Mindenképpen lesz itt mire vigyázni, mert attól még, hogy a felkelők Líbia területének 95%-át elfoglalták Kadafi erőitől, ez nem lesz innentől automatikusan a prosperitásba ívelő győzelmi menet.
Barak Barfi helyesen jegyzi fel, hogy a TNC dubajozhatott tervezhetett bármilyen gondosan a Tripoli Task Force keretében, a nemzeti hadsereg, illetve egy koherens biztonsági szektor felállításához lesz egy kis intéznivaló a sok különböző "dandár" ügyében, melyeknek elemei alapvetően a maguk kedve szerint bóklásznak egyelőre a tripoli utcákon. Öt különböző dandár is részt vett Tripoli bevételében - ebben a cikkben említik pl. a Zintani, a Tripoli és a Dzsadui Brigádot közülük. Ezek tevékenységét elvileg két műveleti központ hangolta össze, a bengázi és a később felállt Nefúsza-hegységi központ. Utóbbinak a "szabad líbiai légierő" nevű képződmény szállított kezdetben utánpótlást, majd kiképzőket is. Később pedig francia fegyverszállítmány is érkezett a hegyekbe.
Eközben azonban nem csak az kérdés, hogy mi lesz, ha olyanok is megtartják a fegyvereiket, akiknek inkább vissza kéne vonulniuk a civil nyugalomba, vagy hogy ezek az emberek egy nemzeti hadseregbe stabilan összeterelhetők-e - az is kérdés, hová szivárognak tovább fegyverek az ezekkel most jól ellátott térségből. És Algériában mintha máris blowback, azaz nem szándékolt és kellemetlen hatás mutatkozna ebben a formában. Az "AQIM", vagyis az al-Kaida tágabb mozgalmához kapcsolódó maghrebi dzsihádisták az algériai Sersellben sikeres merényletet hajtottak végre egy katonai létesítmény ellen, a hírek szerint 18 vagy 36 halottal (aszerint, kinek hiszünk - érdekes, hogy éppen 1:2 az arány a kormányzat és az AQIM által megadott adatok között).
Az ironikus ebben az, hogy a CTC Sentinel legutóbbi számában éppen a fentebb már idézett Barak Barfi minősítette gyengécskének az al-Kaida és barátai és üzletfelei propagandáját Líbia ügyében. Ezek után az AQIM kommünikéjéből idézhető kontraként:
"E szent hónap 27. napján, miközben a muszlim líbiai nép beteljesítette győzelmét a diktátor Kadafi ellen, az algériai mudzsahedek folytatták áldott akcióikat a bűnöző algériai rezsim ellen, mely Kadafi szövetségese."
Hogy ez tartósan mennyire lesz hatásos, azt nem tudom. De az algériai kormány már korábban is tett panaszt Líbiából beáramló fegyverek és egyebek miatt, sőt éppen emiatt húzódozott a TNC elismerésével kapcsolatban, miközben a líbiai felkelők vádolták és vádolják az algériai vezetést Kadafival való együttműködéssel. Algéria pedig most tart a Kadafi család befogadásának esetleges következményeitől.
Csakhogy. Egy ilyen, pszichologizáló magyarázat látványosan sok dolgot hagy figyelmen kívül. Sarkozy az alacsony népszerűségére és a közelgő választásokra épp úgy odafigyelt, mint például a francia külügyminisztérium nyílt levélben támadó "Marly-csoportja" felől érkezett hátba szúrásra. A névtelen francia diplomaták lázadása egyebek mellett a francia külpolitika bénaságára koncentrált, az arab tavasz ügyében, miután Tunéziába eleinte a forradalom leveréséhez sikerült segítséget ajánlani, Egyiptommal kapcsolatban pedig kiderült, hogy François Fillon miniszterelnök nem sokkal korábban Mubarak személyes vendége volt egy kis időre. Üzleti lobbik is nyomultak, és elmaradt eredményeket kértek számon Sarkozyn. Már ebben a 2010-es, kiszivárgott amerikai 
