékelték is, ám Obama nyomában mégis az maradt meg a királynő látogatásával kapcsolatban a legélesebben, hogy ő bezzeg visszautasította a Guinness sört, amikor neki ajánlottak egy pohárral.

Visszatérve Obama látogatására, emlékeztetőül: Moneygall felkeresése végett Obamának az elemekkel is dacolnia kellett. Kemény szelek fújtak, mégis bevállalta, hogy helikopterrel átugorjanak egy sörre, amint erről kockázatvállalási profiljának az elemzése kapcsán már írtam is itt. Obama elnök anyai ági felmenőinek egy része innen, ebből a faluból származik - ezért kapott Moneygall ilyen kiemelt figyelmet tőle, az amerikai soft power erősítésének alapvető célján, illetve az ír-amerikai szavazók meghódításának szándékán túlmenően. (Kis érdekesség, kiegészítésként: mint megtudtam, mivel az utóbbi, az elnöki családfával kapcsolatos tényt egy Henry nevű nyolcad-unokatestvére kutatta fel neki, őt Obama egyszerűen VIII. Henrikként emlegette a helyieknek.)

Mindennek az ismeretében nem lepett meg teljesen, amit Moneygall faluban láttam, amikor átbuszoztam rajta a napokban. De azért kiteszem ide, mert ha az olvasók közül bárki úgy elvigyorodik, mint én, akkor már megérte... :)

ObamaCafé.jpg

Dokumentumfilm - a kubai rakétaválság ötvenedik évfordulójára

Robert McNamara volt a védelmi miniszter a kubai rakétaválság idején, és alapvető szerepet játszott a fontos döntéseket meghozó EXCOMM (Executive Committee) belső vitáinak alakulásában, többek között azzal, hogy általában mérsékletre intette a társait a Kubába telepített orosz rakéták ténylegesen korlátozott stratégiai jelentőségét, illetve a katonai válaszlépések kockázatát figyelembe véve.

A beillesztett 2003-as dokumentumfilmben - The Fog of War: Eleven Lessons from the Life of Robert S. McNamara - saját maga elemzi a válság tanulságait.

A rakétaválság ötvenedik évfordulójára tekintettel teszem közzé. Ötven évvel ez előtt, 1962. október 16-án reggel történt, hogy a CIA légi felderítésből származó képi bizonyítékokat tárt Kennedy elnök elé a Kubába telepített közepes hatótávolságú szovjet rakétákról.

Videó: az Egyesült Királyságban már megint baj a lobbizás

Korábban itt írtam arról, hogy Nagy-Britanniában - ahogyan a világ országainak nagy részében egyébként úgyszintén - a befolyásipar létezése nem igazán elfogadott, és egyszerre felületes és elmarasztaló morális ítélet terheli.

Ezúttal ismét az Egyesült Királyság a terep, és az újságírók problémája a volt magas rangú katonatisztek, például tábornokok lobbitevékenysége, azaz hogy védelmi vállalatok megbízásából készek érdekkijáróként eljárni, és például a védelmi miniszternek elejteni smalltalk részeként, hogy ez vagy az a fegyverrendszer milyen jó kis beszerzés lenne. (Itt lehet erről szöveges formában is informálódni.)

Dacára az ilyesmit a parlamentáris demokráciákban tipikusan övező felháborodásnak, ennek a blognak az egyik legelső pósztja szólt anno arról, hogy az Egyesült Államokban ez a tevékenység jelentős részben legálisan és szabályozott keretek között zajlik.

Persze az igen nyomós pro érvek - kifehéredés és nagyobb áttekinthetőség, a lobbizásról elérhető nyilvános, kutatható és visszakereshető információk közzététele, illetve a nyugállományba kerültek szakértelmének folytatódó felhasználása - mellett ott is említettem kontra érveket a jelenséggel kapcsolatban.

Hogy itt is említsek ellenérvet: a szakszerű tanácsadás itt is előkerült a pro érvek között, ehhez képest ezek a szakszerű emberek, így például Lord Dannatt volt hadseregparancsnok, kamu, fiktív vállalatok ügynökeinek dőltek be, annyira jól ismerték a piacot. Hogy elnézőbbek legyünk: nem lehetetlen, hogy eléjük tettek anyagokat a fiktív termékek kitalált paramétereivel - például Lord Dannatt számára egy kamu dél-koreai UAV tulajdonságairól -, de az érzésem az, hogy nem csak ezek ismerete hajthatta az érintetteket ezeknek az ügyeknek a lelkes felvállalásakor.

A DEVGRU és a CIA titkos gyakorlóterepének lelepleződése: a kauzalitási lánc

Bejegyzés alcíme...

DEVGRU.jpgHa ezt a cikket elolvassa valaki, a következő kauzalitási lánc áll össze a címben jelzett történést illetően:

Cenzúrázatlanul, a Pentagon előzetes jóváhagyása nélkül megjelenik Matt Bissonnette-nek, a Navy Special Warfare DEVGRU (közismertebben: a Navy SEAL) alakulat Team Six egységéből az egyik volt katonának a könyve az Oszama bin Ladent likvidáló különleges műveletről, amelyben ő volt az egyik résztvevő. (A címe: "Nem egy könnyű nap".)

→ A Cryptome.com oldalhoz kötődő emberek felfedezik benne az elhullajtott utalást, hogy a pakisztáni akcióra valahol Észak-Karolinában készültek fel a kommandósok.

→ Ezért ezek az emberek elkezdik fürkészni Észak-Karolina műholdas képét a Bing segítségével (is), hátha sikerül találni egy bin Ladenéhez hasonló objektumot. Kitartóan kutatnak.

→ Meg is találják, amit keresnek.

Ebből az kerekedik ki, hogy Matt Bissonnette nem elhanyagolható károkat okozott egy nemzetbiztonsági ügyben - bezzeg ha cenzúrázták volna a munkáját.

Ebben a másik cikkben viszont volt különleges műveletiseket idéz a szerző, a Special Operations Forces Situation Report szerzőit, akik szerint:

"Nekünk szerzőként az a tapasztalatunk, hogy a védelmi minisztériumnak az ilyen szűrései általában kellemetlenül hosszúra nyúlnak, és a céljuk inkább az, hogy a szenior vezetés számára kellemetlen dolgokat eltávolítsák a szövegekből, mint hogy a műveleti biztonságot védjék ezáltal valójában."

Annak ellenére gondolják ezt így az idézettek, hogy maguk sem helyeselték Bissonnette gerillaakcióját a könyv előzetes jóváhagyás nélküli publikálását illetően.

Egy pletyka szerint eközben Stanley McChrystal volt ISAF-parancsnok politikailag garantáltan rizikós könyvének az engedélyezése is nagyon hosszú ideje csúszik már, Bissonnette könyvének a megjelenése pedig ezt a folyamatot még tovább lassíthatta.

Ennek alapján a kauzalitási lánc elöl is, hátul is kiegészülhet ezzel-azzal (még ha ez nem is igazolja Bissonnette önállóskodását). Valahogy így:

A Pentagon általában jó sokáig szívatja a szerzőket, és valójában a deklarált célokhoz képest kétes értékű módosításokat hajt végre a szövegeken.

→ Emiatt végbemegy a fent leírt oksági lánc.

→ Emiatt pedig Stanley McChrystal is bosszankodhat. A könyve eredetileg november 12-én jelenhetett volna meg, az amerikai elnökválasztás után egyetlen héttel. Az Amazonon viszont most már március 13. szerepel.

Sebaj, McChrystal könyve még szűrve is garantáltan érdekes olvasmány lesz, ennyi idő távlatából is.

Kiegészítés: Tajvannak hasonló módon az Apple Maps alkalmazásával gyűlt meg a baja a napokban, miután az egy rövid ideig viszonylag jól láthatóan mutatta a ballisztikus rakéták indításának észlelésére alkalmas hsinchui radarállomást.

(Észak-)Korea-szakértők előnyben

nk_1349714304.jpg_447x245

A Boston Globe még szeptemberben hozta le ezt a képsorozatot Észak-Koreáról. Ezen belül találkoztam azzal a képpel, amelynek egy részletét bevágtam ide, fentebb.

Ez itt egy rejtély. Számomra. Ha valaki érti, mi történik a képen, az szóljon. Mit csinál a zászlót lengető nyuszi? És ő parancsnokol az íjakkal ellátott mókusosztagnak, vagy azok éppen rá szegezik a nyilaikat? De akkor miért olyan nyugodt a nyuszi, mint valami fővezér, aki egy katonai felvonuláson tartja magasba a lobogót? Szóval ha valaki ismeri az észak-koreai rezsimfolklór sajátos világát, vagy konkrétan ennek a rejtélynek a megfejtését, igen nagyon örülnék, ha megosztaná azt itt valahogyan!

Külpolitikai vonatkozású hirdetések II.

2012_july_19_arabian_fables_1349607161.jpg_884x1750

Ha már az előző pószt is politikai hirdetéssel foglalkozott, és ott ráadásul említettem, hogy az ilyesmi nem ritka például az Egyesült Államokban, megosztom egy leletemet a Washington Examiner nevű lapból, random és tömör esettanulmányként - júliusi termés. Az Examiner egy erősen jobbra orientálódó, ugyanakkor terjesztése jellegét tekintve a magyar Metróra emlékeztető lap. Szórják ingyenesen a belvárosban. Én egy szendvicsezős helyen találkoztam vele DC-ben.

A beszkennelt hirdetés a FLAME nevű San Franciscó-i szervezet, azaz a - bizonyos értelemben - beszédes nevű Facts and Logic About the Middle East szerzeménye. Ilyen, kisebb szervezetek is igen aktívak az Egyesült Államokban a nekik fontos ügyek előrevitelében. A szöveg - ha valaki végignézi - természetesen elfogult és egyoldalú bemutatása a közel-keleti konfliktusnak.

A szervezet eléggé áttekinthetően működik. A 2010-es pénzügyi jelentéséből például kiderül, hogy az újságokban feladott hirdetések jelentik a legnagyobb költségtételt a számára. Magándonorok adományaiból származik a pénzük nagy része, és a befolyt támogatásból 754 367 dollárt költöttek újsághirdetésekre. Erre vannak szakosodva, illetve a direkt postai küldeményekre. Azt nem tudom, a tevékenységük hatásosságával mennyire foglalkoznak.

Korábban keveredtek már botrányba a hirdetéseikkel egyébként. Itt lehet olvasni például olyan esetről, ahol a FLAME által feladott szövegben állítólag az szerepelt érvként, hogy "a fekete etiópiai zsidók (...) elmaradottságuk ellenére Izrael teljes jogú állampolgáraivá integrálódtak." Az ilyen általánosítások teszik a szervezetet könnyen támadhatóvá. A fenti szövegben is jól felfedezhető például az "arab oldal" egységesítő, különbségeket elfedő, azokról tudomást venni nem hajlandó bemutatása. Ezzel a diskurzussal az Izrael-párti érdekcsoportok egy jelentős része számára is vállalhatatlan partnert jelenthet a FLAME. Alapvető tanulság, hogy nem mindegy, ki ad fel hirdetést egy ügy nevében.

A tegnapelőtti pósztban tárgyaltakra reflektálva: a Diaoyu-szigetekkel kapcsolatban effajta kellemetlenség nem annyira jelentkezik Kína számára, bár ebben az is szerepet játszik, hogy az ottani konfliktussal kapcsolatos elfogultság sokkal kevésbé vált ki heves reakciókat harmadik felekből - még a Japán-párti nem-semlegesekből sem nagyon.

Diaoyu/Senkaku-szigetek: kínai hirdetés az NYT-ban

chinesead_1349473562.jpg_900x675

Kép innét. A hirdetés nem csak a New York Timesban jelent meg - de önmagában ez, az ottani legalább negyedmillió dollárba kerülhetett a kínai feladóknak. Már vagy egy hete, hogy leközölték, de csak mostanra volt időm utánamenni, és képet szerezni róla. Nem egyedülálló jelenség az ilyesmi egyébként, az amerikai sajtóban sok ilyen politikai hirdetés jelenik meg különféle ügyek előmozdítása érdekében, viszont itt egy hirtelen újra kiéleződött területi vita van a háttérben, és ezért érdekes lehet körüljárni a dolgot.

Ebből a cikkből további fontos részletek derülnek ki a hirdetéssel kapcsolatban. A feladó egy kínai milliárdos, Chen Guangbiao, a Jiangsu Huangpu Renewable Resources Recycling Company elnök-vezérigazgatója. Az általa indított, elvileg privát, patrióta szándékú kampány céljául elsősorban az "awareness-raising"-et jelölte meg, mivel egy ezer amerikai megkérdezésén alapuló idei, augusztusi felmérésből megállapították, hogy mindössze az amerikaiak legfeljebb 2%-a tudhat egyáltalán a Diaoyu/Senkaku-szigetek (ejtsd: Tiaojü-, illetve Szenkaku-szigetek) ügyéről - legfeljebb, mondom én, mivel kifejezetten városi amerikaiakat kérdeztek meg, olyan városokban, mint Boston, San Francisco, New York stb. Ebben egyébként az awareness-raisingen, azaz a puszta tudatosításon kívül nyilván a kreatív véleményformálás lehetőségét is megláthatták. Nyilván ezért kérdeztek rá, mit szólnának az amerikaiak, ha Japán követelné magának Hawaiit.

Az ügy további izgalmas vonatkozása, hogy Chen Guangbiao az Egyesült Államok után Japánban is szeretné megjelentetni a hirdetést - a japán reklámszerkesztők pedig buzgón igyekeznek olyan árajánlattal előállni a számára, amely még őt is elrettentheti a költségek viselésétől.

***

Fanatikusok kedvéért: közben zajlik a nagy nemzetközi jogi esetmegoldó verseny is az NYT holdudvarához tartozó blogok egyikén (Kristofén). Tajvani első csapás után komoly japán ellencsapás itt.

süti beállítások módosítása