Ezzel a falfestménnyel Belfast republikánus részén, a Falls Roadon találkoztam, ahol az észak-írországi konfliktust felelevenítő képek mellett sok az alterglobalista, anti-kapitalista és egyéb, baloldali jellegű politikai üzenet is. Az itt bemutatott képen az említett baloldali szolidaritás az Egyesült Államokkal szemben, Kuba oldalán nyilvánul meg, a miami ötös ügyére irányítva a figyelmet.

A Miami Five esete igen érdekes történet. Itt lehet olvasni róluk a Wikipedián, itt pedig egy értük kampányoló, elfogultabb weboldalon. Az utóbbi forrás által sugalltakkal ellentétben ez a történet persze nem fekete-fehér. Az 1997-ben elfogott kubai ötös - Los Cinco - hírszerző tevékenysége nem korlátozódott a Luis Posada Carrileshez hasonló, terrorista cselekményekben érintett figurák, diaszpórabeli radikálisok felderítésére. Csináltak ennél amerikai nemzetbiztonsági szempontból rázósabb dolgokat is ott Floridában. Például a kubai-amerikai diaszpóra radikális csoportjain túlmenően a U.S. Southern Command is a hírszerző tevékenységük célpontjai között szerepelt. De az is biztos, hogy Kubával, illetve konkrétan ezzel az üggyel kapcsolatban az amerikai hatóságok sem jóhiszeműen járnak el - ha minden igaz, éppen a kubai kormány által Carrilesről átadott dosszié alapján vette őrizetbe az ötös tagjait az FBI, visszaélve a kubaiak bizalmával -, és mindez pont a terrorizmus elleni fellépéssel összefüggésben is alapvető következetlenséget jelent.

A falfestmény viszonylag  friss, 2012 februárja óta van kinn a Falls Roadon. A Belfasti Kubát Támogató Csoport (Cuba Support Group Belfast) részéről egy bizonyos Danny Devenny műve. A belfasti csapat egy Írország-szerte működő hálózat helyi szervezete - az országos hálózat 1993-ban jött létre.

Még egy példa a Kubával kapcsolatos írországi aktivizmusra, hogy mutassam annak kiterjedtségét: mivel Che Guevara egyes felmenői Írországból, Galway vidékéről származtak, korábban a Cuba Support Grouphoz kötődött helyi politikusok egy szobor felállítását is tervezik Guevara emlékére mostanában, Galway városában. Itt olvasható a burkoltan feszült beszélgetés, amint a Washington Post egy konzervatív blogja részéről Michael Moynihan telefonon felhívja az ügy egyik meghatározó szereplőjét ezzel kapcsolatban - és nem értenek egyet.

Mint arról az Irish Times cikke megemlékezik, Galway korábban is erős bázisa volt a forradalmi hangulatú baloldalnak, és az ír származású - Tipperary megyei felmenőktől származó, harmadik geneárciós amerikai - Ronald Reagan elnök 1984-es látogatása ellen is voltak itt tüntetések, lett légyen ez "hazalátogatás", ide vagy oda.

Szeptember végén egyébként Írországban járt Guevara lánya, Aleida Guevara, egy vendégszereplés erejéig, Clare megyében, ahol az apja is megfordult korábban, mikor egy alkalommal kényszerűen a Shannon reptéren landolt a Havanna-Moszkva járat, rossz időjárás miatt.

A Boston Globe még szeptemberben hozta le ezt a képsorozatot Észak-Koreáról. Ezen belül találkoztam azzal a képpel, amelynek egy részletét bevágtam ide, fentebb.

Ez itt egy rejtély. Számomra. Ha valaki érti, mi történik a képen, az szóljon. Mit csinál a zászlót lengető nyuszi? És ő parancsnokol az íjakkal ellátott mókusosztagnak, vagy azok éppen rá szegezik a nyilaikat? De akkor miért olyan nyugodt a nyuszi, mint valami fővezér, aki egy katonai felvonuláson tartja magasba a lobogót? Szóval ha valaki ismeri az észak-koreai rezsimfolklór sajátos világát, vagy konkrétan ennek a rejtélynek a megfejtését, igen nagyon örülnék, ha megosztaná azt itt valahogyan!

Ha már az előző pószt is politikai hirdetéssel foglalkozott, és ott ráadásul említettem, hogy az ilyesmi nem ritka például az Egyesült Államokban, megosztom egy leletemet a Washington Examiner nevű lapból, random és tömör esettanulmányként - júliusi termés. Az Examiner egy erősen jobbra orientálódó, ugyanakkor terjesztése jellegét tekintve a magyar Metróra emlékeztető lap. Szórják ingyenesen a belvárosban. Én egy szendvicsezős helyen találkoztam vele DC-ben.

A beszkennelt hirdetés a FLAME nevű San Franciscó-i szervezet, azaz a - bizonyos értelemben - beszédes nevű Facts and Logic About the Middle East szerzeménye. Ilyen, kisebb szervezetek is igen aktívak az Egyesült Államokban a nekik fontos ügyek előrevitelében. A szöveg - ha valaki végignézi - természetesen elfogult és egyoldalú bemutatása a közel-keleti konfliktusnak.

A szervezet eléggé áttekinthetően működik. A 2010-es pénzügyi jelentéséből például kiderül, hogy az újságokban feladott hirdetések jelentik a legnagyobb költségtételt a számára. Magándonorok adományaiból származik a pénzük nagy része, és a befolyt támogatásból 754 367 dollárt költöttek újsághirdetésekre. Erre vannak szakosodva, illetve a direkt postai küldeményekre. Azt nem tudom, a tevékenységük hatásosságával mennyire foglalkoznak.

Korábban keveredtek már botrányba a hirdetéseikkel egyébként. Itt lehet olvasni például olyan esetről, ahol a FLAME által feladott szövegben állítólag az szerepelt érvként, hogy "a fekete etiópiai zsidók (...) elmaradottságuk ellenére Izrael teljes jogú állampolgáraivá integrálódtak." Az ilyen általánosítások teszik a szervezetet könnyen támadhatóvá. A fenti szövegben is jól felfedezhető például az "arab oldal" egységesítő, különbségeket elfedő, azokról tudomást venni nem hajlandó bemutatása. Ezzel a diskurzussal az Izrael-párti érdekcsoportok egy jelentős része számára is vállalhatatlan partnert jelenthet a FLAME. Alapvető tanulság, hogy nem mindegy, ki ad fel hirdetést egy ügy nevében.

A tegnapelőtti pósztban tárgyaltakra reflektálva: a Diaoyu-szigetekkel kapcsolatban effajta kellemetlenség nem annyira jelentkezik Kína számára, bár ebben az is szerepet játszik, hogy az ottani konfliktussal kapcsolatos elfogultság sokkal kevésbé vált ki heves reakciókat harmadik felekből - még a Japán-párti nem-semlegesekből sem nagyon.

Kép innét. A hirdetés nem csak a New York Timesban jelent meg - de önmagában ez, az ottani legalább negyedmillió dollárba kerülhetett a kínai feladóknak. Már vagy egy hete, hogy leközölték, de csak mostanra volt időm utánamenni, és képet szerezni róla. Nem egyedülálló jelenség az ilyesmi egyébként, az amerikai sajtóban sok ilyen politikai hirdetés jelenik meg különféle ügyek előmozdítása érdekében, viszont itt egy hirtelen újra kiéleződött területi vita van a háttérben, és ezért érdekes lehet körüljárni a dolgot.

Ebből a cikkből további fontos részletek derülnek ki a hirdetéssel kapcsolatban. A feladó egy kínai milliárdos, Chen Guangbiao, a Jiangsu Huangpu Renewable Resources Recycling Company elnök-vezérigazgatója. Az általa indított, elvileg privát, patrióta szándékú kampány céljául elsősorban az "awareness-raising"-et jelölte meg, mivel egy ezer amerikai megkérdezésén alapuló idei, augusztusi felmérésből megállapították, hogy mindössze az amerikaiak legfeljebb 2%-a tudhat egyáltalán a Diaoyu/Senkaku-szigetek (ejtsd: Tiaojü-, illetve Szenkaku-szigetek) ügyéről - legfeljebb, mondom én, mivel kifejezetten városi amerikaiakat kérdeztek meg, olyan városokban, mint Boston, San Francisco, New York stb. Ebben egyébként az awareness-raisingen, azaz a puszta tudatosításon kívül nyilván a kreatív véleményformálás lehetőségét is megláthatták. Nyilván ezért kérdeztek rá, mit szólnának az amerikaiak, ha Japán követelné magának Hawaiit.

Az ügy további izgalmas vonatkozása, hogy Chen Guangbiao az Egyesült Államok után Japánban is szeretné megjelentetni a hirdetést - a japán reklámszerkesztők pedig buzgón igyekeznek olyan árajánlattal előállni a számára, amely még őt is elrettentheti a költségek viselésétől.

***

Fanatikusok kedvéért: közben zajlik a nagy nemzetközi jogi esetmegoldó verseny is az NYT holdudvarához tartozó blogok egyikén (Kristofén). Tajvani első csapás után komoly japán ellencsapás itt.